Százötven éves időkapszulát találtak a felsőboldogfalvi református templom felújítása során a toronygömbben. Korabeli pénzek, történelmi szempontból fontos dokumentumok és egy kézzel írott megható üzenet került elő a kis fémdobozkából, amely túlélte az idő viharait. [caption id="attachment_88326" align="aligncenter" width="1000"] Történelmi szempontból is fontos iratok kerültek elő 1869-ből Fotó: Nagyálmos Ildikó / Facebook[/caption] Az Erdélyi Református Egyházkerület közbenjárásával, a magyar kormány több mint 700 ezer eurós támogatásával újítják fel kívül-belül a felsőboldogfalvi református templomot, amelyet 2020 októberére szeretnének befejezni. A tervezési dokumentáció anyagi fedezetét Hargita Megye Tanácsa és a Felsőboldogfalvi Közbirtokosság állta. A napokban leszedték a régi bádogot a toronyról, ekkor bukkantak a villámhárító alatti gömbben lévő kis fémdobozra, amelyet 1869-ben helyeztek el a helybéliek. Moldován Radu református lelkipásztor örömmel számolt be a hírről: – Az akkori pénzeken – krajcárokon, pengőkön, forintokon és egy 1708-as dukáton – kívül a dobozba többek közt egy adományozási lista is belekerült, amiből kitűnik, hogy milyen értéke volt ezeknek a pénzeknek. A felsőboldogasszonyfalvi templomjavításra például csak a tehetősebbek adtak 2-5 forintot, a többiek pedig csak néhány krajcárt. Érdekes, hogy az akkori lelkész nevét csak az adományozók között találjuk a dokumentumokban, pedig Szabó Sámuel a leghosszabb ideig szolgált a faluban 1826–1886 között. Valószínűleg akkor már idős volt a lelkész, és a presbitérium – Keresztes Mihály, Péter Áron és Derzsi Domokos – hatásköre volt a pénzgyűjtés, hiszen adományokból újították fel és építették meg a tornyot – mondta a tiszteltes. Korabeli „csemegék” az toronygömbben A kapszulába bekerült a Pesti Hírlap 1867-es évi melléklete is, amely az akkori magyar minisztereket mutatja be gróf Andrássy Gyula miniszterelnökkel egyetemben. A számunkra leginkább ismert zabolai születésű Mikó Imre volt például a közmunka- és közlekedésügyi miniszter. A korkép bemutatását hivatott szolgálni az a füzetecske, amely a székelyudvarhelyi református főtanoda 1868/69-ik tanév második felében tartandó közvizsgálatok (vizsgák) rendjét a tantárgyak, a tanító- és tanulószemélyzet bemutatásával együtt tartalmazza. Ugyanakkor mellékelték a római katolikus főgimnázium akkori igazgatójának, tanári karának névsorát és az 1–8. osztályban járó diákok (156) számát is feljegyezték. Szerepel Udvarhely város elöljáróságainak névsora is: főbíró, főkapitány, tanácsosok, pénztárosok, főügyész, városgazda, határfelügyelő, gyógyszerész, lelkész, orvos, állatorvos stb. Egy másik papíron a toronyjavítás történetét is megosztották az utókorral, amelyből megtudjuk, hogy az 1600 előtt épült torony ódon szarvazata elavult, javításra szorul és a közösségi összefogásnak, illetve a környező települések faadományának köszönhetően sikerül megújítani. Az egyházközség számára nagyon fontos dokumentum, az akkori családkönyv kivonata is bekerült a dobozba: tartalmazza név szerint, hogy hány család élt a faluban, kinek hány gyermeke volt. Kiderül, hogy 95 református család lakik a településen, amelyből 170 felnőtt és 168 gyermek, rajtuk kívül 10 római katolikus család, 15 felnőttel és 21 gyermekkel. „Ezt más dokumentumokkal is vissza tudjuk igazolni, hiszen a családkönyvünk az 1850-es évekig megvan, viszont ez az 1869-es esztendőnek a konkrét lenyomata” – mutat rá a református lelkipásztor. A boldogfalvi „oskolás” gyermekek teljes névsora és a tantárgyak (vallás, kis Biblia, magyar