Történelmi értékük van a székely határtelepüléseknek. Jakab Lázár közbirtokossági elnök szerint a válaszfalakat az iskolákkal és a templomokkal lehet csak védeni, viszont Erdélyben a templomba járók és a tanulók száma is drasztikusan csökkenőben van. Idén szeptemberben a Brassó és Hargita megye határán fekvő városfalvi iskolában nem indul el az oktatás: a kisdiákoknak a régió belsejébe kell ingázniuk, ha tanulni szeretnének. Három év múlva lenne négyszáz éves a városfalvi iskola, ám a falu lakossága, a helyi közigazgatás és a tanügy minden igyekezete ellenére felfüggesztik 2022 szeptemberében az oktatást. Az utóbbi években a közbirtokosság több ezer eurós befektetésekkel próbálta fenntartani az intézményt: külső és belső javításokat finanszíroztak, fedezték a téli fűtés árát. – Egy ideje már minden anyagi terhet igyekeztünk átvenni, csak hogy a gyermekeink helyben tanulhassanak. A tanítónő fizetésén kívül nem sok minden hárult az állami költségvetésre – magyarázza a városfalvi közbirtokosság elnöke. Pál Ervin, a ho­mo­ród­szent­már­toni Román Viktor Általános Iskola igazgatója szerint kénytelenek voltak meghozni ezt a döntést. A szentpáli iskolában jelenleg már az ötödik és a hatodik osztály is összevonva működnek, a mintegy kétszáz lakosú Városfalván pedig, bármennyire szerették volna húzni-tolni és elkerülni ezt a helyzetet, nem volt rá lehetőség. A szimultán oktatás gyakori jelenség a községben, de erősen megoszlanak róla a vélemények. Az, hogy a felsőbb osztályokban is ehhez a módszerhez kellett fordulni, a gyermekszaporulat egyre drasztikusabb visszaesését jelzi. Jakab Lázár falubíró és közbirtokossági vezető szerint a helyzet sokkal bonyolultabb, mint amilyennek tűnik. Úgy látja, a jelenlegi kormány és a divatos mentalitás célja a központosítás, hiszen az ország ezt a sémát követi Nyugatról, viszont a helyi közösségeknek, bármilyen kis létszámmal is rendelkeznek, szükségük van az önállóságukra. – A Homoródmentén sosem volt sokkal másabb a helyzet. Kicsi falvak vannak, de autonóm módon működnek. A személyes véleményem szerint, amint bezárjuk a helyi iskolát, és a gyermekeknek ingázniuk kell a szomszéd településre, máris kiesnek a helyi körforgásból. Egyszerűen nem itt nőnek fel. Idővel úgyis elmennek a városba, majd egyetemre és a többi, de ha nem itt és nem egymás mellett nőnek hozzá a szülőföldjükhöz, semmi nem fogja őket hazahívni – véli Jakab Lázár. Városfalva színtiszta magyar falu, néhány kivétellel teljesen unitárius. Nemrégiben javítottak templomot, a testvértelepülés feltöltötte a könyvtárukat, tekepályát építettek, és minden hétvégén összegyűlnek a fiatalok a falu közösségi tereiben. Jakab Lázár szerint ő maga is azért ilyen lokálpatrióta, mert születésétől kezdve ebben a térben és társaságban mozog. A falu lakosságának nagyobb része jelenleg is tősgyökeres városfalvi, vagy legalábbis csak a környékről költözött ide. Ő továbbra is bízna a helyi fiatalok itthon maradásában, de attól tart, hogy idővel senkinek nem lesz vonzó olyan helyre hazaköltözni, ahol sem óvoda, sem iskola nem működik. – Jelenleg húsz-huszonöt olyan fiatal legényt tudnék említeni, akire rá lehet bízni a jövőt. Vagy érettségi előtt állnak, vagy itthon vannak, itthon dolgoznak, és Isten áldásával itt is fognak családot alapítani. Tehát