Az Érmellék lankái között, Székelyhíd határában elterülő borvidék múltja messzi időkre vezethető vissza. Ebben a történelmi hangulatú, patinás környezetben, közel tíz hektáron gazdálkodik Lengyel Csaba, aki a múltat idézve elmesélte, hogy a vidék borászatának története szorosan összefonódott a Stubenberg grófok örökségével. Székelyhíd egykor Debrecen városá­nak szőlőskertje volt, a grófi pincészetből pedig még az angol királyi család asztalára is kerültek az érmelléki borokból.

Vörös a fehérek között

A Lengyel Pincészet egy generációkat átölelő családi vállalkozás, ahol a feladatokat teljes egészében a család tagjai végzik. A termelés során a kézi munkaerőre támaszkodnak: januártól október végéig szinte minden munkafolyamat manuálisan zajlik a szőlőskertben, amíg az utolsó fürt is be nem érkezik a pincébe. Bár a borvidék elsősorban a fehér szőlőiről ismert, a náluk található tíz különböző fajtából ma már nyolcféle bort készítenek, és a fehérek mellett sikeresen hoztak létre néhány kiváló vörösbort is. A borász szakmai hitvallását és a mindennapi munkát a pincészet mottója határozza meg: „Szív, lélek, alázat, ami vezérli munkánkat, ezek a vállalkozás alappillérei, ezek vagyunk mi, ezek a boraink.”

A filoxéránál is rosszabb?

A festői tájban azonban jelenleg egy rendkívül súlyos növény-egészségügyi krízis kezd kibontakozni. Lengyel Csaba arra figyelmeztet, jelenleg egy olyan betegséggel küzd az egész borvidék a Partiumban, Erdélyben és a Kárpát-medence egészében, amely odafigyelés nélkül néhány éven belül komoly szőlőterületeket törölhet el a térképről. A szőlő aranyszínű sárgaságáról van szó, amelyet egy kabócaféle terjeszt.

Ez a járványhelyzet a borász szerint ma már sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint amilyen egykor a történelmi filoxéravész volt.

A probléma közvetlen és kézzelfogható: a székelyhídi ültetvényben idén tavasszal kétszáz tőke chardonnay-t kellett kivágni és eltávolítani a fertőzés miatt – mondta a borász. Lengyel Csaba felvidéki borásztársaival és barátaival egyeztetve látja, hogy a kisebb szőlőterülettel rendelkező gazdákat nagyon nehéz meggyőzni a helyzet súlyosságáról. Pedig, ha a termelők nem veszik szigorúan a védekezést, a borvidékeknek alig egy-két évük maradhat hátra az eltűnésig.

A biológiai veszélyeket a klímaváltozás és az extrém szárazság tovább fokozza. Idén május elejéig, a téli hóolvadás óta mindössze négy és fél liter eső esett az Érmelléken, ami a komoly csapadékhiány miatt már az idősebb ültetvényeken is meglátszik. Bár öntözéssel technológiailag minden megoldható lenne, a mai piaci viszonyok mellett ezek olyan óriási költségek, amelyek a családi pincészet számára egyszerűen kivitelezhetetlenek.

Változó trendek

A termelési nehézségek mellett a felgyorsult világ a fogyasztási szokásokat is átírja. A fiatalabb generációkat nehéz egyből egy testes vörösborral vagy a hordós érlelésű fehérrel rávezetni a borfogyasztásra, ezért számukra könnyedebb, reduktív borok, habzóborok és frizzanték készülnek. A középkorosztály és az idősebbek viszont továbbra is szívesen keresik a hordós érlelésű, barrikolt tételeket.

Arra a szakmában vitatott kérdésre, hogy szabad-e vizet önteni a borhoz, Lengyel Csaba úgy fogalmazott: maga is szívesen fröccsözik, és úgy véli, olyan világot élünk, ahol nem a szabályok a döntők, hanem az, hogy mindenki úgy fogyassza a bort, ahogyan az a leginkább jólesik neki.
 

Időszerű az amerikai szőlőkabóca-lárvák elleni célzott növényvédelem
A szakemberek szerint a szőlő aranyszínű sárgaságát terjesztő amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) elleni védekezés legoptimálisabb ideje az, amikor a lárvák megjelennek a szőlőültetvényeken, hiszen ebben a fejlődési stádiumban lehet a legeredményesebben csökkenteni a kártevő egyedszámát. Ezért a szőlősgazdáknak javasolt folyamatosan figyelemmel kísérniük az ültetvényeiket, hogy időben tudjanak közbelépni, ha szükséges. A megfelelő időben elvégzett védekezés azért is fontos, mert nemcsak az adott ültetvényt, hanem a teljes borvidéket is védi a fitoplazma terjedésétől. A növényvédelmi kezelések során szakmailag olyan rovarölő készítményt érdemes választani, amely lehetőség szerint kíméli a hasznos élő szervezeteket, mivel az ültetvényekben természetes ellenségek – ragadozó atkák, fátyolkák és katicabogarak (tojás, lárva és imágó alakban is) – jelen vannak.