Közel tizenkét évvel ezelőtt hagyták jóvá a 2006/462-es kormányhatározattal a 2006–2020-as Meleg és kényelem elnevezésű távfűtési programot. Egy nagyszabású programról volt, van szó, amely mindenekelőtt a központosított rendszerű hőellátás összetevőinek rehabilitálására volt hivatott. A program gyakorlatba ültetésére vonatkozóan a kormányhatározat hatályba lépésétől eltelt időszakok során több szabályzatot is jóváhagyott az illetékes szaktárca. Legutóbb a közigazgatási és belügyminiszter 2012/124-es rendelete révén. Ez a rendelet a minap hatályát vesztette, ugyanis február 8-án a Hivatalos Közlönyben megjelent a program gyakorlatba ültetésére vonatkozóan egy újabb szabályzatot jóváhagyó miniszteri rendelet, a 2018/49-es. Az ígéretesnek mutatkozó program gyakorlatba ültetése hol nagyobb lendülettel zajlott, hol éppen csak hogy történt valami. Időközben ilyen vagy olyan okokból kifolyólag a gyakorlatba ültetésre vonatkozó rendeletek egymást követték, s feltételezhető, hogy e vonatkozásban az utolsó lesz a minap megjelent 2018/49-es rendelet. Országszerte távfűtés-korszerűsítési, rehabilitálási munkálatok bontakoztak ki, többé-kevésbé sikeresen. Sokszor késett az állami költségvetésből folyósítandó társfinanszírozás vagy az is előfordult, hogy az eredetileg kiutalt pénzalapokat átütemezték vagy éppenséggel visszavonták. Ebben az is szerepet játszott, hogy esetenként a munkálatok kivitelezésével imitt-amott megkéstek. Az viszont tény, hogy több milliárd lejt elköltöttek a hazai távfűtési rendszerek, hálózatok korszerűsítésére, fejlesztésére, de ennek ellenére hovatovább csökkent azon háztartások száma, amelyek igénybe vették a távfűtési szolgáltatásokat, ugyanakkor számos köztulajdonban lévő szolgáltató cég hovatovább nagyobb veszteségeket jegyzett. Rehabilitálási program ide vagy oda, míg 1990-ben a távfűtésre rákapcsolt lakások száma országos viszonylatban 2,7 millió volt, jelenleg számuk csak 1,2 millió körül van. A leválás okai mindenekelőtt abban keresendők, hogy a beígért „kényelem” rendszerint elmaradt, problémák mutatkoztak a folyamatos és megfelelő minőségű szolgáltatások tekintetében, és a szubvenciók ellenére is az ország számos településén megemelkedtek a távfűtésért és a meleg vízért fizetendő összegek. Azt a legilletékesebb, a régiófejlesztési és közigazgatási minisztérium illetékesei is elismerik, hogy a leválásoknak megvoltak az okai, többek között arra utalva, hogy országos viszonylatban a hőenergiát termelő berendezések és vezetékrendszerek globális hatásfoka 50-55% körül van, míg az európai előírások legfeljebb 70%-ot engedélyeznek. A minisztérium illetékeseinek álláspontja szerint az előállítási költségek annak okán is megemelkedtek, hogy az igényelt hőmennyiséghez viszonyítva a kapacitások túlméretezettek. A szállítási és elosztási hálózat tekintetében pedig arra utalnak, hogy azok jelentős hányada elavult, hőszigetelése nem megfelelő, s ilyenképpen a hőveszteség úgy általában 25–40% között mozog. Mindez feltételezi a távfűtési rendszerek további korszerűsítését és szükségessé teszi a szubvencionálás fenntartását. Ebben az összefüggésben utalhatunk viszont arra, hogy már vannak az országban olyan municípiumok, például Konstanca és Giurgiu, ahol már nem létezik szubvencionálás, s ahol a havi távfűtési és melegvíz-szolgáltatási költségek családonként akár az 1000 lejt is elérhetik. Amúgy egy nemrégiben készült tanulmány szerint országos