Az általa elképzelt projekt egyszerre épít a helyi adottságokra, a klímaváltozás okozta kertészeti kihívásokra és arra a felismerésre, hogy a hagyományos gyümölcstermesztés egyre nehezebbé válik a vadkár és az ökológiai egyensúly felborulása miatt – szögezte le már beszélgetésünk elején János Ferdinánd kertészmérnök. A Garden Pro­iect Kft. tulajdonosa szerint ez az irány, mármint a mogyoró–szarvasgomba kombináció egy megoldás lehet a felmerülő gondokra.

Mogyoróültetvény, de nem (csak) a mogyoró a lényeg

A telepítést két éve – Gödöllőről, szakcégtől hozott szarvasgombával oltott csemetékkel –, mintegy három és fél hektáros területen végezték el, néhány kilométerre Csíkmadaras központjától, a Mogyorós-dűlőben. Miként a hely neve is mutatja: a mogyoró régóta, mondhatni történelmi része a tájnak, hisz a terület évszázadok óta kedvez e csonthéjas gyümölcsnek. Ezért itt alakították ki a szarvasgombával mikorrhizált mogyorócsemetékből álló ültetvényt, ahol jelenleg 400–500 csemete fejlődik. Ezek nem hagyományos mogyoróültetvényként működnek, hiszen a hangsúly nem magán a mogyorótermésen – bár az sem elhanyagolandó –, hanem azon a föld alatti szimbiózison van, amely a mogyoró gyökérzete és a szarvasgomba között alakul ki. A gombafonalak a gyökérzethez kapcsolódva fejlődnek, és megfelelő körülmények között öt-hét év elteltével fordulhatnak termőre.

Alternatíva változó környezetre

A kertészmérnök szerint a választás nem véletlenül esett a mogyoróra. Úgy fogalmazott: a klasszikus kertészeti tudás és a korábbi szakmai modellek ma már sok esetben nem működnek ugyanúgy, mint évtizedekkel ezelőtt. 

A térségben ugyanis egyre súlyosabb problémát jelent a medvék túlszaporodása és a vadkár. A környéken a medvék már nemcsak az alma- vagy szilvaültetvényeket károsítják, hanem még a diófákra is felmásznak, letörik az ágakat és tönkreteszik a termést. Saját farkaslaki gyümölcsültetvényén is tapasztalta ezt, hogy a korábban a nagyvadak által békén hagyott diófákra az utóbbi években már rendszeresen feljárnak a bocsok, s ezzel összetörik azokat.

Ebben a helyzetben a mogyoró–szarvasgomba rendszer alternatívát jelenthet, mivel a medvék egyelőre nem mutatnak érdeklődést a szarvasgombával beoltott mogyoróültetvények iránt. A szakember ugyanakkor hangsúlyozta: ez részben még mindig remény és megfigyelés kérdése, de jelenleg úgy tűnik, hogy ez a kultúra kevésbé vonzza a nagyragadozókat, mint a hagyományos gyümölcsösök.

A megfelelő talaj a kulcs

János Ferdinánd helyszínen tar­tott szakmai ismertetőjéből kiderült, hogy a telepítés sikerének alapja a megfelelő talaj. A szarvasgomba különösen érzékeny a talajszerkezetre és a kémhatásra, ezért egy ilyen beruházást részletes talajanalízisnek kell megelőznie. Erdélyben több, természetes körülmények között is előforduló szarvasgombafaj található. A legismertebb a nyári szarvasgomba, a burgundi szarvasgomba és a fekete téli szarvasgomba, de helyenként a muskotályos szarvasgomba is fellelhető. Székelyföld klimatikus adottságai elsősorban a nyári és a burgundi szarvasgomba számára biztosítanak kedvező feltételeket, ezért a térségben ezek termesztése ígérkezik életképesebbnek.

A kertészmérnök azt mondja, a meszes talajok kedveznek leginkább a szarvasgombának, ugyanakkor a Csíki-medencében rendkívül változatos talajszerkezetek fordulnak elő: egyes területek agyagosak, mások kavicsosak vagy homokosak, sőt akár egy patak két oldalán is teljesen eltérő lehet a talaj pH-ja. Emiatt minden területet külön kell vizsgálni.

A klíma ugyanakkor alapvetően kedvező lehet a mogyoró számára. A térségben évszázadok óta jelen vannak a mogyoróbokrok, ami azt mutatja, hogy a növény jól érzi magát ezen a vidéken. Ez jó alapot teremt a szarvasgomba számára is, hiszen a megfelelő gazdanövény már adott.

A termesztés technológiájáról szólva még kiemelte: a modern kertészet ma már elképzelhetetlen öntözőrendszer nélkül. Véleménye szerint a szélsőséges időjárás miatt minden komoly ültetvényt fel kell szerelni öntözőrendszerrel, mert a korábbi, kiszámítható, az évszakokra jellemző megszokott időjárás teljesen megváltozott. A sikeres szarvasgombás mogyorótermesztéshez ezért alapfeltétel a vízforrás, a kerített, védett terület, valamint a megfelelő talaj.

