Hirdetés

Meg kell tanulnunk közösségben gondolkodni

HN-információ
Haba Tünde, a ma már mindenki számára ismerősen csengő Csíki kiskertes mozgalom megálmodója. Az egyébként műszaki menedzseri diplomával rendelkező, kétgyermekes családanya szerint hosszú önismereti út vezetett oda, hogy értékrendje mentén egy olyan életvitelt sikerüljön kialakítania, mely szinte minden értelemben a környezetére fókuszál. Az önkéntességről és a környezettudatos életmódról kérdeztük. – Mi inspirált, hogy létrehozd a ma már több mint hétezer tagot számláló Csíki kiskertes mozgalom csoportot? – Egy hasonló, már jól bevált csoport ihlette, a Gyergyói kiskertesek csoportja. Régóta megfogalmazódott bennem, hogy helyi termékeket kell vásárolni azért, hogy próbáljuk a helyi termelőket támogatni, de nem volt egy információs platform, ami ezt kiszolgálta volna. Ezért amikor először hallottam a gyergyóiaktól ezt a lehetőséget, másnap létre is hoztam a csoportot. – Hogy indult be a csoport működése? – Kiküldtem néhány listára, és attól kezdve szinte önálló életre kelt. Valószínű az időzítésnek is köszönhetően, hisz pont egy éve ősszel jött létre, eltevések, betakarítások szezonja, nagy dömping volt mindenből, így hamar ráharaptak az emberek. Ma már közel 7700-an vagyunk, és havonta hatszáz bejegyzés születik, tehát elég nagy forgalomról beszélhetünk. – Mennyire megterhelő egy ekkora csoport menedzselése, moderálása? – Számomra ez nem teher. Internetközelben valójában párszor öt percet igényel, nem vesz el egyszerre több időt a napjaimból. Kezdetektől van egy moderátortársam, illetve nemrég önkéntesen jelentkezett egy fiatal, hogy szívesen besegít ő is, ha van rá igény, így már hárman vagyunk. – Ha jól tudom, a környezettudatosság és a hulladékmentesség elhivatott követője vagy. Mesélnél kicsit erről? – Régóta foglalkoztatott már a környezettudatosság, de nem ilyen tudatosan, mint most. Néhány éve az interneten találkoztam egy 30 napos hulladékmentes kihívással és belevágtam. A tudatossági fázis ezzel kezdődött. – Szerinted melyek azok a lépései a környezettudatos életvitelnek, amelyek kezdőként könnyedén beépíthetők a mindennapi rutinba? – Az egyik nagy hulladéktermelő mindenképpen a PET-palackos ásványvíz, tehát első lépésként ezen érdemes változtatni annak, aki ilyen vizet fogyaszt. Másik fontos dolog a mindenféle tisztítószerek révén elhasznált vegyszerek minimalizálása. Én elsősorban nem a műanyag, hanem az egyhasználatú tárgyak ellen vagyok, hisz ezeket éppen azzal az elgondolással hozzák létre, hogy egyetlen használat után kidobjuk őket. Érdemes elgondolkodni a minket körülvevő tárgyak életciklusán, illetve azon, hogy mi az, amire valóban szükségünk van. – Mi a titka ennek az életformának? – Az összes ilyen változtatás csak akkor működik, ha kicsit változtatjuk a hozzáállásunkat a kényelmi faktorhoz. Nálam például működik a mosószódával való mosás, mert engem nem zavar, ha kicsit durvábbak a ruhák, kicsit gyorsabban tönkremennek. Ezzel az életmóddal gyakran vállalni kell a pluszmacerát, és ez mind egy kicsit a kényelemről való lemondással jár. Ez a sok kis lépés vezet el az elméleti szintről a mentalitásváltáshoz. Fontos, hogy megértsük az egésznek a lényegét. – Mi szerinted a környezettudatos életmódnak a legfőbb szerepe? – Hogy ne csak a saját lelki megnyugvásunkért legyünk környezettudatosak, hanem tanuljunk meg közösségben gondolkodni. Ne legyünk önzők. Az a példa fogalmazódott meg bennem, hogy mentalitásban nincs nagy különbség azok közt, akik egyáltalán nem figyelnek a környezetünk védelmére és azok közt, akik szigorúan tartják a hulladékmentességet, de verik a díszhisztit a hulladékszállító cégnél, hogy márpedig ők nem fognak fizetni a szemétért. Nem képzelik magukat a cégvezető helyébe, és nem látják, hogy egyszerűen nincs az a rendszer, amelyik ilyen kivételeket tud tenni, hogy opció legyen az, hogy valaki nem fizet, mert a jelenlegi közösségi mentalitás alapján ez azt eredményezné, hogy a patak szélén landolna sokak háztartási szemete. Nem a saját, hanem a közösség érdekeit és annak mozgását kell figyelembe vennünk, adott esetben egy olyan közösségét, amelyik még meg sem született. Ez az, amit igazán nehéz megérteni.

Török Kata



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!