Csíkszentsimon központjában, az iskola mellett, egy tatarozott, patinás épületben van a könyvtár, és amikor nyitva van, jönnek-mennek a helyiek. A könyvtárossal, Jánossy Timeával akkor beszélgettünk, mielőtt még beindult volna a forgalom, de mire interjúnk végére értünk, már jöttek is a gyerekek az iskolából, hogy visszahozzák a könyveket, és újabbakat kölcsönözzenek. ‒ Mikor lett könyvtáros? Miért jelentkezett erre az állásra? ‒ 2017-ben kezdtem itt dolgozni könyvtárosként és kultúrfelelősként. Filológiát végeztem, ezért úgy gondoltam, hogy kipróbálom, milyen lehet a könyvtáros élete. Csíkszentsimonban már régóta van könyvtár, de régebb a kultúrotthon fölötti emeleten volt, ami nem a legjobb hely volt. Sokáig nem tudott megfelelően működni a könyvtár, az állomány elavult, nem volt megfelelően értékelve a könyvtári tevékenység fontossága és közösségépítő szerepe. Szóval 2017-ben nem volt valami jó állapotban a könyvtár, és ott állt üresen a régi polgármesteri hivatal épülete, a központban, az iskola mellett. Beszéltünk a polgármester úrral, és berendeztük úgy az épületet, hogy legyen szép könyvtárunk. 2018-ban lett kész, és akkor a könyveket is kiválogattuk. ‒ Mikor van nyitva a könyvtár, mikor elérhető a helyieknek? ‒ A Covid előtt heti háromszor volt nyitva a könyvtár, aztán a kijárási tilalom alatt előbb telefonon kellett egyeztetni, és akkor a megbeszélt időpontban be lehetett jönni a könyvárba. Ugyanakkor házhoz is vittük a könyveket: az olvasók felhívtak, és én odavittem a könyveket, amiket kértek. Ez jól működött, végig tartottuk a kapcsolatot az olvasókkal. Most heti kétszer van nyitva a könyvtár, hétfőn déltől este hatig és szerdán délelőtt tíztől délután négyig. Minden hétfőn igyekszünk szervezni valamilyen előadást, meghívott előadókkal, különböző szakemberekkel. Amikor nem vagyok itt, olyankor a hivatalban végzem a teendőimet. ‒ Milyen programokat szerveznek meg itt? ‒ A járvány előtt rengeteg programunk volt. Minden héten tartottunk játékos gyerekfoglalkozásokat, ahova egészen kisgyermekeket, hároméveseket is elhoztak az anyukák. Mivel nagyon jó a kapcsolatunk az iskolával, ezért sokszor volt, hogy a könyvtárban tartottak meg egy-két osztálynak magyarórákat, és a tanító nénik is sokszor áthozzák a gyerekeket. Az Iskola másként hét alatt is mindig történik itt valami, mert szerencsére tágas olvasótermünk van, akár kétosztálynyi gyerek is elfér egyszerre. Ugyancsak a Covid előtt volt, hogy a téli vakáció utolsó hetén gyerekfelügyeletet vállaltunk, afféle tábor volt ez, mindennap különböző játékos foglalkozásokkal vártuk a gyermekeket. Ez népszerű volt, sok gyerek jelentkezett. Beszédfejlesztő foglalkozásnak is otthont adott a könyvtár, ezeket a helyi logopédus tartotta. Könyvbemutatók is voltak itt, most is szervezünk egyet: május 30-án Daczó Katalin Jeles alcsíkiak című adattár második kötetét fogják bemutatni. A Székelyföldi Akadémiába is bekapcsolódunk, különböző tematikájú előadásokat tartottak már itt. Tavaly ősszel, mielőtt ismét megszigorították a járványügyi korlátozásokat, elindítottuk a könyvtárakadémia mozgalmat. Havonta egyszer-kétszer ‒ vagy többször ‒ olyan tematikus előadásokat szerveztünk, amelyekről úgy gondoltuk, hogy érdekelné a helyieket. Itt volt például Fekete Örs, Hargita Megye Tanácsa Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálatának vezetője, aki túrázási tanácsokat adott, és Kalányos Ottó segédlelkészt is elhívtuk egyszer. A Covid miatt ez is félbemaradt, de reméljük, hogy most a nyáron újra tudjuk indítani azokat a programokat, amelyek népszerűek voltak. A járvány ideje alatt volt egy országos projekt, aminek köszönhetően kaptunk angol nyelvű könyveket, leginkább gyerekeknek való kiadványokat. Vannak nyelvtankönyveink, szótáraink, gyakorlókönyveink, CD-k, úgyhogy jól felszerelt az angol-sarok. ‒ Ezek szerint a helyi önkormányzat támogatja a könyvtár működését. ‒ Nekem szerencsém van, mert a polgármester úr fontosnak tartja, hogy jól felszerelt és jól működő könyvtár legyen a községben. Ennek köszönhető, hogy ennyi mindent tudunk szervezni, hiszen támogatnak bennünket. Azt is mondhatom, hogy könnyű dolgom van így, mert bármilyen ötletem van, meg tudjuk szervezni. Ugyanígy a könyvvásárlás sem probléma, minden évben elkülönítenek egy bizonyos összeget az éves költségvetésből. Tavaly például kétszáz új könyvet tudtunk vásárolni, nyolcezer lejt