viszonylatban egy gigakalória előállításának átlagköltsége 350 lej, míg ezzel szemben a leszámlázott érték csak 220 lej. Ugyanezen tanulmány szerint amennyiben országszerte egyik napról a másikra megszűnnének a szubvencionálások, akkor a számlák értéke automatikusan több mint 32%-kal emelkedhetne meg. Több mint 10 milliárd lejre lenne szükség A hőveszteségekre vonatkozóan részletes és pontos adatok nemigen léteznek. Különböző jelentésekben, valamint a korszerűsítések nyomán végzett számításokban ugyan fellelhetők ilyen jellegű információk, számadatok, de hogy azok mennyire megbízhatók, arra nehéz lenne választ adni. Igen, mert vannak pozitív vagy negatív előjelű túlzások, esetenként tudatosan elferdített információk (például a társfinanszírozásra benyújtott projektekben az erőforrások megtakarítására vagy a fogyasztók számának gyarapodására vonatkozó adatok tekintetében). Egy tekintélyes nemzetközi szakcég által 2011-ben közölt tanulmányban például az szerepel, hogy Romániában a megtermelt hőenergiának több mint 30%-a elvész azelőtt, mielőtt az a végfogyasztóhoz érkezne. Ez a veszteség háromszorosa annak, amelyet a többi európai országokban jegyeznek, s ez a veszteség értelemszerűen az előállítási költségek megemelkedését is maga után vonja, illetve a leszámlázandó összegét is. Állítólag jelenleg a helyzet valamivel jobb, s ez annak köszönhető, hogy az utóbbi négy-öt év során (is) országszerte különböző beruházásokra került sor. Ám, ha itt tartunk, megemlíthetjük azt is, hogy az elmúlt nyolc-tíz esztendő során nemigen volt olyan év, amikor is az ország egyik vagy másik települése (köztük lévén Székelykeresztúr is) ne „búcsúzott” volna el a távfűtéstől. Jelenleg mintegy háromszázra tehető azon települések száma, ahol még üzemel a központosított távfűtési rendszer, s azoknak döntő hányadát az 1970–1980-as időszakok során helyezték működésbe. Térjünk vissza a most megjelent miniszteri rendeletre: ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a soron következő rehabilitálási, korszerűsítési és fejlesztési munkálatokra egy új szabályzat szerint kerül majd sor. A régiófejlesztési és közigazgatási minisztériumtól származó adatok szerint országos szinten a rendszerek hatékonyabbá tétele több mint 10 milliárd lejes beruházást követel eviszonylag rövid idő alatt. A minisztérium viszont arra nem utalt, hogy rendelkezésére áll-e ez a beruházási összeg, mint ahogy arra sem, hogy milyen értékű beruházásokra kerülhet esetleg sor és milyen finanszírozási forrásokból. Van viszont egy utalás: európai alapokból a POIM 2014–2020 keretében rendelkezésre áll 250 millió euró. Ebből ténylegesen nemigen került sor pénzlehívásra, lévén, hogy a 2016-os esztendő végéig csak néhány projekt benyújtására került sor. Egyébként a szóban forgó uniós program keretében nyolc város kiválasztására került sor, ezek a következők: Botoșani, Nagyvárad, Jászváros, Râmnicu Vâl­cea, Bákó, Temesvár, Focșani és Bukarest. Nagyvárad esetében például kedvező eredményekről lehet beszámolni, ott ugyanis folyamatban van egy 32 millió euró értékű európai projekt felfuttatása. Annak keretében eddigelé kicseréltek egy hőközpontot, valamint 17 kilométernyi gerincvezetéket. Problémássá válhat a szubvencionálás A program nem csupán a tömbházi „meleget és kényelmet” hivatott és hivatott szavatolni, hanem a hőenergia előállítása és szállítása hatékonyságának fokozását, az azzal járó költségek csökkentését