Két hónappal a Márton Árpád 75 – jubileumi kiállítás megnyitója után csütörtök este tartották a kiállítás ún. Fi­nisszá­zsát, vagyis a záróese­ményt, amelyen Szabó And­rás főmuzeológus, a Nagy Imre-hagyaték kurátora a művész jelenlétében igyekezett felfedni az alkotótitkokat. A művész jelenlétében Márton Árpád alkotótitkairól tartott tegnap este kiállítászáró elaődást Szabó András főmuzeológus, a Nagy Imre-hagyaték kurátora. A Márton Árpád 75 – jubileumi kiállításon arra is fény derült, hogy az egyik ilyen titok a szülőföldszeretet „hogyanja”, hiszen a kihelyezés után Márton Árpádnak újra meg kellett ismerkednie szülőföldjével, és a határok leküzdésében nagy segítségére volt Nagy Imre, ugyanakkor meg kellett szabadulnia a népiesség kísértésétől. Szabó András arra is rákérdezett, hogy a kiállított képek között miért olyan kevés a klasszikus műfajú önarckép, csendélet, akt. Márton Árpád kifejtette, az első teremben található képek tükrözik, hogy 1954 és 1964 között mi mindent kellett elsajátítaniuk, hogyan tanulták meg a mesterség nyelvtanát. Az iskola elvégzése után érezte, hogy mélyebbre kell menni, az igazabbat kell keresni. Hozzátette, a kolozsvári tartományi kiállításokon székelyföldet többnyire fehér ruhás parasztokon keresztül láttatták, ő viszont tudta, hogy székelyföld nem ilyen, és kezdetektől az emberek, a történések, a „hogyanok” érdekelték. A harmadik titok az először kiállított kis tájképhez kötődött, amelyen hasonló a képkivágás, mint Nagy Imre munkáinál. A hasonlóság azonban csak véletlenszerű, hiszen 1959-ben még nem ismerte Nagy Imre munkáit, amikor a kép elkészült – mondta Márton Árpád, aki azt is részletesen elmesélte, hogyan vásárolta meg Nagy Imre a nagyszüleiről készült két szénrajzot a múzeum számára. Természetesen nem tudták a Csíki Székely Múzeumban kiállított valamennyi, mintegy 120 mű titkát felfedni, de az érdeklődők sok érdekes részletet megtudhattak a rendhagyó tárlatvezetés során. A kiállítás december 6-ig, vasárnapig látogatható naponta 9 és 17 óra között. Háromszéki Eszter