borús égbolt
havazás
Megbecsülni a kollégákat
Néha csak úgy elgondolkodom, mennyire fontos, hogy életünk során milyen emberek vesznek körül. Tudom, hogy az első mondat után úgy tűnhet, mintha fel akarnám vonultatni a közhelyhadsereget ebben az írásban, a célom azonban teljesen más: egyrészt azt szeretném, hogy értékeljük azt, ami sokszor természetesnek tűnik, másrészt törekedjünk arra, hogy minél több értékes embert bevonzzunk az életünkbe, mert ezáltal mi is könnyebben érvényesülhetünk, és máris egyszerűbbnek tűnhetnek a mindennapi megpróbáltatások.
A történet már kisgyermekkorunkban elkezdődik, amikor első alkalommal szerzünk barátokat, az óvodában vagy napköziben egy teljes közösség kapcsolódik be az életünkbe, majd ugyanez folytatódik az iskolai, később pedig az egyetemi, főiskolai tanulmányaink alatt. Folyamatosan új embereket ismerünk meg, de az egyáltalán nem mindegy, hogy milyeneket – olyanokkal kerülünk kapcsolatba, akik megnehezítik a helyzetünket, akik miatt sokszor kellemetlen szituációkba kerülünk, vagy esetleg olyan emberek társaságát keressük, akik mellett felszabadulhatunk? Nyilván egyszerű a válasz, a tanulmányaink mellett viszont van egy másik fejezete a történetnek, ahol szintén nem mi döntünk arról, hogy kik vesznek körül. Ők a kollégáink. Bizonyára sokan ebben a helyzetben is megtapasztaltuk már a két végletet: a mogorva, makrancos, folyton csipkelődő személyt, aki miatt reggel már felkelni is nehéz (nyilván őt nem összetéveszteni azzal, aki a te érdekedben viselkedik így), vagy a kollégát, akiben megbízol, és tudod, hogy bármilyen helyzetben számíthatsz a segítségére. Szívességeket tesztek egymásnak, amelyeket mindig betartotok, a humoros megjegyzések közepette pedig még a munka is jobban telik.
Azt mondom, a lehető legjobban becsüljük meg a kollégáinkat, mert egy idő után bár természetesnek tűnhet a közös munka, nem tudhatjuk, hogy meddig tart. Lehet, hogy bizonyos okokból tovább kell állnunk, vagy a másiknak kell továbbállnia, a legfontosabb pedig talán az, hogy a munkaviszony megszűnését követően is számíthassunk egymásra. Tudásunk legjavát beleadva dolgozzunk hát tisztességgel, emellett viszont ne feledjük el, hogy olyan személyek vesznek körül, akik talán felnéznek ránk, és akikre mi is felnézhetünk.
Kertész László
web.jpg)
.jpg)
