borús égbolt
Mezítláb múltunk cserépdarabjain
Ezzel még tartoztam Apámnak! – ezekkel a szavakkal vette át dr. Szőcs András az édesapja – a néhai csíkszentmihályi Szőcs Vince – helytörténeti és néprajzi tanulmányait tartalmazó kötet első, nyomdából kikerült példányát. A könyvet megható ünnepség keretében ismerhette meg vasárnap a szentmihályi közönség, másnap Csíkszeredában mutattuk be a Mezítláb múltunk cserépdarabjain című kiadványt. Sarány István beszámolója.
[caption id="attachment_77855" align="aligncenter" width="1000"]
Szőcs András átveszi a díszpolgári oklevelet[/caption]
Hargita Népe Kiadó gondozásában jelent meg a napokban Szőcs Vince Mezítláb múltunk cserépdarabjain című, helytörténeti és néprajzi tanulmányokat tartalmazó kötete. A könyv kiadását a szerző fia, a jelenleg Vácott élő dr. Szőcs András orvos és Márton Árpád festőművész – Szőcs Vince veje – kezdeményezte, a szakmai lektorálást dr. Balázs Lajos néprajzkutató, valamint Kristó Tibor ny. újságíró, szerkesztő, hajdani muzeológus végezte, tőle is származik a kötet címe, felidézve a néhai Szőcs Vincével való egyik emlékezetes találkozását.
A csíkszentmihályi bemutató kettős ünnepnek bizonyult, ugyanis a község önkormányzati testülete vasárnapi ünnepi ülésén díszpolgári címet adományozott dr. Szőcs Andrásnak, elismerve orvosi és helytörténeti munkásságát. Az elismeréssel járó oklevelet Izsák-Székely Loránd polgármester nyújtotta át a kitüntetettnek, s méltatóbeszédében kiemelte a díjazott szakmai munkásságát és édesapja, Szőcs Vince örökét őrző, azt továbbvivő és kiteljesítő munkásságát. Személyes emlékeket is felidézett, ugyanis a történelmi emlékek és a használatból kivont, funkciójukat vesztett néprajzi tárgyak lelkes gyűjtője szomszédságában gyermekeskedett, gyakran mutatta neki az idős szomszéd gyűjteménye egy-egy érdekesebb darabját. Az ünnepeltet köszöntötte a térség szenátora, Tánczos Barna is, aki a múlt rögzítésének és megismerésének fontosságára hívta fel a figyelmet. Az ünnepeltet Kristó Tibor méltatta. A laudációt tartó ny. szerkesztőt, volt muzeológust több szál is köti a Szőcs családhoz, ugyanis Szőcs Vince gyűjtéseivel muzeológus korában is foglalkozott, ő restaurálta a gyűjteményében szereplő régi kályhacsempék egy részét; de gyakran kereste fel később, újságíróként is, ugyanis faluja, a térség dolgainak megkerülhetetlen tudója volt. De barátság köti dr. Szőcs Andráshoz is, mindketten pályájukat a Kászonokban kezdték, sok időt töltöttek együtt, sok közös emlékük van.
Dr. Szőcs András meghatottan vette át az elismerést, és keresetlen szavakkal köszönte meg azt, hogy szülőfaluja számon tartja, értékeli munkásságát.
A szülőfalu a díszpolgári cím mellé egy kedves emléket is adott az ünnepeltnek: a falu templomának hajdani ékét, a csíksomlyói kegyszoborral azonos időben készült, fából faragott Szent Mihály-szobrot ábrázoló fa domborművet. Az elöljáró megjegyezte, hogy a különösen szép faragású szobor jelenleg a Csíki Székely Múzeumban látható, de szeretné, ha megtalálnák a módját annak, hogy visszakerüljön eredeti helyére, a szentmihályi templom főoltárára. A hagyomány szerint Szent Mihály arkangyal míves szobráról azt tartották, hogy egyidős volt a székelyek megtérésével.
