Az elmúlt év folyamán lebontottak egy vaslábi műemléket, egy korábban eltűnt borszéki műemlék villa ügyének kivizsgálását pedig lezárták. A Hargita Megyei Művelődési, Egyházügyi és a Nemzeti Kulturális Örökség Igazgatóság igazgatója szerint az ügyeknek mindeddig nem lett következménye. [gallery link="file" ids="21000,20997,20998"] Tavaly október 22-én jelezte igazgatóságunknak a vaslábi polgármesteri hi­vatal, hogy eladták és elkezdték bontani a Bencze család műemlékké nyilvánított vízifűrészét – idézte fel Bakos László, a Hargita Megyei Művelődési, Egyházügyi és a Nemzeti Kulturális Örökség Igazgatóságának vezetője. – Másnap Mihály Zita szakfelügyelő a helybéli és a megyei rendőrség képviselőivel kiszállt a helyszínre, és kiderült, hogy a vízifűrészt éppen bontják, és a bontásból származó anyag egy részét már felvágták és teherautóra rakták. A tulajdonos azt mondta, nem tudta, hogy az épület műemlék, annak ellenére, hogy csak amióta én igazgató vagyok, kétszer voltunk a szakfelügyelővel a helyszínen és tájékoztattuk a műemlékkel kapcsolatos kötelességéről. Ahol megállt az idő A Bencze család vízifűrésze az 1860-as években épült Vasláb Heveder nevű falurészében és 1955-től szerepelt Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékén. Az 1990-es évek elején még működőképes állapotban volt. 1998-ban a magyarországi Pauló Tamás faipari mérnök-tanár is rácsodálkozott: „Fantasztikus él­mény volt számunkra, ahogy a lappancs felemelése után a víz a ha­talmas vízkerék lapátjaira futott és az szép lassan, komótosan elindult, majd egyre gyorsulva felvette a sebes, percenkénti 25-ös fordulatot. A rönkkocsira rögzített 4 méter hosszú rönköt az automata előtolómű kb. 5-6 perc alatt fűrészelte végig. Több száz éves technika a 20. század végén. Elég abszurd. A Székelyföld akkor egy kicsit még olyan volt, mintha itt-ott megállt volna az idő” – állapította meg akkor a turistaként Erdélybe látogató szakember, aki később többször visszatért a helyszínre, dokumentálta, majd 2003-ban adományokból, lelkes segítőtársakkal kijavította a népi építészeti emléket, és munkájuk dokumentumait átadta a gyergyószentmiklósi múzeum igazgatójának. Nem véletlenül, ugyanis az évek során szó volt arról, hogy a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum átveszi és felújítja a fűrészt, és az is felvetődött, hogy nem az eredeti helyén, hanem a gyergyói múzeumban, de a tulajdonosok akkor nem akartak beleegyezni. Végül – nem hivatalos információink szerint – 3000 lejért eladták és megengedték, hogy lebontsák, anélkül, hogy a hivatalos eljárást megindították volna. Múzeumba akarták menteni – A törvényes előírások szerint egy műemlék eladásánál elővásárlási joga van a Művelődési Minisztériumnak és az önkormányzatnak, és csak abban az esetben vásárolhatja meg más, ha az első két szerv írásban is jelzi, hogy nem tart rá igényt – hangsúlyozta Bakos László. – Viszont ez esetben sem bontható le ukmukfukk, hanem megvan a hivatalos eljárás arra is, ha valaki el akarja szállítani és új helyen újraépíteni. Ehhez le kell venni hivatalosan a műemléklistáról, műszaki dokumentációt készíteni a bontásról is, és ennek alapján lehet hitelesen újraépíteni. Hosszabb időbe telik, de nem lehetetlen. Vaslábon viszont semmi ilyenről nem volt szó. Az épületet szétszedték és a vaslábi rendőrség jelentése szerint Csíkszentdomokosra szállították. A rendőrség viszont a szállítást sem akadályozta meg, annak ellenére, hogy a helyszínen levő állítólagos új tulajdonos csak egy kézzel írt, nem hivatalos adásvételi szerződést tudott felmutatni. – Mi bűnügyi feljelentést tettünk – részletezte az igazgató –, ugyanakkor arra vonatkozóan is árajánlatot kértünk, hogy mennyibe kerülne a vízifűrész helyreállítása, ha sikerülne visszaszereznünk. Különösen a morális értéke nagy ennek a szerkezetnek, hiszen működő vízifűrész nincs a környéken. Lebontották a 69-es villát Az egyik borszéki műemlék épület, a 69-es villa ügye évekig húzódott, és az ügy egyszerű lezárásával végződött – mesélte Bakos László, majd röviden vázolta, hogy a borszéki Fősétány egyik villája volt ez, amely megsemmisítésekor a 69-es számot viselte. – A műemlékjegyzékben 71-es házszámmal szerepelt az épület, de egy és ugyanazon villáról volt szó – tudtam meg. – Viselhette volna akár a 23-as számot is, akkor sem bonthatták volna le, ugyanis az egész Fősétány műemlékövezet. A bukaresti tulajdonosoknak csak a felújításra volt engedélyük bizonyos feltételekkel, a lebontásra nem. Az igazgatóság munkatársai 2014 szeptemberében állapították meg, hogy eltűnt a villa, és feljelentést tettek a rendőrségen meg az ügyészségen is, majd hosszas procedúra következett, aminek annyi lett az eredménye, hogy tavaly lezárták az ügyet és a maroshévízi bíróság megállapította, hogy nem történt bűncselekmény, s a régi villa helyén egy újat kezdtek építeni. – Attól félek, hogy ez történik a vaslábi esetben is. Márpedig ne legyen ez egy megszokott dolog! A mi feladatunk ezt észrevenni és intézkedni is – vélekedett az igazgató. Daczó Katalin