is szolgálnia kellett volna. (Amúgy ez utóbbi kritériumként jelentkezett a társfinanszírozás címén az állami költségvetésből folyósítandó összegek elnyerése tekintetében is.) Közvetlenül ugyan nem tartozik ide, de utalnunk kell egy olyan jogszabályra is, amely a szóban forgó programot jóváhagyó kormányhatározatot követően jelent meg. A 2006/36-os kormányrendeletről van szó, amely a lakossági hőenergia-ellátást biztosító központi rendszerek működésével kapcsolatos egyes intézkedésekre vonatkozik. Ez a kormányrendelet, amelyet egyébként utólag többször is módosítottak és kiegészítettek, lényegében a hőenergia helyi áraira vonatkozik, de másabb jellegű előírásokat is tartalmaz (például a hőenergiaszolgáltatás során keletkező veszteségek fedezésére vonatkozóan). 2009 augusztusában egy újólagos módosítás nyomán (a 2009/13-as kormányrendeletről van szó) megváltozott a jogszabály 9-es számú szakaszának szövege: abba belekerült az Európai Bizottság 2005/842-es határozata is. Talán nem véletlenül, ugyanis ez a határozat az EK-szerződés 86. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működésével megbízott vállalkozásoknak közszolgáltatással járó ellentételezés formájában megítélt állami támogatásokra történő alkalmazásáról szól. Annak előírásai kötelezőek országunkra nézve is, beleértve a hőenergia-szolgáltatás támogatásával kapcsolatos rendelkezéseket is. Tetszik, nem tetszik, de korlátozó jellegű rendelkezésekről van szó. Ilyenképpen a központosított hőenergia-szolgáltatás szubvencionálását a 2017–2018-as fűtési idény lezárulásával meg kell szüntetni, pontosabban meg kellett volna szüntetni. A kormány – tekintettel arra, amit jelentene a lakosság szempontjából, illetve a lakosság számára a szubvencionálás kivezetése – megpróbált lépni, és az Európai Bizottságnál kiharcolt egy egyéves haladékot. A múlt esztendő novemberében született meg az a döntés, hogy a rendszer szubven­cio­nálásának határideje kinyújtódik 2019. április 1-jéig. Ezt az időpontot követően csakis az úgynevezett sérülékeny fogyasztók lehetnek haszonélvezői a szubvencióknak. A jelenleg hatályos jogszabály előírásainak értelmében, 2019. április 1-jétől kezdődően a fűtéstámogatásra egyénenként kerülhet sor, és csakis a rászorulók esetében, azaz azon sérülékeny fogyasztók esetében, akik jövedelme egy adott küszöb alatt van és akik nem képesek a saját költségvetésükből fedezni lakásuk fűtésének teljes költségét. Amúgy a régiófejlesztési és közigazgatási minisztériumtól származó értesülések szerint a munkaügyi minisztériumnál folyamatban van a felzárkóztatási minimális jövedelemre vonatkozó 2016/196-os törvény vonatkozó előírásainak megfelelő módosítása. Tulajdonképpen a szóban forgó törvény 26-os szakaszáról van szó, amely azon sérülékeny fogyasztók támogatásáról rendelkezik, akik lakásuk fűtésére távhőt használnak. Tehát: 2019. április 1-jétől maradéktalanul érvényt kell szerezni az Európai Bizottság már említett 2005/842-es határozatának, lévén, hogy az beépült a hazai jogszabályozásba is. Szakelemzők szerint valószínűsíthető, hogy az ország számos településén elkerülhetetlenné válik a lakosság túlnyomó többsége által fizetendő, a fűtési költségeket ellentételező összegek megemelkedése, mert gyakorlatilag a számlázásra valós áron kerül sor. Helyi szinten A távfűtés Hargita megyei helyzetéről, annak alakulásáról az elmúlt évek során ha nem is részletesen és aprólékosan, de többször is