Ha nem medve, akkor pocok

A legnagyobb problémát az ültetvényben a pocok jelenti. A pockok igen komoly károkat okozhatnak az ültetvényekben, mivel kirágják a mogyoró gyökérzetét. Egy másik, kéthektáros ültetvényükben például a frissen telepített szarvasgombás mogyorócsemeték mintegy 70 százalékát pusztították el egyetlen tél alatt, számolt be a szakember. A pocok nem magát a szarvasgombát fogyasztja, hanem a gyökérzetet, amelyhez a gomba kapcsolódik, viszont megrágva azt, az egész növény elpusztul.

A pocokinváziót a kertészmérnök az ökológiai egyensúly felbomlásával magyarázza. Úgy véli, a ragadozók és más fajok természetes viszonyainak megváltozása miatt a pockok túlszaporodtak, ami közvetve már a kertészeti kultúrákra is komoly veszélyt jelent. Szerinte a medvepopuláció növekedése is, a ragadozók mozgásának megváltozása és az ember kiszorulása a hagyományos gazdálkodási térből mind egy összetett ökológiai láncreakció részeleme.

Nyugdíjbiztosítás gyökerek közé rejtve

Gazdasági szempontból a projekt hosszú távú befektetésként, „egyfajta nyugdíjbiztosításként” értelmezhető – nyomatékosította János Ferdinánd. A szarvasgomba ugyanis csak hosszú évek múltán fordul termőre, viszont, ha az ültetvény jól működik, viszonylag kevés emberrel fenntartható. A kertészmérnök szerint egy ilyen gazdaságot két ember és egy jól kiképzett kutya is képes működtetni. Nincs szükség nagy gépekre, intenzív vegyszerezésre vagy állandó permetezésre; a legfontosabb feladat a terület karbantartása és a gomba begyűjtése, majd felvásárlókon keresztül történő értékesítése.

A beszélgetésünk végén a szakember szóba hozta, hogy a gazdasági nehézségek, az élelmiszerárak emelkedése, illetve más tényezők, például az egészségtudadosság miatt is egyre többen fordulhatnak ismét a háztáji gazdálkodás felé. Úgy tapasztalta, hogy a Covid-időszak alatt sokan újra elkezdtek veteményest művelni és önellátásban gondolkodni, de ez a lendület később megtorpant, Viszont az elkövetkező években ismét felértékelődhetnek azok a megoldások, amelyek kisebb területen, fenntartható módon biztosíthatnak kiegészítő jövedelmet vagy akár megélhetést a családoknak.

Felborult egyensúly: konfliktuszónává vált a természet egy része

János Ferdinánd kertészmérnök szerint a mogyoró–szarvasgomba ültetvény létrehozásának hátterében nem csupán gazdasági megfontolások állnak, hanem azok a változások is, amelyek az elmúlt években alapjaiban alakították át Székelyföld természeti és gazdálkodási környezetét.
A szakember úgy véli, hogy a nagyragadozók – elsősorban a medve – állományának jelentős növekedése olyan láncreakciót indított el, amely messze túlmutat a vadkárok kérdésén. A gazdák egyre több kutyával próbálják megvédeni állataikat és terményeiket, miközben a korábban népszerű erdőszéli és hegyvidéki területek egy része fokozatosan konfliktuszónává vált. Ennek következtében visszaesett a gyalogos és kerékpáros turizmus, egyre kevesebben vállalkoznak gyógynövény- vagy bogyógyűjtésre, és a természetközeli megélhetési formák is nehezebbé váltak.
A kertészmérnök szerint a változások a természetes ökológiai rendszerekre is hatással vannak. Az apróvad visszaszorulása, egyes ragadozók eltűnése vagy élőhelyváltása, valamint a rágcsálók elszaporodása olyan problémákat idéz elő, amelyek a mezőgazdaságban is érezhetőek. Ennek egyik példája a pocokkár, amely egyes ültetvényekben vagy kertekben a fiatal csemeték jelentős részét képes elpusztítani.
János Ferdinánd hangsúlyozza: Székelyföld továbbra is kivételes természeti értékekkel rendelkezik. A Csíki-medence, a Madarasi-Hargita, az Egyeskő vagy Csíksomlyó olyan helyszínek, amelyek európai szinten is vonzó turisztikai célpontok lehetnének. Véleménye szerint azonban a természetvédelem és az emberi tevékenységek közötti egyensúly megtalálása nélkül egyre nehezebb lesz kihasználni ezeket az adottságokat.
A szakember úgy látja, hogy a jövő egyik legfontosabb kérdése az lesz, miként lehet úgy megőrizni a természeti értékeket és a védett állatfajokat, hogy közben a helyi közösségek, a gazdálkodók és a turizmus szereplői is biztonságosan és fenntartható módon használhassák a tájat. Meggyőződése szerint az egyensúly helyreállítása nem csupán természetvédelmi, hanem gazdasági és társadalmi érdek is.