[caption id="attachment_77856" align="aligncenter" width="1000"]
Könyvbemutató a csíkszeredai városházán Fotó: László F. Csaba[/caption]
Dr. Szőcs András tehát ajándékot kapott falujától, az ajándékot azonban ő is ajándékkal köszönte meg: az édesapja által jegyzett kötettel. A könyv függelékében helyet kapott az általa jegyzett tanulmány is, amely az egykori gyimesi szekérutat mutatja be. A szerzővel/szerzőkkel együtt a Hargita Népe Kiadó ajándéka is a néhai Szőcs Vince helytörténeti írásaiból válogatott, tárgyainkat, szokásainkat, hagyományos mesterségeinket, no meg népi gyermekjátékainkat, szavainkat, közös emlékezetünket leíró tanulmányait egybegyűjtő kötet. Ez a könyv is része szerény könyvkiadási programunknak, amellyel a térség írott kultúrájának gyarapításához kívánunk hozzájárulni, s könyveink között elsősorban újságírói munkánkkal összefüggő publicisztikai kötetek, riportgyűjtemények, az interjú műfaját és munkamódszerét hasznosító oral history-kiadványok, dokumentumgyűjtemények vannak, de adtunk már ki történelmi tanulmányokat tartalmazó konferenciakötetet, szociofotókkal ékesen illusztrált néprajzi gyűjtést, karikatúra-antológiát és meséskönyvet is.
Mi is ajándéknak szántuk a kötetet: elsősorban a község legújabb díszpolgárának, dr. Szőcs Andrásnak. A közösség, amelyből vétetett ezzel a kitüntető címmel jelzi, hogy számon tartja mindazokat, akik kötődnek a szülőhelyhez, s munkájuk, életük bármilyen messzire sodorta is Szentmihálytól, szívük csücskében őrzik e hely emlékét, abban a rejtett zugban, ahol a nagyszülők-szülők képe, a gyermekkori emlékek húzódnak meg. Az sem elhanyagolható tény, hogy dr. Szőcs András előtt Csíkszentmihályi Mihály professzor részesült ebben az elismerésben.
Másodsorban ajándék ez a könyv a néhai Szőcs Vincének – ugyanis az ő emlékét kívánja ébren tartani.
Harmadsorban ajándék Csíkszentmihálynak, ugyanis a kies település múltját, gazdag kultúráját, annak megannyi vetületét mutatja be, s viszi hírét a nagyvilágba.
De ajándék Márton Árpád festőművésznek is, aki ismert és elismert művészi, művészpedagógusi munkássága mellett időt és energiát szakított arra, hogy mint Szőcs Vince jó veje, annak gazdag néprajzi gyűjteményének jó gazda módjára gondját viselje.
A bemutatón dr. Balázs Lajos néprajzkutató ismertette szakmai szempontból a kötetet, mondanivalóját Kányádi Sándor Noé bárkája felé című verséből vett idézetre fűzte fel: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is. Egyetlen szó, / egy tájszó se maradjon kint. / Semmi sem fölösleges.” Mint mondta, Szőcs Vince is Csíkszentmihály Noéjaként igyekezett mindent – történelmi és néprajzi tárgyi emlékeket, de népköltészeti alkotásokat, a falurész- és dűlőneveket, a népi gyermekjátékok és a hagyományos népi foglalkozások leírását, azaz szavainkat is – összegyűjteni.
Kristó Tibor a Szőcs Vincéhez és dr. Szőcs Andráshoz fűződő emlékeiből osztott meg párat a hallgatósággal, az ünnepelt a gyimesi szekérút bejárásának indokait sorolta fel, Márton Árpád pedig Szőcs Vince tárgyi hagyatéka megőrzésének szükségességéről beszélt.
Másnap, hétfő délután Csíkszeredában, a városháza gyűléstermében mutattuk be telt ház előtt a kötetet, az ismerősök, jó barátok mellett számos érdeklődő, Szőcs Vince és Szőcs András tisztelői foglaltak helyet a széksorokban. A bemutató elején a Lármafák öröksége című dokumentumfilm hangolta rá a résztvevőket a kötetre, a beszélgetésre. Itt is dr. Balázs Lajos mutatta be a kötetet, Kristó Tibor részletet olvasott fel a könyvben szereplő írásából, dr. Szőcs András a gyimesi szekérút feltárásával foglalkozó tanulmánya utóéletéről beszélt, Márton Árpád pedig beszámolt a Szőcs Vince-hagyaték egyben való tartásának, megőrzésének szükségességéről.
