Nem döntött rosszul 12 elszánt turista, amikor a hónap elejének egyik napján hajnali 4 órakor elindult a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület szervezésében, Kozman Zsolt vezetésével, az eső ellenére a Ráró-, majd a Kelemen-havasokba.
Már induláskor esett az eső és végigkísért egész utunk alatt a Beszterce-folyó partján, a Transzráró keskeny, meredeken kanyargós emelkedőin, míg fel nem jutottunk az 1520 m-en levő Ráró szálló parkolójába. Itt hagyva az autókat, a több túraútvonal közül az egyik legszebbet választottuk. Elindultunk a Fejedelemasszonynak nevezett mészkőcsodák felé. Ekkor még szemerkélt az eső, de ahogy a fenyőgyökerek alkotta természetes lépcsőfokokon csúszkálva, fenyvesek között lassan haladtunk felfelé, kezdett kiderülni az ég és megjelentek előttünk a mészkősziklák. Először egyet láttunk, majd a hasonló társát, amelyek két görbe kiflire emlékeztetnek. Kőről kőre csúszkálva-haladva, a jelzéseket követve, elértünk az 1651 m magas sziklacsodák aljába. Mi ezeket a masszívumokat jobbról megkerülve, meredek sziklafalakon, láncok segítségével felkapaszkodtunk a kilátóra, ahonnan elénk tárult a Bukovinai-hegyek csodálatos világa.

Igyekeztünk fényképezgetni, mert az újra meg újra visszalopódzó ködfátyol hol egyik, hol másik mészkőcsúcsot takarta el és sejtelmesen fonta át a fenyőfák törzseit is. Ezután visszamásztunk a láncos, sziklás szakaszon és egy kényelmesebb ösvényre térve visszaértünk az autókhoz. Megkerülve a Besztercei-hegyeket, elértünk Gura Haitii falucskába, hogy még aznap a tanösvényen felmenjünk a Kelemen-havasok különleges sziklaformátumához, az 1760 m-en található Tizenkét Apostolhoz, Moldva és Bukovina határán. A Kelemen-havasok a Keleti-Kárpátok nyugati vonulatának középső részén fekszik és a legnagyobb kiterjedésű vulkanikus hegység az országban. Amint haladtunk felfelé, először a fenyvesek birodalma fogadott, majd átvették helyüket a törpefenyők, tisztások. Felérve a csúcsra már eléggé elfáradtunk, de még ebéd előtt felmásztunk a sziklákra, nemcsak a csúcsfotó miatt, hanem hogy onnan is körülnézhessünk és csodálhassuk a Kelemen-havasok látványát. Azonosítottuk a kaldera peremén levő csúcsokat. Kis pihenésünk után igyekeztünk is lefelé, a Vörös-köveket érintve, hogy a lassan gyülekező felhők mire megerednének, 750 m szintkülönbséggel és 15 km távval mögöttünk elérjük szálláshelyünket. Jó volt az időzítés, mert az égiek megvárták, hogy autóba üljünk és eleredt az eső, amely másnap reggelig tartott. Szálláshelyünkön kellemes meleg és fogadtatás várt. Miután átöltöztünk kimentünk a födött nyárikertbe, ahol a túravezetőnk meglepetéssel készült. Meghívtak egy sütögetésre, amelyet egy fiatal túratárs készített el nekünk és jó kis társalgás, napi kiértékelés mellett elfogyasztottunk.
Reggel 8-kor indultunk is Gura Haitiiból még elég sűrű ködben, de legalább nem esett az eső. Autóval az amfiteátrumszerű egykori kénbányáig mentünk, ahol láthattuk a siralmas tájsebet, amely a hegyháton éktelenkedik. 1969-től a 90-es évek közepéig az ország legnagyobb kénbányája volt. A kitermelésnek áldozatául esett a Román Negoj-csúcs, teljesen legyalulták. Kihalt a teljes élővilága és a mai napig az esőzések alkalmával lefolyó savas víz szennyezi az egész környéket. E látványtól kissé elszomorodva indultunk tovább a meredeken felfelé, de szerencsére hamar beértünk a fenyvesek közé és eltűnt szemünk elől ez a szomorú látvány. A 2081 m magas Magyar-Negoj csúcsát vettük célba, ahogy egyre fennebb értünk, a fenyők helyét átvették a törpefenyők, átengedve minket keskeny ösvényeiken. Elhaladtunk Erdély és Moldva határán, a Mária-Terézia idejében épült szekérúton. Ahogy egyre feljebb értünk, egyre kövesebb lett a hegy, és egyszer csak köveken másztunk, mintha a Retyezát-hegységben lettünk volna. A csúcsra érve körülöttünk mindent köd borított, így a csúcsfotót is a 2100 m magas Nagyköves megmászása utánra hagytuk. Mivel dél volt, a csúcs szélárnyékában falatoztunk, és egyszer csak ránk ragyogott a nap. Igaz, csak rövid ideig, de sikerült csúcsfotót készíteni. Indultunk is visszafelé, még néhány hófoltban is meghempereghettük magunkat.
A hegyről leérve, meglátogattuk a Gura Haitii közelében talált megalit kőtömböket. Hálát adtunk az égieknek és a túravezetőnek, hogy itt lehettünk, elbúcsúztunk túratársainktól és hazaindultunk a Beszterce-folyó gyönyörű völgyén át.

Balázs-Bécsi Rozália,
Csíkszereda