szórványos felhőzet
erős felhőzet
Langyos középszerűség
Azon morfondírozom, érdemes-e megint az érettségi vizsga eredményeiről írni, hiszen kollégám már kivesézte a témát, megállapítva, hogy megyeszinten a béka ülepét közelíti az a szint, amit elértek a nagybetűs élet kapujában ácsorgó fiataljaink. Ráadásul az óvások után sem javult látványosan az eredmény, hiszen annak a 23 tanulónak, akinek az újrajavítás után növekedett az átlaga, csupán néhány századnyit javított a statisztikán. Ilyenkor néhány napig zajlik az egymásra mutogatás: a tanárok szidják a diákokat, mert nem tanultak, a diákok viszont szidják a tanárokat, mert nem készítették fel rendesen őket a vizsgára, a szülők óbégatnak, mi lesz a gyerekből, ha még érettségije sincsen. És mindenki szidja a rendszert, amelyről többen is, többször is elmondták: úgy rossz az egész, ahogy van. Aztán a gyenge statisztikai adatokat megpróbálja mindenki azzal magyarázni, hogy a románjegy rontott sokat a megyei átlagon, mert ugyebár a magyar ajkú gyerekektől is ugyanolyan szintű romántudást követelnek, mint a románoktól. Ejnyebejnyézünk ezen kicsit a közösségi oldalakon, a szomszédokkal egy kávé mellett, vagy az utcasarkon ismerősökkel találkozva, felelősöket, hibásokat keresünk, közben jobbnál jobb ötletekkel hozakodunk elő, mit, hogyan kellene vagy kellett volna tenni, hogy jobb eredményt érjünk el. Mert mindenkinek van ötlete arra, hogyan kellene oktatni a román nyelvet az iskolákban, hogy a magyar gyerekek is elsajátíthassák 12 év alatt. S ezzel megnyugszik mindenki, marad minden a régiben egészen jövő évig, amikor megint érettségi vizsga lesz, amelyen minden bizonnyal nem születik jobb eredmény, mint az idén, vagy ha igen, akkor nem sokkal. Itt viszont álljunk meg egy szóra! Ha ugyanis eltekintünk a román vizsgaeredményektől, s csak azokat a tantárgyakat nézzük, amelyekből édes, ékes anyanyelvünkön vizsgázhattak az ifjak, azt láthatjuk, hogy sokat ez sem javítana a statisztikán. Ha a más tantárgyakat nézzük, például a matematikát, azt láthatjuk, biza az is sokat rontott a statisztikán, pedig azt is magyarul tanulhatják gyerekeink, fiataljaink. S a jegyek nem túl fényesek egyéb tantárgyakból sem, leszámítva azt, hogy ezekből hellyel-közzel megvan az átmenő osztályzat. A tudást mérő jegyek tehát gyengék vagy középszerűek – néhány kivétellel, ami akár erősítheti is a szabályt –, mi több, a statisztikai adatok arról is tanúskodnak, hogy voltak, akik magyar nyelv és irodalomból hasaltak el az érettségi vizsgán. Ez ugyanbiza mivel magyarázható?! Kérdem, csak úgy magamban, mert ugyanazzal semmiképp, amivel a románvizsga eredményeit szokás magyarázni. Hol a hiba? – kérdezhetnénk ezt is, túl azon, hogy mindannyian tudjuk, rossz az oktatási rendszer. Mert a gyenge románérettségire van logikus és észszerű magyarázat, de a többire csak egy lehet, amit le sem akarok írni. Gondolkodjunk: vajon nem kellene-e legalább egy sort beljebb gombolni azon a bő mellényen, amivel magyarságunkat szeretjük fitogtatni, s kicsit magunkba szállni?! Esetleg tanulni? Szülőként netán arra biztatni fiataljainkat, hogy tanuljanak? Mert úgy igaz, manapság nem sokat ér az érettségi diploma, de nélküle érvényesülni sem lehet.
Jánossy Alíz
_cm.JPG)