Mindkét est végén dr. Szőcs András dedikálta a kötetet, amelynek tipográfiája Xantus G. Lehel munkája, a minőségi nyomdai kivitelezést pedig az Alutus Rt. végezte.
Szőcs András átveszi a díszpolgári oklevelet[/caption]
Hargita Népe Kiadó gondozásában jelent meg a napokban Szőcs Vince Mezítláb múltunk cserépdarabjain című, helytörténeti és néprajzi tanulmányokat tartalmazó kötete. A könyv kiadását a szerző fia, a jelenleg Vácott élő dr. Szőcs András orvos és Márton Árpád festőművész – Szőcs Vince veje – kezdeményezte, a szakmai lektorálást dr. Balázs Lajos néprajzkutató, valamint Kristó Tibor ny. újságíró, szerkesztő, hajdani muzeológus végezte, tőle is származik a kötet címe, felidézve a néhai Szőcs Vincével való egyik emlékezetes találkozását.
A csíkszentmihályi bemutató kettős ünnepnek bizonyult, ugyanis a község önkormányzati testülete vasárnapi ünnepi ülésén díszpolgári címet adományozott dr. Szőcs Andrásnak, elismerve orvosi és helytörténeti munkásságát. Az elismeréssel járó oklevelet Izsák-Székely Loránd polgármester nyújtotta át a kitüntetettnek, s méltatóbeszédében kiemelte a díjazott szakmai munkásságát és édesapja, Szőcs Vince örökét őrző, azt továbbvivő és kiteljesítő munkásságát. Személyes emlékeket is felidézett, ugyanis a történelmi emlékek és a használatból kivont, funkciójukat vesztett néprajzi tárgyak lelkes gyűjtője szomszédságában gyermekeskedett, gyakran mutatta neki az idős szomszéd gyűjteménye egy-egy érdekesebb darabját. Az ünnepeltet köszöntötte a térség szenátora, Tánczos Barna is, aki a múlt rögzítésének és megismerésének fontosságára hívta fel a figyelmet. Az ünnepeltet Kristó Tibor méltatta. A laudációt tartó ny. szerkesztőt, volt muzeológust több szál is köti a Szőcs családhoz, ugyanis Szőcs Vince gyűjtéseivel muzeológus korában is foglalkozott, ő restaurálta a gyűjteményében szereplő régi kályhacsempék egy részét; de gyakran kereste fel később, újságíróként is, ugyanis faluja, a térség dolgainak megkerülhetetlen tudója volt. De barátság köti dr. Szőcs Andráshoz is, mindketten pályájukat a Kászonokban kezdték, sok időt töltöttek együtt, sok közös emlékük van.
Dr. Szőcs András meghatottan vette át az elismerést, és keresetlen szavakkal köszönte meg azt, hogy szülőfaluja számon tartja, értékeli munkásságát.
A szülőfalu a díszpolgári cím mellé egy kedves emléket is adott az ünnepeltnek: a falu templomának hajdani ékét, a csíksomlyói kegyszoborral azonos időben készült, fából faragott Szent Mihály-szobrot ábrázoló fa domborművet. Az elöljáró megjegyezte, hogy a különösen szép faragású szobor jelenleg a Csíki Székely Múzeumban látható, de szeretné, ha megtalálnák a módját annak, hogy visszakerüljön eredeti helyére, a szentmihályi templom főoltárára. A hagyomány szerint Szent Mihály arkangyal míves szobráról azt tartották, hogy egyidős volt a székelyek megtérésével.