összességében nem egy nagy demográfiai zuhanásról van szó. Városfalva lakossága esetében sosem lehetett több ezres számokkal dobálózni, mert ez a környék ilyen: szüksége van mindenkinek a saját terére. Ez abból is látszik, hogy az egész megyében alig lehet még egy ilyen különleges esetet találni, mint a mi községünk: a központhoz tizenkét település tartozik. A közbirtokossági elnök szerint a Homoródmentén és Szent­márton községen kívül az egész megyét és Erdély magyarlakta területeit is érinti az iskola bezárása. A Brassó megye határánál fekvő falu a déli román települések és Székelyföld között van. A Városfalvát követő Ho­mo­ród­jánosfalvának hiába teljesen magyar a lakossága, már a szomszédos, nagy többségében román lakosságú megyéhez tartozik, amit a falu minden póznájára felrakott román zászlók is jeleznek. Jánosfalva már kiesik a Hargita megyei kényelmes magyar világból: a közigazgatás, az orvosi ellátás, a kulturális élet és a sajtó nyelve is a román. Jakab Lázár szomorúan állapítja meg, hogy a városfalvi iskola megszűnése a székelyföldi, de sajnos az egész erdélyi magyarság területi zsugorodásának az egyik megnyilvánulása. A kérdésre, hogy ki a felelős, ő maga sem tudja a választ. Elmondása szerint a közigazgatásban dolgozó képviselők is törvények közé vannak szorítva, nem beszélve arról, hogy a magyarok kisebbségben vannak, ezért a központi irányítás részéről sem teljesen logikátlan a lépés. – Amikor eljön az a pillanat, hogy a fiataljaink nem akarnak hazaköltözni, a kiüresedésnél is rosszabbra fordulhat a helyzet. Az én véleményem szerint a falu nem fog kiürülni, hanem jönnek majd mások – vázolja az elszomorító jövőképet Jakab Lázár. – Talán a rendszer kialakítását tudnám bátrabban megkérdőjelezni. A központosítás nem működhet járulékos kár nélkül az olyan területeken, amelyeken több nemzetiség és felekezet él együtt évszázadok óta. Városfalva teljesen magyar és teljesen unitárius, de néhány kilométerrel arrébb ez már lehet, hogy teljesen megfordul. Ezért van szüksége az autonómiájára a kicsinek is. A rendszerben viszont nincs erre az erdélyi helyzetre egy rés. És sajnos ennek az eredménye nemcsak a székely identitásmegőrzés ellehetetlenítése, hanem egy kulturális zuhanás, a teljes erdélyi identitástudat eltörlése – részletezi meglátásait a falubíró. Jakab Lázár több évtizede kutatja a városfalvi és a településhez kapcsolódó iratokat. Hamarosan ezek összesítésébe akar kezdeni, és egy nagymonográfia összeállítását tűzi ki céljául. A falunak van múltja, és ő minden erejével azon dolgozik, hogy jövője is legyen. Az iskola bezárását személyes kudarcként éli meg, hiszen a falu szülöttjeként mindig szívén viselte a városfalvi élet sorsát. Ennek ellenére nem akar teljesen borúlátó lenni. Pozitívumként emeli ki, hogy a helyi fiatalok, bármennyire kevesen is vannak, nemcsak eléldegélnek itt, hanem építkeznek és haladnak. – Állíthatom, hogy Városfalván a fiatalok keményen és tudatosan dolgoznak. A Pro Eco­nomica pályázat egyetlen körében hat új traktor érkezett a faluba: innovatívan foglalkoznak a mezőgazdasággal, tartják a lépést, nyitnak az új berendezések felé. Büszkén mondhatom el, hogy Vá­rosfalván nincs egyetlen talpalatnyi föld sem, ami ne lenne megművelve – részletezi a közbirtokossági elnök.

Demeter Adél-Hajnalka