Közel félórás kisfilm készült a gyulafehérvári miseborról, amely a híveknek enged betekintést abba a misztériumba, amelyik az utolsó vacsorán zajlott. Most, húsvét közeledtével igen időszerű a téma, a tetten ért pillanat, amikor még van, aki meséljen a misebor ötvenéves történetéről, és már van, aki a jövőt tervezgesse. A film által színről színre látható: az ember szerető figyelme és munkája, az Isten kegyelme kell ahhoz, hogy jó időben jó szüretre kerüljön sor, majd kiforrjon belőle az a nedű, mely közösséget teremt, kapcsolatot a teremtő és teremtmény között. 

„Fiam, várunk, hogy gyere”

Közel kerül hozzánk Tóth Csaba borász. 1974-ben üzent érte Háromszékre Márton Áron püspök: „Fiam, várunk, hogy gyere”. A sepsiszentgyörgyi borüzemben vezető munkakörben, jó fizetésért dolgozó fiatalt plébánosa és édesanyja győzte meg a váltásról: Márton Áronnak nem lehet nemet mondani. Így került sor a találkozásra. 
„Elmesélte, mit kell csinálni, mit nem, s akkor fölállt egy adott pillanatban, s szólt a nővérkének, hogy hozzon be két üveg bort, az egyiket kibontva, a másikat ne, és két poharat. S akkor kitöltött egy fél pohár bort, s azt mondja, na, fiam, koccintsunk, hogy Isten téged úgy segítsen a munkádban, hogy ne csalatkozzak benned soha. És ígérd meg azt is, hogy amíg erőd és egészséged engedi, addig gondját viseled az érseki pincészetnek és borászatnak. Megkóstoltuk a bort, nagyon finom bor volt, a másik üveget, azt mondta, emlékbe adom neked, hogy majd te is ilyen finom borokat próbálj csinálni” – idézi fel az ötvenéves történetet Tóth Csaba, aki 22 évesen, Nagyboldogasszony napján paplannal és párnával érkezett új munkahelyére. 
A munkáról és életről egyaránt rendszeresen beszélgetett a püspökkel, nem felejti soha, hogy Márton Árontól kapott pénzt jegygyűrűre, rendkívüli segélyként, hogy kiválasztottjával egybekelhessen. Ma is őrzi az 1000 lejes pénzkiutalásról szóló dokumentumot a nagy püspök kézjegyével. Az utolsó találkozásuk is örök emlék marad: „A halála hetén is voltam nála. Már nagyon nehezen beszélgetett, nem mondta, de éreztem a mosolyában, hogy: fiam, meg vagyok elégedve veled.”
Tóth Csaba jó gazdaként sorban szolgálta a püspököket és érsekeket a szőlősben. Most, hogy eljött a számadás ideje, visszatekint a Rózsamál és Csillagda dűlőkben a szőlőtermesztésre, borkészítésre, arra, hogy a versenyre vitt borokkal nem egy szakmai elismerést sikerült szerezni. „Hála Istennek, elég szép eredményeket értünk el, a legnagyobb eredményünk az a Kárpát-medencei nemzetközi borversenynek a nagy arany díja. További harminchat aranyéremmel büszkélkedhetünk, 63 ezüsttel, 59 bronzzal, két dicsérettel, és a Radványi Jenő borászkonferencián két aranyérem járt különdíjként azért, mert őshonos fajtákból készített borokat versenyeztettünk meg.”

Misebor-történelem

Ha a gyulafehérvári misebor szőlőjének múltját kutatjuk, több mint ezer esztendőt kell utaznunk a múltban. Feltételezhető, hogy amikor Szent István megalapította a gyulafehérvári püspökséget, gondoskodni kellett a szentmiseáldozat bemutatásához kellő borról. A Rózsamál-dűlőben telepített szőlőből készülhetett az első misebor. A domboldalt környezeti-természeti adottságai alkalmassá tették a szőlőtermesztésre, és a krónikák szerint egyre gyarapodott a terület, melyen kövérszőlő, járdovány és királyszőlő termett, belőle pedig minőségi bor készült az évszázadok során. Az 1875-ös filoxéra nagy pusztítást végzett, és ez a betegség nem kímélte az egyház szőlősét sem. Megoldást kellett keresniük a hajdani borászoknak, vincelléreknek. Azt látták, hogy a vadszőlő egyáltalán nem szenvedett kárt, a féreg sem tudja elrágni a gyökereit, így 1897-ben a püspökség saját vadszőlő-telepítéshez látott, ezekre a tövekre oltotta az első, újra nemes fajtákat. 2 hektár 22 árra sikerül a megmaradt, hagyományos fajtákból újratelepíteni, járdovány, kövér és királyszőlő képezte az újrakezdést, ami a legjobb triásznak bizonyult. 
A Rózsamál és Csillagda dűlőkbe a régi hármas mellé aztán bekerült a sauvignon blanc, a szürkebarát, a traminer, a fehér leányka, és átmentettek még a régi karikás szőlők oltványaiból is, hogy az évek során tovább bővüljön a fajtagazdagság, és a 10 hektár 12 áron új telepítésekkel, terméscsökkentéssel igazi minőségi bor szülessen. 

