Hirdetés

Közkönyvtárak falvakban

Péter Ágnes
Becsült olvasási idő: 2 perc

Vajon a többség poros, szűk, sötét raktárhelyiségre, vagy tágas, otthonos, könyvespolcokkal, fotelekkel és babzsákokkal teli közösségi helyre gondol, ha a vidéken levő közkönyvtárakról van szó? Tény, hogy van ilyen is, olyan is. Hargita megyében ötven községi könyvtár van, de ezek közül csak huszonöt működik, és a huszonöt működő intézmény közül csak néhány van, amely az elvárásoknak megfelelően vagy azokat felülmúlva teljesít.
De miért olyan fontos a falvak életében az, ha van egy jól működő könyvtár? Egyrészt azért, mert olyan helyiség ez, ahol találkozhatnak a falubeliek – legalábbis azok, akiknek közös az érdeklődési körük. Jártam jó néhány községi közkönyvtárban, és a könyvekkel teli polcokon kívül szinte mindenhol láttam egy nagy asztalt, amelyet körbe lehet ülni. Ahol meg nem volt ennek hely, ott panaszkodott a könyvtáros, hogy mekkora szükség lenne rá. A közösség részéről tehát van igény arra, hogy nyugodt, tiszta környezetben összeüljenek az ismerősökkel, barátokkal egy olvasókörre, teadélutánra vagy kézműves-foglalkozásra. A könyvek közötti kikapcsolódás nem mindig szól az irodalomról, és nem is kell mindig arról szólnia, mert a könyvkölcsönzési lehetőségen túl másban is segít a könyvtár. Felnőtteknek például a kikapcsolódásban, gyermekeknek a nonformális tanulásban. A könyvtárostól és a helyiektől függ, hogy mire használják fel a teret, és minél sokoldalúbb a könyvtáros, annál változatosabb lehet a program. Sok olyan könyvtárost láttam, aki pedagógus is egyben, de volt, aki könyvelőként is segített a helyieknek. Eseményeket szerveznek, személyesen ismerik a fél községet, segítenek, ha valaki nem tud beszkennelni vagy kinyomtatni egy dokumentumot. Korrepetálják a gyermekeket, akik a könyvtárban írnak házi feladatot, és igyekeznek személyre szólóan válaszolni, ha könyvajánlót kérnek tőlük. 
A közösség pedig meghálálja ezt az odaadást, mert részt vesznek a programokon, a gyermekek jókedvvel mennek a könyvtárba, mert mindig vár rájuk valami érdekes. Így telik meg élettel a falusi könyvtár, s ha már arra járnak, a polcokon is szétnéznek, és ki tudja, lehet, hogy egy olyan regényt visznek haza, ami meghozza kedvüket az olvasáshoz. Ettől pedig még senkinek sem lett baja.

 



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!