nyelv, állattan, magyarok története, számtan, földismeret, írás, ének, figyelem, szorgalom), illetve az osztályzatok is helyet kaptak az időkapszulában. Például olyan jelzőkkel díjazták akkoriban a tanulást, mint szép, éber, figyelmes, jeles, közepes, dicséretes, jó, igen jó, feddhetetlen, gyenge, kevés, semmi, megjár, megteszi, nem sok… Az iskolát kerülő diákot „keringőnek” nevezik. A helyi iskolába 59 diák járt, köztük az 1861-ben született Fülöp Áron költő, a jelenlegi boldogfalvi iskola névadója is. „Vezérelvetek legyen elődeitek egyetértő s egyesítő szelleme” A legértékesebb dokumentum az Emlékirat utódaink számára című írás, amelyet Bíró Pál helybéli birtokos veretes betűkkel írt papírra, s amelyben többek között részletesen beszámol az 1848-as szabadságharc utáni időkről és a magyar nép helyzetéről. „Kedves utódaink mindnyájan szeretett testvéreink az Úr Jézus Krisztus által. Miután egyházunk régi stílben épült zsentélyel fedett Tornya már annyira megavult, hogy többé az idő viharaival nem dacolhatott, önön magunkban bízva, saját erőnkre támaszkodva s csakis egyedül jó Istenünket híva segítségül, egyházi Tanácsának rendjén megállapíttatott, hogy egy a mostani kor kívánalmának megfelelő tornyot építsünk. (…) Udvarhelyszék a maga kebeléből választott bizottmányi gyűlés által igazgattatik, a lefolyt három év alatt mint politikai tisztviselőjét, mint törvényszék bíráját titkos szavazat útján névsorát lásd az ide mellékelt íven, a ref. Anya oskola tanárát, népességét, a katolicum gymnázium tanárait s létszámát, s végre lásd egy néhány darab 1848 beli magyar bankót, melyet egy a magyarok közül a maga korába legnagyobb ember 1848-ban pénzügyminiszter, s végre kormányzó Kossuth Lajos nyomtatott, eklézsiának állapotját lásd az ide csatolt mellékleten. Ezek rövidbe foglalva, amiket a ti számotokra lejegyeztünk igen kedves kötelmünknek ismertünk, melyből láthatjátok, hogy külön felekezetesség s vallási viszketegség nem létezett, mindnyájan buzgó hívei valánk ref. Anyaszentegyházunknak s jó egyetértéssel kapáltuk az Úr szőlőjét, jóllehet 1836–39 évekbe két ízbe martaléka lett lángoknak, papi és mesteri lakok is, úgy ezek gazdasági építményét is ide számítva. Csak az egymás irányábanni segítkezés volt az, hogy ecclézsiánk újra életjelt adhatott s virágzásra indulhatott. Papi s mesteri lakjaink felépíthettek s különösön egy díszes tornyot emelhettünk. Kedves utódok, ami minket körüllengett, melegített s főként erősebbé tett az atyafiságos szeretetből származott, jó egyetértés vala szolgáljon nektek is tanuságul, hogy majd midőn egykor ti is hason szent dolgokkal és közügyekkel foglalkoztok, annak előmeneteli jó létin munkálkodtok, s főképp midőn a mostani annyi szorgalommal s kitartással párosult áldások árán tornyunk kúpját megmozdítandók lesztek vezérelvetek legyen elődeitek egyetértő s egyesítő szelleme. Atyafiságos szeretet és jó egyetértés. Ámen. Felsőboldogasszonyfalva 28. júni 1869. Fogalmazta és leírta az eklézsia megbízásából Bíró Pál (helybeli birtokos).” Az eredeti iratokat a templom és a Reformáció emlékpark melletti épületben állítják majd ki, a fontosabb dokumentumok fénymásolatát egyéb jelenkori irattal visszahelyezik majd a toronyba, amely hamarosan új rézborítást kap. A jelenlegi munkálatok műszaki felügyeletét Várday Zsolt tervezőmérnök végzi, aki a felújítási munkálatokat is tervezte, az egyházközség részéről az ellenmérnöki és felügyeleti munkálatokat Benedek Péter ellenmérnök és György Pál helybeli ács szakember végzi, a kivitelezést pedig Bálint Antal vállalkozó (S.C. Macops S.R.L). Nagyálmos Ildikó