Nehéz okosat mondani az államelnök-választás első fordulójának eredményeit látva. Nálam jóval hozzáértőbbek is csak pislognak, értetlenkednek, döbbenetüknek adnak hangot, mindegy is, a második fordulóig még kismillió elemzés, vita fut majd le a médiában. A TikTok ilyesmire nem ad lehetőséget, ott a rövid és bombasztikus a menő, és mint kiderült, a „meglepetésjelölt” ezen a platformon működött annyira jól, amennyire. A legabszurdabb bejegyzés, amit ma olvastam, így szól: A felsőfokú végzettséggel rendelkezőket pillanatnyilag két kérdés foglalkoztatja: ki az a Călin Georgescu, és mi is az a TikTok?
Miközben ezt írom, beúszik a memóriámba egy kb. egy hónappal ezelőtti hír, ami akkor azzal döbbentett meg, hogy a romániai fiatalok nagyjából egyharmada igencsak megengedő az autokráciával szemben, akár néhány szabadságjogot is feladna (!), ha jobb élete lenne, és szívesen látna egy erős kezű vezetőt, aki nem törődik olyan „sallangokkal”, mint a parlament vagy a demokratikus választások. Persze, persze, morogtam magamban, ti már jó távol vagytok a ’89 előtti időktől, fogalmatok sincs, milyen diktatúrában létezni, az idősebbek emlékeire csak legyintetek. Aztán kissé megnyugodva csuktam le a laptopot, hogy hát azért mégis az a lényeg, hogy a többség inkább középen áll, és a válaszolók több mint fele a demokráciában hisz. Hát a „meglepetésjelölt” tuti biztos, hogy elérte üzeneteivel az egyharmadot, és csak remélni tudom, hogy a „demokraták” közül a szélsőségesség nem sokat csábít el…

A vasárnapi történésekben azért találtam egy jó dolgot is. A fővárosban az államelnök-választással egy időben népszavazás is zajlott, három kérdéssel fordultak a lakókhoz. Kettő adminisztratív (a bukarestieknek bizonyára fontos), a harmadik viszont mifelénk igencsak újszerű, és így szólt: Egyetért azzal, hogy a polgármesteri hivatal minden bukaresti iskolában egészségnevelési és drogprevenciós programokat finanszírozzon és valósítson meg? Jónak tartom a kezdeményezést, mert az állam évek óta tökéletlenkedik ezen a téren, miközben lassan fejünkre dől a ház. Civilek, jogvédők, pszichológusok és maguk a diákok is már rég kongatják a vészharangot, hogy nagy a baj, kezdve a kiskorú terhességek és szülések nagy arányától, a szexuális bántalmazások magas számán át az ijesztő mértékben terjedő drogveszélyig, úgy, hogy az országban alig elérhető a szakszerű rehabilitáció, főleg, ha pénze sincs a családoknak a függővé vált gyerekükkel kezdeni valamit. Már rég szükség lenne tudományos megalapozottságú egészségnevelésre, szexuális nevelésre az iskolákban és komoly drogprevencióra. Miért is ne vehetné kézbe egy város, akár egy megye a fiatalok egészségvédelmét, ahelyett, hogy várná, hogy végre legyen erre egy törvény, amit nem fúr meg sem az egyház (ördögöket festve a falra), sem egyes, irreális propagandapaneleket szajkózó politikusok a mostanában menő LMBTQ-lobbival való riogatás mentén. Tetszik a pragmatikus megközelítés: van egy társadalmi probléma, amire megoldás kell. Minél hamarabb, mert a gyermekekről, fiatalokról van szó. Jó hír, hogy a referendum érvényes, és a szavazók több mint 85 százaléka egyetért ezzel. 
Az események valamilyen szinten összeérnek: a társadalom nem fordít elég figyelmet a fiatalokra, érdemben nem foglalkozik problémáikkal, az őket érintő kihívásokkal, magukra hagyja őket, hogy küzdjenek meg, ahogy tudnak, azokkal a lehetőségeikkel, amik éppen vannak nekik, tájékozódjanak onnan, ahonnan akarnak. Nagy a szakadék a generációk között, és az idősebbek meg vannak még mindig győződve, hogy ők tudják, merre kell menni, de jó részüknek fogalma sincs, hogy mi zajlik az éjszakában és az iskolákban, a TikTokon és egyéb közösségi médiaplatformokon. Ahol önsértő kihívás terjed, eszméletlen blődségek hangzanak el szexről, párkapcsolatokról, a világról. Na meg a politikáról, a választásokról is, és a 18 éves már szavazhat.
Ami történik, látlelete annak, ahogy élünk. Mit kezdünk a TikTok-nemzedékkel?