Minden templomba ugyanaz a bor kerül

Érdemes tudni, a két dűlőben termő szőlőfajtákból külön-külön készülő borok házasításából lesz a vegyes szűrt, azaz a misebor, van benne kövér, fehér leányka, királyleányka, szürkebarát, olasz rizling, muskotály, zala gyöngye és járdovány. Így van ez Márton Áron idejéből. Korábban a plébánosok kedvük szerint igényelhették egyik vagy másik szőlő borát, ám nehezteléshez vezetett, ha a kedvenc kifogyott. Így hozta meg döntését a püspök és borász, hogy a borokat házasítják, minden templomban ugyanaz a bor kerül a kehelybe és változik át Krisztus vérévé. 

„Így értéket is tudok teremteni”

Ritka alkalom, hogy a hívő ember misebort kóstolhasson. Az őrségváltás, az új borász érkezése újításokkal kecsegtet e téren is. Tóth Csabát Sebestyén Dániel István váltja, Márton napján már azt az újbort kóstolhatták az érseki pincészetben, melynek alapanyagát az ő irányításával szüretelték. 
A farkaslaki fiatalember Marosvásárhelyen, a Sapientia – EMTE kertészmérnöki szakán tanult, a mesteri képzés elején érkezett a meghívás, melyre egy hét után mondott igent, azt latolgatva, hogy „a természethez való ragaszkodásomat is ki tudom ebben élni, és a hitet is. Úgy gondolom, hogy így értéket is tudok teremteni.” Kilenc hónap volt a tanoncidőszak, aztán jött a szüret, kiforrt az új borral együtt a jövőtervezés is. A telepítés folytatását tervezik a szőlősben. A fiatal borász megtartaná a jelenlegi misebort, de fajtánként külön készített borokat is kínálna, sőt, a szőlősben új fajták betelepítésével is kísérletezne. 
A borpince is „megfiatalodik”. „A minőséghez hozzátartozik, hogy miben is érlelődik az újbor. A hordóink elég régiek, és nagyon sokszor nem biztosak, kádármester pedig nincsen, aki javítaná, úgyhogy rájöttünk, új hordók kellenek. Ebben léptünk is, most szereztük be az első hatot, 500 literes hordók, ezt folytatni fogjuk jövőre, nagyobb hordókkal is, hiszen a mostani állománynak talán kevesebb mint a fele jó bort tárolni, a többi csak szép, vagy egy múzeumba szépen illene” – fogalmaz Veres Stelian gazdasági igazgató, a matuzsálemek közül a legnagyobb űrtartalmút, a 10 500 literes hordót is megmutatva, mely már évek óta kong, megtöltése kockázatos lenne. 

Céljuk közös

Az új borász terveket sző, élvezve közvetlen felettese, Veres Stelian gazdasági igazgató támogatását és dr. Kovács Gergely érsek bizalmát. Céljuk közös, amit az érsek így fogalmaz meg: „A szőlős továbbra is jól működjön, a misebor továbbra is minőségi legyen, hiszen mi nem egy bort termelő, palackozó vállalat vagyunk, hanem misebort készítünk, kifejezetten a szentmiséhez. Ezért nagyon fontos, hogy azt a kis szőlőst, amelyet még a kommunisták sem vettek el, továbbra is megbecsüljük, és hozzuk ki belőle a lehető legjobbat a legjobb szakértelemmel.” A gazdasági igazgató terve is világos: „Általában a plébánosok találkoznak a miseborral, ritkábban a kedves hívek. Most készítünk egy olyan pincét, ahol, hogyha egy plébánia érkezik a híveivel, plébánosok az egyháztanácsosokkal, be tudjuk fogadni őket, be tudjuk mutatni a miseborunkat, vagy akár külön fajtánként a borokat, amiket készítünk, hogy ezáltal is közelebb kerüljenek hozzánk, ismerjék meg az érsekséget.”

Meghívó zarándoklatra

Gyulafehérvár messze esik a tömbkatolikus vidéktől, ez történelmi és földrajzi tényező, mégis arra biztatja dr. Kovács Gergely híveit, vállalják a zarándoklatot. „Akár csak egynapos zarándoklatra is, jöjjenek el Gyulafehérvárra, hiszen mégiscsak ez a székhely, itt van a székesegyház, itt nyugszik Márton Áron püspök urunk. Érdemes eljönni. És hogyha eljönnek, és úgy adódik, bizony még egy kis borkóstolást is bele lehet szervezni, még ettől sem zárkózunk el, meg lehet látogatni a pincénket, megkóstolni a misebort.”
Érseki meghívással zárul az interjúk sora a filmben, mely a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség megbízásából, a Gyulafehérvári Caritas támogatásával készült, szerkesztője Balázs Katalin, operatőr-vágója pedig Kosza Róbert, akik a még és már között a mulandót örökítették meg. A film megtekinthető a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség Facebook-oldalán, a gyulafehérvári zarándoklat és borpince-látogatás ügyében a helyi plébánossal vagy az érsekséggel érdemes egyeztetni.