Megrakom a szekeremet ganyéval…
Elfelejtett Gazdász himnusz, még abból az időből, amikor a végzés előtt álló „ugrómókus” rózsaszínben látta a világot. Aztán jött az ébredés, megláttuk, hogy a mezőgazdászra mi vár, nem a szakma hűséges alkalmazása, hanem a pártvezetés „elfogadása”, az „értékes utasítások” betartása, lenyelése pléhpofával…
Megrakom a szekeremet ganyéval,
Felülök a tetejébe Marival…
És hogy miért most jutott eszembe a mezőgazdasági gyakorlatokon sokszor „elsírt” nóta? A Kicsiboltban, amit néha Eszter hagyatékának is nevezek, újabban nem „Falusi tejet”, hanem „Riska” márkájú, 1,5%-os tejet veszek, 75 után már nem kell az öregfiúknak zsír, és ára is nyugdíjas-zsebhez igazított…
…Rácsapok a Riska tehén farára…
Szeretettel gondolok a babámra.
Jó pár éve, amikor még létezett a 4-5 tagú „horgászcsapatunk”, az egyik pár, Zetelaka felé haladva, betért a faluvégi házhoz, és az előre szaladó két gyerektől engedélyt kért néhány giliszta elvitelére a trágyadombból. A gyerekek nem értették a kérést, majd az egyiknek felcsillant a szeme: Áhá, hernyót a ganyédombból.
Marcsa leszel, nem Mariska,
Szalmán fekszel, mint a Riska…
És az idő múlásával eltűnt a hullámzó búzaföldek látványának romantikája, a jól végzett munka után járó néhány szavas dicséret igénye… és átalakult a nóta egyik sora: Szalmát eszel, mint a Riska,ha tél végével elfogyott a széna, és a mesterségesen megemelt állatállomány sírva várta a legelők zöld füvét. Ma már kevesen hiszik, hogy a legfontosabb „mutató” az 5 éves tervekben, a pártkongresszusokon előírt állatlétszám elérése volt és nem a tejhozam, amivel egy magára valamit adó kecske sem dicsekedne…
De „kiböjtöltük” ezt a hősi korszakot is, és nem másképpen, hanem hittel és humorral. És akinek nem sikerült, azok a nyugdíjaskor elérése előtt az égi mezőkről nézik azt az átalakulóban lévő világot, amelyben nincs „mozgósító jellegű állami tervszám”, nem ért mindenki a mezőgazdasághoz (mint a labdarúgáshoz), de most is érvényes az örök életű mondás: A gazdálkodás olyan, mint a háziasszony munkája: csak akkor látszik, ha nincs elvégezve.
Szathmáry János, Gyergyószentmiklós