A közelmúltban, a Hargita Népe 2017. december 22-i számában, Hanyatt címmel írtam arról, hogy a hanyatt (hanyatt fekszik) határozószóban a szóvégi t tulajdonképpen helyhatározói rag. Az alatt, fölött, mögött névutók mellett bemutattam néhány helynevet is, amelyekben a ma használatos -ban, -ben, illetve az -on,-en,-ön rag helyett t jelöli a hol? kérdésre felelő helyhatározót. A cikk megírása után jutott eszembe, hogy az említett írásom címében szereplő hasmánt szó mellett egyéb határozószókban is megtaláljuk a -t toldalékot. Ilyenek például a következők: oldalt, oldalvást, rögvest, amely az Etimológiai szótár szerint az oldalvást mintájára keletkezhetett (1876-ból adatolva), illetve a szemközt. Az oldalt kivételével ezeket a Magyar értelmező kéziszótár népies vagy választékos stílusúaknak minősíti. A hasmánt köznyelvi jelentése hason, illetve hasra, az oldalvásté oldalt, a szemközt helyett pedig a köznyelvben a szemben, illetve szembe határozószók használatosak. A szemközt egyébként lehet névutó is a -val, -vel ragos szóval, például: egymással szemben álltak, de melléknévként is előfordul így: a szemközt levő (valaki vagy valami). Az említettek közül különösen felfigyeltem a has­mánt­ra, ugyanis ez József Attilának egyik játékos versében, a Reggeli ájtatosság címűben is előfordul, s ennek egy kissé – mint az egész versnek –játékos hangulata van. Ehhez meg kell említenem, hogy 1928-ban Illyés Gyula és József Attila szonettjátékokat írtak (összesen négy szonettet) úgy, hogy az első két szonett címét és rímeit Illyés írta, a második kettőét pedig József Attila. A második szonettből, ennek a címe a Reggeli ájtatosság idézem az első strófát. A dőlt betűvel írottak tehát József Attilától valók: Ó, hagyj uram még így feküdni hasmánt csak egy kicsit és jöhet a fuszekli A számtantanár bús szemét te szedd ki s torkát szorítsa össze jól a vaspánt. Dóra Zoltán