A Nagykászoni Egy­ház­köz­ség – Ká­szon­al­tíz, Ká­szon­fel­tíz, Ká­szon­im­pér – templomának búcsúját ülték tegnap a kászoniak és vendégeik, illetve az ünnepre érkezett plébánosok. A szentmise szónoka dr. Kerekes László, a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke volt, aki felidézte az ünnep bevezetésének előzményeit, majd rámutatott, hogy napjainkban is vannak erők, amelyek próbálják átírni emberi életünket, a történelmet, de a mi Királyunk Jézus Krisztus, akinek országa mindig is jelen volt és fennmarad mindörökké. Mindössze három helységben szenteltek temp­lomot vagy ká­polnát Krisztus Király tiszteletére a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyében. Ezek közé tartozik a Nagy­kászoni Egyházközség temploma is, amelynek búcsús szentmiséje tegnap déli 12 óra 30 perckor kezdődött. Az ünnep szónoka dr. Kerekes László volt. A Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke prédikációjában azt mondta: amikor 1925-ben XI. Piusz pápa elrendelte Krisztus Király ünnepét, akkor nem egy új ünnepet vezetett be az egyházba, hanem megerősítette a rohanó és összevissza történelmi időszakban élő keresztények hitét. A bizonytalanságokkal teli világban felhívta a figyelmet arra, akibe bele tudnak kapaszkodni a hívek. Rámutatott: a keresztények királya gyengéd, szelíd, alázatos, az ő országa nem ebben a világban épül és az ő királysága öröktől való. – Az ő országa és királysága nem olyan, amilyent mi elképzelünk. A történelem ma sem változott. Ma is vannak erők, amelyek próbálják átírni emberi életünket, a történelmet, de a mi Királyunk, Jézus Krisztus, aki öröktől való. Látjuk a hatalom gyakorlásának a deformálását napjainkban, de mégis az örökkévaló ország és királyság, ami megvan és jelen van, és fennmarad mindörökké közöttünk. A mi királyunk országa a jóság, a szeretet, az önfeláldozó szeretet országa. Nem a saját érdekünknek, nem az önzőségünknek az országa, ami olykor megalázza és peremre szorítja a mi Királyunkat, Jézus Krisztust – mondta a segédpüspök. Megjegyezte: olykor tetten érjük magunkban és életünkben, hogy jelen van egy picike Pilátus, amely életünk szélére szorítja, megalázza a mi királyunkat. – Isten országa törékeny, gyengéd és alázatos. Nem lehet földi hatalommal és fegyverekkel biztosítani. Isten országa a Zakeusoké, akiket megbabonáz az arra haladó Jézusnak a tekintete. Isten országa a Sauloké, akik meg merik kérdezni, hogy: „Uram, mit akarsz tőlem, hogy tegyek?” Isten országa azoké, akik fürkészik Isten akaratát, és megteszik életükben, azoké, akiknek Jézus az utolsó vacsorán leveti a felső ruháját és megmossa tanítványai lábát, vagyis készek életüket mások szolgálatára szentelni. Isten országa azoké, akik ma is készek életüket feltenni és megvallani magát az igazságot: Jézus Krisztust. Isten országa a Keresztelő Jánosoké, a gyengéké, a Lisieux-i Szent Terézeké, a Teréz anyáké, Mindszenty Józsefeké, Márton Áronoké, akik nem ijednek meg sem börtöntől, sem hatalomtól, mert tudják, hogy ők annak a királynak a szolgálatában vannak, akinek az országa és királysága öröktől való – hangsúlyozta Kerekes László, aki az idén ősszel kezdődött és 2023 októberéig tartó püspöki szinódus három kulcsfogalmának gyakorlatba ültetésére is biztatta a híveket. Azt mondta: a hétköznapokban is tegyenek azért, hogy szeretetközösséggé alakuljanak, aktívan vegyenek részt az egyházközség életében és legyenek sugárzó missziós lelkületű keresztények. A Nagykászoni Egyházközség búcsús szentmiséje a pápai és a magyar himnusz eléneklésével zárult.

Biró István