beszámoltunk. Készítsünk egy gyors leltárt: 1990-től errefelé három településen szűnt meg a távfűtési rendszer, Maroshévízen, Balánbányán és Székelykeresztúron. Ugyanakkor az utóbbi évek során felerősödött a távfűtési hálózatról való leválási tendencia, főleg a megyeszékhelyen (de Székelyudvarhelyen és némileg Gyergyószentmiklóson is). A legnagyobb arányú leválás Csíkszeredában következett be, bár az utóbbi két esztendő során az mérséklődni látszik. A leválások és másabb többé-kevésbé objektív okok folytán egyes szolgáltatók igen nehéz helyzetbe kerültek, mi több, Gyergyószentmiklóson a szolgáltatók tekintetében is „játékos cserére” kényszerültek, ami nem kis bonyodalommal járt. Székelyudvarhelyen – akárcsak Csíkszeredában – a nehézségek áthidalása érdekében a köztulajdonban lévő szolgáltatócégek törzstőkéjének megemelésére is rákényszerültek, ami egyébként egy olyan megoldás, amely távolról sem nevezhető ideálisnak, sem pedig szerencsésnek, de ahogy mondani szokták: a szükség törvényt bont. Csíkszereda esetében a többszöri törzstőkeemelés révén sikerült levegőhöz juttatni a céget, és nem túlzás azt állítani, hogy így menekülhetett meg a csődbe jutástól. Ugyanakkor azonban a rendszer korszerűsítésére, rehabilitálására a szóban forgó program keretében, azaz a 2007–2017-es időszakban az állami költségvetésből is viszonylag jelentős összegeket folyósítottak társfinanszírozás címen. Pontos adatokkal ugyan nem rendelkezünk, de a hozzávetőleges számítások szerint 60 millió lejre tehető az az összeg, amelyet Csíkszeredának, Gyergyószentmiklós­nak és Székelyudvarhelynek folyósítottak az elmúlt 11 esztendő során az állami költségvetésből a 2006–2020-as program gyakorlatba ültetésére vonatkozó mindenkori szabályzatok értelmében, illetve az azok előírásai alapján benyújtott finanszírozási kérések alapján. Vitathatatlan, hogy sok minden megvalósult, sor került a hálózatok nagy részének korszerűsítésére, azok hatásfoka növelésére, a hőközpontok korszerűsítésére stb. De kiugró sikerekről, mármint a költségcsökkentés tekintetében nemigen lehet beszélni. Voltak olyan lehetőségek, amelyekkel megkésve éltek, így például Csíkszeredában országos viszonylatban is szinte az utolsók között kezdődött meg a vízszintes elosztási rendszerre való áttérés. Különböző tanulmányok is készültek, azokat többször is aktualizálták, de az azokban előirányzott célkitűzések egy része papíron maradt. Így például Csíkszeredában többször is az szerepelt a tanulmányokban, hogy növekedni fog a rendszerre rákapcsolt egyéni fogyasztók száma. Igen ám, de a beruházásokkal párhuzamosan egyre többen váltak le a rendszerről. Ugyanakkor a közületek rákapcsolása is puszta terv maradt. Tudni arról is, hogy indokoltak lennének újabb munkálatok. Ami az állami költségvetésből lehívható pénzalapokat illeti, arra továbbra is lesz lehetőség, mármint a minap megjelent 2018/49-es miniszteri rendelet értelmében. Az egyrészt tartalmazza a program gyakorlatba ültetésének megújult szabályzatát, akárcsak a pénzalapok lehívására vonatkozó útmutatót. Ezen dokumentumok ismertetésére nem térnénk ki, csupán arra utalnánk, hogy az állami költségvetésből folyósítandó összegek kiutalására adott kritériumok függvényében kerül sor, s azok között szerepel továbbra is az elsődleges energetikai források terén elérendő megtakarítás, akárcsak a hálózatra való rákötési ráta. Hecser Zoltán A cikk a Hargita Népe március 6-i számában jelent meg.