Sok közös gond, öröm, sok rokon, jóbarát együtt: Gyergyó – így jelle­mezte tömören szülő­vá­rosát az 1974-ben elhunyt festőművész, Karácsony Já­nos, akit a róla szóló írások Gyergyó krónikásaként em­legetnek. Nem véletlenül, hi­szen 1956-ban, Tarisznyás Már­­ton felkérésére és vele közösen járta a gyergyói fal­vakat, megörökítette a térség történelmi eseményeit, emlé­keit, utcáit, értékeit – ez lett az újraszervezett múze­um képző­művészeti gyűjte­mé­nyé­nek alap­ja, közli Ferencz-Mátéfi Kriszta, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója. Gyergyó urbanisztikai arculatának meg­örökítése mellett installá­ciós rajzokat, díszleteket is készített a természetrajzi és nép­rajzi gyűjteményhez.

Romok és újjáépítés

A festményeken megörökített történetek közül az egyik leg­jelentősebb Gyergyó­szent­mik­lós felső részének fel­égetése, majd újjáépítése: az 1944. szep­temberi háborús pusztítás nyomán ugyanis tűzvész martalékává vált Felszeg II. és III. tízese. Összesen 384 család vált föl­dönfutóvá, a menekülésből ha­zatérők elbeszélése szerint a Szájván néven ismert épületen felül egy ház sem maradt, csak a csupasz kémények fogadták a túlélő érkezőket. A családi házakkal együtt az akkori fel­szegi csengettyű is leégett. A tűz­vész utáni romokat és az újjáépítést csak Karácsony János dokumentálta vizuálisan az utókor számára, más képi források nem maradtak fenn. Egy családot ők maguk is be­fogadtak, amíg fel nem épült az új otthonuk.
Azt már a feljegyzésekből és visszaemlékezésekből le­het tudni, hogy 1944 őszén a Gyergyószentmiklós melletti Gac-oldalban 159 ma­gyar hon­védet öltek meg a szovje­tek, és a város felszegi ré­szén, az utcai harcokban har­­minc gyergyószentmiklósi la­kos hunyt el. A magyar hon­vé­de­ket szeptember 7-én, ál­muk­ban támadták meg a szov­jet ka­tonák, akik reggel a fel­szegi házakba menekültek. A németek gyújtóbombákat dob­tak le re-
pülőgépekről, emiatt égett le a felszegi város­rész. A Gac-oldali és a felszegi áldozatokról minden évben tartanak megemlékezést szep­tember 7-én.
A festőművész több alko­tásában foglalkozik a témával; munkáit látva azonban kü­lön kell választani a mű­vészi megnyilvánulású és a dokumentumjellegű alkotá­sokat, hívja fel a figyelmet Ferencz-Mátéfi Kriszta. A kü­lönbség a technikai meg­ol­­dá­sokban rejlik: a doku­men­tarista céllal készült képeit sokkal több grafikai vonással egészíti ki, egyéni stílusát vi­szont a grafika és a vízfestés technikájának har­monikus öt­vözése adja. 

A dokumentarista munkáktól az egyéni stílusig 

Dokumentarista munkáiban fel­tűnik a gyergyószárhegyi Lázár-kastély az 1960-as években, de fontos kordokumentumok a ha­gyo­mányokat és mestereket be­­­mu­tató sorozatai is. Kará­csony János célja ugyanis az volt, hogy a hagyományokat és ért­ékeket nyilvánosságra hoz­za munkáiban, egy olyan idő­szakban, amikor a felsőbb ha­talom megpróbálta elfojtani ezek fennmaradását.
Több munkájának ihlet­adó témája a sokat látott, ta­pasztalt, megélt idős férfi alakjának áb­rázolása. A kül­világtól elzártan élő erdei munkások életének jellegzetes esti hangulatát idéző képen az idősek mesékkel és tör­­ténetekkel szórakoztatják a fia­talokat. Erről a képről a festő családjában úgy tartották, hogy főszereplője Ady Endre A hadak útján című versét szavalja: az alkotás különlegessége, hogy a festő misztikus, tőle szokatlan módon a tűzből szálló füstben megjeleníti a versben szereplő lovas vitéz alakját, mondja Fe­rencz-Mátéfi Kriszta.
A festő az erdei munkát vég­ző, mezőn dolgozó emberek hét­köznapjainak is teret szen­telt: egyik számára is fontos és sikeres képe a Jóska bá, amely­nek színfoltjain, ecset­kezelésén ér­ződik a nagybányai stílus, de kontúrjai és finom vonalvezetése már letisztultabb alkotásmódról árulkodnak. Az elmondások alapján a kép főszereplője fel­szegi favágó volt, aki a festőnek is gyakran besegített a favágásban. A fest­mény életének fontos ré­sze, hogy egyetlen éjszaka alatt két tűzvészt is túlélt: a kép tu­lajdonosának háza egy éj­sza­ka kigyulladt, a tárgyakat egy csűr­be menekítették ki, ahol egy fotel belsejében maradt szén újabb lángot lobbantott, és az az épület is leégett. A ké­pet azonban másodszorra is sikerült kimenekíteni.

Gondosan őrzött hagyaték

Karácsony János 1971-ben 44 al­kotást adományozott a mú­zeum­nak. Ugyanebben az év­ben nyitották meg a művész állan­dó egyéni kiállítását, amely 1994-ig volt látható a múzeum által kialakított kiállítótérben, majd a városi könyvtár eme­letén lévő képtárban. A gyűj­temény folyamatosan bővült, mára több mint ötszáz alkotást őriz az intéz­mény.
A festő emlékiratai és a folya­matosan gyarapodó múzeumi gyűjtemény lehetőséget adott arra, hogy az intézmény újra felfedezze és bemutassa Kará­csony Jánost, a térség első nagy, ikonikus képzőművészét az ér­deklődő közönségnek. A 2014-ben nyitott nagykiállítás és a 2015-ben elkészült katalógus után halálának öt­venedik évfordulóján 50 év – 50 kép címmel mutattak be az online térben hetente egy-egy alkotást, a hozzá kapcsolódó történettel, év végére pedig el­készül egy gyermekeknek szóló képzőművészeti foglalkoztató füzet, amely a legkisebbek szá­mára is érthetővé, érdekessé teszi Karácsony János személyiségét, életművét.