Hegyvidéki termék emblémával kínálhatják hamarosan tej-, hús- és méztermékeiket vagy akár erdei gyümölcsből készült lekvárjaikat, szörpjeiket azok a termelők, akik hegyvidéki övezetben gazdálkodnak, illetve a feldolgozáshoz az alapanyagokat is hegyvidékről szerzik be. A minőségi jelző használatának ugyanakkor szigorú feltételei vannak. [caption id="attachment_32841" align="aligncenter" width="1000"] Reggelihez szeletelt sajt az esztenán. 100 százalék hegyvidéki termék Fotó: Domján Levente[/caption] Önkéntes alapon, a más térségekből származó termékektől megkülönböztető – úgynevezett „hegyvidéki termék” (produs montan) – emblémával láthatják el élelmiszertermékeiket azok a termelők, akik a tevékenységüket hegyvidéki övezetben fejtik ki, ugyanakkor a térségben előállított állati és növényi eredetű termékeiket is helyben dolgozzák fel. Az erről szóló jogszabályt szerdai ülésén fogadta el a kormány. Achim Irimescu, a kormányhatározatot beterjesztő mezőgazdasági miniszter úgy véli, a „hegyvidéki termék” minőségi jelzőként leginkább a fogyasztók bizalmának elnyerését és figyelmének felkeltését szolgálja, jelezve a vásárlóknak, hogy az illető termék honnan származik. A „hegyvidéki termék” megnevezéssel a jövőben leginkább a hegyvidéki övezetben előállított hús- és tejtermékeken, valamint tojás, méz, illetve a kerti és erdei gyümölcsökből készült lekvárok, szörpök címkéjén találkozhatnak a fogyasztók. A megkülönböztető jelölést ugyanakkor, bár önkéntesen, de szigorú feltételeknek eleget téve használják a termelők: az állati eredetű termékek – tej, hús – például csak abban az esetben nevezhető „hegyvidéki terméknek”, ha az állatok életidejük legalább kétharmadát hegyvidéki övezetben töltötték, ugyanakkor az állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági szabályok betartása mellett a tej és a hús feldolgozása is a hegyvidéki övezetben történt. A lekvárok, szörpök esetében ugyanakkor az embléma csak akkor kerülhet fel a termék címkéjére, ha a gyümölcs hegyvidékről származik, a hozzáadagolt cukor vagy más édesítő pedig nem éri el az 50 százalékot. A termékeknek ugyanakkor a kifejezetten e célra létrehozott Hegyvidéki Termék Regiszterben is szerepelniük kell: a hegyvidéki termék jegyzékbe – a hagyományos termékek elismertetéséhez hasonlóan – a megyei mezőgazdasági igazgatóságokon keresztül kérhetik felvételüket a gazdák. Achim Irimescu, a kormányülést követő sajtótájékoztatóján újságírói kérdésre válaszolva elmondta, a jószágaikkal a téli és nyári szállások között vándorló állattartók a körzeti állatorvostól vagy pedig a helyi önkormányzattól kapott igazolással bizonyíthatják, hogy a juhaik, szarvasmarháik az év adott időszakában a hegyvidéki legelőkön tartózkodtak. A „hegyvidéki termék” megnevezés használatával kapcsolatos feltételeket, engedélyezési követelményeket, és a szakhatóságok ellenőrzési teendőit a most elfogadott kormányhatározat után miniszteri rendeletben pontosítja a szaktárca. Hogy a „hegyvidéki termék” emblémát viselő termékeiket a más övezetből származó termékekhez képest könnyebben, esetleg drágábban értékesíthetik-e a gazdák, a miniszter nem adott konkrét választ. Viszont nyugat-európai tapasztalatai alapján megemlítette, az Alpokból származó tejért a helyi gazdák rendszerint 20-30 százalékkal magasabb árat kérnek, mint az alföldi társaik. Domján Levente