[caption id="attachment_77856" align="aligncenter" width="1000"] Könyvbemutató a csíkszeredai városházán Fotó: László F. Csaba[/caption]
Dr. Szőcs András tehát ajándékot kapott falujától, az ajándékot azonban ő is ajándékkal köszönte meg: az édesapja által jegyzett kötettel. A könyv függelékében helyet kapott az általa jegyzett tanulmány is, amely az egykori gyimesi szekérutat mutatja be. A szerzővel/szerzőkkel együtt a Hargita Népe Kiadó ajándéka is a néhai Szőcs Vince helytörténeti írásaiból válogatott, tárgyainkat, szokásainkat, hagyományos mesterségeinket, no meg népi gyermekjátékainkat, szavainkat, közös emlékezetünket leíró tanulmányait egybegyűjtő kötet. Ez a könyv is része szerény könyvkiadási programunknak, amellyel a térség írott kultúrájának gyarapításához kívánunk hozzájárulni, s könyveink között elsősorban újságírói munkánkkal összefüggő publicisztikai kötetek, riportgyűjtemények, az interjú műfaját és munkamódszerét hasznosító oral history-kiadványok, dokumentumgyűjtemények vannak, de adtunk már ki történelmi tanulmányokat tartalmazó konferenciakötetet, szociofotókkal ékesen illusztrált néprajzi gyűjtést, karikatúra-antológiát és meséskönyvet is.
Mi is ajándéknak szántuk a kötetet: elsősorban a község legújabb díszpolgárának, dr. Szőcs Andrásnak. A közösség, amelyből vétetett ezzel a kitüntető címmel jelzi, hogy számon tartja mindazokat, akik kötődnek a szülőhelyhez, s munkájuk, életük bármilyen messzire sodorta is Szentmihálytól, szívük csücskében őrzik e hely emlékét, abban a rejtett zugban, ahol a nagyszülők-szülők képe, a gyermekkori emlékek húzódnak meg. Az sem elhanyagolható tény, hogy dr. Szőcs András előtt Csíkszentmihályi Mihály professzor részesült ebben az elismerésben.
Másodsorban ajándék ez a könyv a néhai Szőcs Vincének – ugyanis az ő emlékét kívánja ébren tartani.
Harmadsorban ajándék Csíkszentmihálynak, ugyanis a kies település múltját, gazdag kultúráját, annak megannyi vetületét mutatja be, s viszi hírét a nagyvilágba.
De ajándék Márton Árpád festőművésznek is, aki ismert és elismert művészi, művészpedagógusi munkássága mellett időt és energiát szakított arra, hogy mint Szőcs Vince jó veje, annak gazdag néprajzi gyűjteményének jó gazda módjára gondját viselje.
A bemutatón dr. Balázs Lajos néprajzkutató ismertette szakmai szempontból a kötetet, mondanivalóját Kányádi Sándor Noé bárkája felé című verséből vett idézetre fűzte fel: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is. Egyetlen szó, / egy tájszó se maradjon kint. / Semmi sem fölösleges.” Mint mondta, Szőcs Vince is Csíkszentmihály Noéjaként igyekezett mindent – történelmi és néprajzi tárgyi emlékeket, de népköltészeti alkotásokat, a falurész- és dűlőneveket, a népi gyermekjátékok és a hagyományos népi foglalkozások leírását, azaz szavainkat is – összegyűjteni.
Kristó Tibor a Szőcs Vincéhez és dr. Szőcs Andráshoz fűződő emlékeiből osztott meg párat a hallgatósággal, az ünnepelt a gyimesi szekérút bejárásának indokait sorolta fel, Márton Árpád pedig Szőcs Vince tárgyi hagyatéka megőrzésének szükségességéről beszélt.
Másnap, hétfő délután Csíkszeredában, a városháza gyűléstermében mutattuk be telt ház előtt a kötetet, az ismerősök, jó barátok mellett számos érdeklődő, Szőcs Vince és Szőcs András tisztelői foglaltak helyet a széksorokban. A bemutató elején a Lármafák öröksége című dokumentumfilm hangolta rá a résztvevőket a kötetre, a beszélgetésre. Itt is dr. Balázs Lajos mutatta be a kötetet, Kristó Tibor részletet olvasott fel a könyvben szereplő írásából, dr. Szőcs András a gyimesi szekérút feltárásával foglalkozó tanulmánya utóéletéről beszélt, Márton Árpád pedig beszámolt a Szőcs Vince-hagyaték egyben való tartásának, megőrzésének szükségességéről.
Mindkét est végén dr. Szőcs András dedikálta a kötetet, amelynek tipográfiája Xantus G. Lehel munkája, a minőségi nyomdai kivitelezést pedig az Alutus Rt. végezte.
