Izgatottan álltunk huszonheten, valamennyien a Csíkszéki Erdély Kárpát-Egyesület tagjai, az egyik áruház parkolójában, hogy rövid bemutatkozás után Balázs-Bécsi Rozália és Kocsis György szervezésében és vezetésével három mikrobusszal elinduljunk a négynapos Retyezát-túrára. Kora délután megérkeztünk Carnic-telepre, ahonnan hátizsákkal a hátunkon elindultunk a menedékház felé. Az odavezető úton már betekinthettünk a Retyezát-hegycsoport gyönyörű, mohával borított erdeibe, csodálhattuk bővizű patakjait és kisebb-nagyobb vízeséseit. Két és fél óra gyaloglás után megérkeztünk a Gentiana menedékházhoz, ahol elfoglaltuk szállásunkat és a nap hátralevő részét pihenéssel, vidám társalgással töltöttük.
Túrázásunk első napján reggel hatkor, tiszta égbolt alatt indult a lelkes társaság, fáradtságnak apró nyomát sem mutatva. A Valea Rea völgyén emelkedtünk lassan felfelé, míg felértünk a Tăul Mutatoriihoz. Ott a reggeli elfogyasztása után a csapat két részre oszlott. Egyik része a magas hegycsúcsok meghódítására szavazott, míg a kissé tériszonyosabbak a Pelága-nyeregbe érve eldöntötték, hogy felmennek-e valamelyik 2500-as csúcsra, vagy társaikat bevárva elindulnak a Gáles-tó irányába. Akik csúcstámadásra indultunk, először a 2509 m magas Pelága-csúcsot választottuk, és a csúcsra érve gyönyörű látvány tárult elénk, a Bukura-tóhoz viszonyítva balra ráláttunk a Zsudele-hegyre, jobbra pedig a Bukura I., Bukura II. és a Retyezát-csúcsokra. A Pelága-nyeregből visszaérve a következő csúcs felé vettük az irányt. A Papusa csúcsát is hamarosan belepte népes csapatunk, és kissé megrémülve szemlélhettük a már felhőbe burkolózott, imént még lábunk alatt fekvő Pelága-csúcsot. A gyülekező felhők sietésre késztettek, és a csúcsfotó elkészítése után elindultunk lefelé a Zárt kapuk irányába. Többen közülünk izgatottan, de határozott léptekkel vettük az akadályokat a könnyűnek cseppet sem mondható Zárt kapukon való átkeléskor. A rövid pihenők közben nem győztünk betelni a Zárt kapuk alatt elterülő Zergebak-tó (Tăul Țapului) közepén a kis sziget felemelő látványával. A Nagy Csúcs-nyeregbe (Șaua Vf. Mare) érve, megkönnyebbülten, hogy az eső elkerült minket, elindultunk lefelé, a Gáles-tó irányába. A tó partján a csapat másik felével találkozva, a lábunkat lógatva elfogyasztottuk ebédünket. A tó vizétől felfrissülve, a káprázatos látványtól elbűvölve, a Valea Rea völgyén elindultunk visszafelé. Két völgyet átszelve, a fenyők közötti tavat (Tăul dintre brazi) megcsodálva délután hat óra körül a menedékháznál pihenhettünk. Az este további része pihenéssel, lazítással telt.

A második nap reggelén ugyancsak hat órakor, tiszta, kék égbolt alatt társaságunk fele elindult újabb hegycsúcsok meghódítására.A Pietrele menedékház felé vettük az irányt, onnan egy meredekebb emelkedő után kiértünk a Lolaia-gerincre, annak is az északi csúcsára. Ott a nagy kövekre letelepedve megreggeliztünk. Mesés panoráma tárult elénk. A nagy köveken egyensúlyozva haladtunk végig a gerincen. Egy jó órai köveken járás, izzasztó mászás után felértünk a Retyezát csúcsára (2482 m), ahol az újoncok vezették fel a csúcsra a már régebben is ott járt társainkat. Felemelő érzés volt ott lenni, beszívni a ragyogó napsütést, a magas hegyek és a tavak látványa elvarázsolt. A csúcsfotó elkészítése után, a rohamosan szürkülödő égbolt ismét sietésre késztetett. A Retyezát-nyeregbe leérve rövid pihenőt tartottunk, s megcsodálhattuk az ember által érintetlen Gemenele rezervátumot a maga gyönyörűségével, tavaival (Tăul Negru, Lacul Gemenele, Tăul Iezilor), és energiát gyűjtve haladtunk a Bukura I. és Bukura II. irányába. Kemény mászás után elhagytuk a Bukura II. csúcsot is, majd a Bukura-nyeregben – nyugtázva, hogy az erős szél elfújta a fekete felhőket – a Bukura-tóval a háttérben elkészült a csoportfotó, és máris „átbüklentünk” – túravezetőnk szavával élve – a valamivel több biztonságot nyújtó Pietrele-völgy irányába. A völgybe érve a Pietrele-tó partján kényelmesen elfogyasztottuk ebédünket, és megnyugodva, hogy az eső elkerült minket, hátradőltünk, lazítottunk. Lefelé a mellettünk szaladó patakokat csodáltuk, átkeltünk pallóin, és öt óra előtt a menedékháznál üdvözöltük az aznap másfelé túrázó társainkat.
E két csodás nap túrái után hálát adtunk a jó Istennek, hogy kitartott mellettünk az időjárás, és csak a második nap estéjén meg éjszakáján küldte ránk a bőséges égi áldást.
Negyedik nap csodás élményekkel gazdagodva, némelyikünk újabb 2500 m feletti csúcsok megmászásának élményével a tarsolyában, hazautaztunk, és a kiindulási ponthoz visszaérve újból hálát adtunk, hogy mindannyian épségben hazaérkeztünk.

Osváth Gyöngyvér, Csíkszereda