A CSEKE éves túratervében szerepelt egy autóbuszos kirándulás Magyarországra és Horvátországba, a honismereti túrára augusztus 19-én indult lelkes csapatunk, hogy másnap részt vehessünk az augusztus 20-i ünnepségeken Debrecenben és Budapesten. Délelőtt a debreceni virágkarneválon tekintettük meg a virágkocsik 1500 külföldi és magyarországi táncos látványos előadása által kísért lenyűgöző felvonulását. A többórás rendezvény után megtekintettük a közelben lévő Déry Múzeumban kiállított Krisztus-trilógiát. Ezt követően, a déli órákban Budapest felé vettük az irányt, ahová délután érkeztünk meg, és néhányan bekapcsolódtunk a Szent István-bazilikában tartott ünnepi szentmisébe. Az esti ünnepi tűzijátékon valamennyien részt vettünk. Másnap reggel búcsút vettünk Budapesttől és elindultunk Zágráb felé.
Zágrábi látogatásunkat Siklósi Beáta, a helyi Liszt Intézet kulturális asszisztense koordinálta. Elkísért bennünket a szigetvári hős Zrínyi Miklós szobrához, majd megcsodáltuk a Horvát Nemzeti Színház épületét, a Székesegyházat, a Szent Márk-templomot és a város főterét. Városlátogatás után újra útnak indultunk, most már a tengerpart felé.
Szállásunk a Krk-híd lábánál volt, és tökéletes helyszínnek bizonyult csillagtúráinkhoz.

Elsőként Fiumébe utazunk és itt találkoztunk kedves ide­genvezetőnkkel, a Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett Ágoston Gergellyel, aki legfontosabb feladatának tartja megismertetni a magyarokkal és a horvátokkal a közös múltat, erősíteni a horvát–magyar kapcsolatokat. Előadásmódjával megragadta figyelmünket, így számos új információval gyarapodott tudásunk. Felhívta figyelmünket Fiume városának magyar vonatkozásaira, arra, hogy a Magyar Királyság legnyugatibb pontja, egyben az ország legjelentősebb kikötője volt. Meglátogattuk a „helyiek Csíksomlyója”-ként ismert Ferenc-rendi kolostort, felgyalogoltunk a római kori Trsat-várba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra és a Kvarner-öbölre. A várból lesétálva megnéztük az óvárosi kaput, a Baross Gábor-emléktáblát és a kikötőt.
Ezután Abbáziába látogattunk. Az Abbázia szó apátságot jelent, a település ugyanis nevét a Benedek-rendi apátságról kapta. A várost a „horvát Monte Carlo”-ként is emlegetik, klímájának és gyógyfürdőinek köszönhetően az Osztrák–Magyar Monarchia Riviérája lett. Abbáziai látogatásunk után hazamentünk a szállásunkra, fürödtünk a langyos tengerben és elköltöttük a finom vacsorát.
Másnap gyalogtúrára indultunk a Dinári-hegység legnyugatibb részét képező Ucska-hegyre. Méreteit főleg olasz neve tükrözi, Monte Maggiore azaz Nagy Hegy, az 1401 méter magas Vojak-csúcs az Isztriai-félsziget legmagasabb pontja. Reggel autóbusszal közelítettük meg a hegyet Poklonig, így 922 méteres magasságból indultunk útnak. Mivel a hegyet szinte teljesen lombhullató erdő borítja, a fák árnyékában kellemes túránk volt. A 7 km hosszúságú út és a 474 méter szintkülönbség megtétele után lélegzetelállító látványban volt részünk. A csúcsról nagyszerű kilátás nyílt mind Belső-Isztriára, mind pedig a Kvarner-öbölre. 
Másnap ismét városnézés volt a program Ágoston Gergely idegenvezetésével. Megtekintettünk az Isztriai-félsziget legnagyobb váro­sát, Pólát, ahol rengeteg római kori épület maradt fenn, felkerestük egyebek között az Amfiteátrumot, valamint Augustus és Diana templomát, majd magunk mögött hagyva Póla békebeli hangulatot sugárzó utcáit Rovinj felé vettük az irányt. Rovinj velencei hangulatával egyértelműen az Isztriai-félsziget egyik legszebb városa. Itt meglátogattuk Szent Eufémia templomát, majd bejártuk a város gyönyörű utcáit.
Következő nap hajókázni mentünk. A hajó Lovranból indult és bejárta az egész Kvarner-öblöt. Miután visszatértünk Lovránba, városnézés közben meglátogattuk azt a villát is, ahol Feszty Árpád élete utolsó két hónapját töltötte.
Másnap reggel búcsút vettünk az Isztriai-félszigettől és Horvátország belseje felé indultunk, a Plitvicei-tavakhoz. Ez a legnagyobb, legrégebbi és leglátogatottabb horvát nemzeti park. Erdős hegyvidék, 16 különböző méretű tóval, kristályos kékeszöld vízzel. A tavak vizüket számos patakból és kisebb vízfolyásból nyerik, zuhatagok és vízesések kötik össze őket. A tavak bejárása körülbelül 6 órát vett igénybe, de senki sem sajnálta az ott eltöltött időt.
Ezután Magyarország felé vettük az irányt, majd megérkeztünk a Mohács melletti Bóly településre, ahol ünnepi vacsorában volt részünk, finom helyi borok kíséretében.
A hazautazás napján még útba ejtettük az ópusztaszeri nemzeti emlékhelyet, ahol megtekintettük a híres Feszty-körképet, ezt követően bementünk Szeged városába is, ahol a fő célunk a Dóm megtekintése volt.
A nyolcnapos kirándulás célja magyarságtudatunk és iden­titásunk erősítése volt.
Juhász Gyula szavai jutnak eszembe: „Nem lehet feledni, nem, soha, / Hogy a mienk volt legszebb koszorúja Európának, a Kárpátok éke, / És mienk volt a legszebb kék szalag, / Az Adriának gyöngyös pártadísze!”

Petres Gergő, Csíkszereda