kaptunk. Mesekönyveket, kalandregényeket, tinédzsereknek szóló olvasmányt, ismeretterjesztő könyveket, román könyveket, szórakoztató irodalmat, személyiségfejlesztő pszichológiakönyveket vettünk. Idén is hasonló összeget különítettek el, és ez azért fontos, mert a régi kiadványokat már nem akarják hazavinni az olvasók. Az új kiadású, szép könyveket keresik, és ezek nem olcsók. A szükséges eszközökből sincs hiány, van vetítőnk, okostévénk. ‒ Melyik korosztály jár könyvtárba, és milyen könyveket keresnek az olvasók? ‒ Leginkább fiatalok, gyerekek az olvasóink, de van egy-két idősebb is. Minden korosztály bejön a könyvtárba, én pedig figyelek arra, hogy mit kérnek az olvasók. Amiről tudom, hogy többször keresték, de nincs meg, akkor igyekszem a következő vásárláskor beszerezni. A trendi könyveket mindig be kell szerezni, mert azokat keresik a legtöbben. Román nyelvű könyveket is kerestek a gyerekek, de a régi kiadványokat nem szívesen olvassák, ezért új gyerekkönyveket kellett beszerezzünk. Egyébként pedig egy könyvtárban a könyvvásárlás kicsit úgy is működik, hogy a könyvtárosnak a kívánságlistája is ott van a többi között. Fontos, hogy a könyvtáros ismerje a kiadványokat, mert sokan ajánlást kérnek. Egyrészt a könyveket kell ismerni, másrészt pedig az embereket is. Nekem szerencsém van ilyen szempontból, mert idevalósi vagyok, és elég jól ismerem az ittenieket. Szívesebben kiveszik az olvasók azokat a könyveket, amelyekről tudok mondani egy-két dolgot. Most már minden évben veszek román nyelvű könyveket, és ezekből is a legmenőbbeket választom ki, azért, hogy ha a gyerekek románul akarnak olvasni, találjanak kedvükre való olvasmányt. Már van egy teljes polcunk, ahol csak román könyvek vannak, ez a román-sarok. Természetesen a magyar és világirodalmi klasszikusok is megvannak, de azokat kevesebben kölcsönzik ki. ‒ Pontosan hány kötet van, és hány aktív olvasó? ‒ 16 ezer kötetünk van, és tavaly 28 új olvasónk volt, úgyhogy most 246 olvasónk van, de ez csak szimbolikus szám. Van, hogy egy egész család egy olvasójeggyel kölcsönöz könyveket, úgyhogy a valóságban sokkal több olvasónk van. Tavaly mintegy 1200 könyvet kölcsönöztek ki. ‒ Mit gondol, mi a könyvtár és a könyvtáros szerepe a községben? ‒ A könyvtár olvasók és programok nélkül csak egy épület, amelyben könyvek vannak. Csíkszentsimonban a könyvtár közösségi tér, ahova szívesen jönnek be a gyerekek, fiatalok és idősek, hogy kikapcsolódjanak. Közösség nélkül nincs könyvtár. A könyvtárosnak sokoldalúnak kell lennie, a közösség életében többféle szerepet betölt. Amellett, hogy szakmailag helytáll, az olvasókkal is jó kapcsolatban kell lennie. Ha például egy gyerek mesélni akar valamiről, akkor a könyvtárosnak meg kell hallgatnia, hogy bizalom épüljön ki a legkisebb olvasókkal, és hogy meg tudja szerettetni velük az olvasást. Segítőkésznek, jó kedélyűnek és empatikusnak kell lennie, és be kell vezetnie a helyieket a kulturális életbe. Senki sem megy be szívesen egy olyan könyvtárba, ahol morcos könyvtáros van ‒ habár szerintem ilyen nem is létezik. Én úgy érzem, hogy a könyvtáros a közösségnek elismert és tiszteletbeli tagja, akit mindenki ismer, és mindenki tudja, hogy bátran segítségért lehet fordulni hozzá. Ezért is szeretem én ezt a munkát, mert az emberekkel kell jó kapcsolatban lenni. ‒ Milyen a közösség a községben? ‒ Kulturális felelősként úgy látom, hogy Csíkszentsimonban összetartó közösség van. A rendezvényeinken sokan részt vesznek, és ha kell, szívesen segítenek. Hálásak, ha történik valami, és nagyon kevesen vannak azok, akik csak a hibákat látják meg. ‒ A Kájoni János Megyei Könyvtár hogyan segíti az intézmény működését? ‒ Sokat segít a megyei könyvtár. Amikor átköltöztettük a könyvtárat, könyvtárközi kölcsönzéssel sok új kiadványt kaptunk, az új könyvekkel sikerült bevonzani az olvasókat. Folyamatosan kapcsolatban vagyunk velük, és bármilyen szakmai tanácsra, eligazításra van szükségem, számíthatok a segítségükre. Bevonnak a nagyobb programokba, előadásokat, tevékenységeket hoznak ide. ‒ Milyen tervei vannak? ‒ Szeretném, ha újra tudnánk indítani azt a pezsgő életet, ami a könyvtárban volt a Covid előtt, hogy minél több ember találjon valamilyen programot, tevékenységet, amiért szívesen bejön a könyvtárba. Továbbra is figyelünk az állomány frissítésére, hogy legyenek új, érdekes olvasmányok. Én azt szeretem, amikor nyüzsgés van a könyvtárban.

Péter Ágnes