Nemrég olvastam egy moldáv köz­vélemény-kutatásról, amely két témára összpontosított. Egyrészt, hogy szeretnének-e a moldávok uniót Romániával, míg a másik kérdés a vámunióra vonatkozott, mármint hogy Oroszországgal vagy inkább az Európai Unióval jöjjön létre az. A válaszok elég érdekesre sikeredtek, figyelembe véve a korábbiakat. Kezdjük a másodikkal. A vámunióval kapcsolatosan megkérdezettek 42 százaléka jobban bízik Oroszországban, míg 39 százalék az Európai Unióban. Ez azért is érdekes, mert alig egy éve az Európai Parlament megszavazta az EU és Moldova közötti átfogó szabadkereskedelmi megállapodást is magában foglaló társulási szerződés létrejöttét. A Romániával való egyesülés viszont minden eddigi várakozást, illetve premisszát megcáfolt. Alig másfél éve ugyanezen ügyet a moldávok 27 százaléka határozottan támogatta, 22 százalékuk pedig hajlott arra, hogy támogassa. Mostanra viszont fordult a kocka. A válaszadók 53 százaléka határozottan ellenzi a Romániával való egyesülést, és mindössze 21 százalék szavazna igennel. A többieket nem érdekli, vagy el se mennének szavazni. A mostani válaszok egyértelműen mítoszrombolók, hiszen a romániai románság fejében mindig jelmondatként villan fel a „fraţii noştri de peste Prut”. Viszont azért kíváncsi lennék egy ilyen egyesülésre, hiszen köztudott, hogy a moldávok elismerik a gagauz autonóm tartományt – ellenben Románia nem ismeri el az autonómiatörekvéseket –, illetve van nekik egy konfliktusokkal teli Transznisztriájuk is, melynek helyzete jelenleg is megoldatlan. Visszatérve a közvélemény-kutatásra: nem tudom, hogy a megrendelők kik voltak, milyen célt szolgáltak, illetve azt sem, hogy kik voltak a célzott személyek. És sejtve az ottani állapotokat, nem vagyok meggyőződve arról, hogyan lehetne ebben a témában reális kutatást tartani, figyelembe véve a tőlünk keletre zajló politikai – lásd Krím-félsziget, Ukrajna – döntéseket. Darvas Attila