borús égbolt
enyhe havazás
Majd ráérünk
Hosszú ideje tervezek írni egy villanást a halogatásról, de még nem jött össze. Ez nem egy kellemetlen vicc, hanem egy generáció problémája: hiába a rengeteg ötlet, a felmerülő témák, a sok-sok tennivaló, a kreativitás, rendszeresen képtelen vagyok utolérni magam. Sokszor az sem segít, ha összeírom a teendőket, a rákövetkező alkalommal szinte teljesen ugyanazt a listát állítom elő újra. Van, hogy egész egyszerű dolgok is kifognak rajtam: egy e-mail megírása, a háziorvos felhívása, és még sorolhatnám.
Ezt a tendenciát megfigyeltem a társaim körében a gimnáziumtól az egyetemi évekig. Felmerült bennem a kérdés, vajon egyszerűen csak lusta, elkényeztetett nemzedék lennénk...?! Elkezdtem utánaolvasni a témának, és elég hamar kiderült, hogy vagyunk még páran a nagyvilágban, akik ugyanezzel küzdünk. Sokak egyik közös felismerése az volt, hogy mennyire nem ér semmit az a tanács, ha nem tudsz a végére érni a dolgoknak, akkor csak szedd össze magad, és sikerülni fog. Számtalanszor halljuk ilyenkor időseinktől: „Ha kint kapálnál egész nap a mezőn, nem gondolkoznál ilyen hülyeségeken!”
Szembejött velem még egy tavalyelőtti tanulmány, ami szerint a fiatal felnőttek generációja egyszerűen időnap előtt kiégett. Anne Helen Petersen 2019 januárjában írt saját tapasztalatairól a Buzzfeeden, pár nap alatt több mint hétmillióan kattintottak a cikkre. A szerző pedig heteken át napi több ezer levelet kapott olyan fiataloktól, akik magukra ismertek a cikkében. Nem arról van szó, hogy akár Petersen, akár a neki író fiatalok láblógatva üldögéltek volna otthon, és a lustaságuk miatt halogatták volna végtelenségig a teendőiket. Épp ellenkezőleg: saját élettapasztalataikban az volt a közös, hogy mindannyian ezerféle dolgot csináltak egyszerre, különféle munkák, egyetem és projektek mellett próbálták valahogy egyben tartani a párkapcsolatukat és a baráti kapcsolataikat, közben mégis folyamatosan úgy érezték, hogy minden kicsúszik a kezük közül.
Ironikusan, a helyzet kezelésére érdemes egy kicsit hátradőlni és belegondolni, mi az, amire nincs szükségünk, és legyen bátorságunk kidobni azokat az életünkből. De ami marad, azt csináljuk rendesen!
Adorján Zsófia
.jpg)
