Követelni lehet
Állítólag országos viszonylatban mintegy százezren vettek részt a helyi közigazgatási intézményrendszerben tevékenykedő köztisztviselők és közalkalmazottak kedd reggeli, egyórás munkabeszüntetésében. Egy előre bejelentett tiltakozó akcióról volt szó, amelynek folytatását is kilátásba helyezték a Közigazgatási Szakszervezetek Országos Szövetségének (FNSA) vezetői. Mármint abban az esetben, ha a tegnapelőtti megmozdulásnak nem lesz kormányzati szinten kellő visszhangja, azaz nem kerül sor követeléseik érdembeni „mérlegelésére”. Mérlegelésre ugyan sor került, de konkrét ígéretek kilátásba helyezésére nemigen. Ami a követeléseket illeti: tulajdonképpen négy dolgot szeretnének elérni, nevezetesen 25 százalékos béremelést, ételjegyek és üdülési voucherek biztosítását, valamint a 2016-ban közpénzekből fizetett személyzet bérezésére vonatkozó, 2015/57-es sürgősségi kormányrendeletet módosító és kiegészítő 2016/20-as sürgősségi kormányrendelet egyik korlátozó jellegű előírásának hatályon kívül helyezését. Ezek a követelések együttesen és pénzben kifejezve olyan nagy költségvetési erőfeszítést igényelnek, igényelnének, amelyekre ebben az esztendőben nincs lehetőség, de nemigen lesz 2017-ben sem. Erre a következtetésre jutott a legilletékesebb is, Dragoș Pâslaru munkaügyi miniszter is, aki határozottan állította, hogy pillanatnyilag szó sem lehet a 25 százalékos béremelésről, a jelenlegi költségvetési források nem teszik lehetővé a költségvetési szektorban az eddigieknél másabb béremelést. „Költségvetési megszorításaink vannak, nem beszélhetünk egy feneketlen zsákról” – így a tárcavezető. Ugyanakkor szóvá tette azt is, hogy az esetleges béremelésnek kiindulópontját kellene képezze a helyi közigazgatási intézményrendszerben jelenleg érvényes bér, illetve jövedelmi szintek. Nos, e tekintetben a miniszter újólag azt hangoztatta, hogy nincs egy tiszta kép, nem rendelkeznek pontos és megbízható adatokkal például arra vonatkozóan, hogy melyik területi-közigazgatási egységben milyen bérrácsot is alkalmaznak. Emlékeztetett arra, hogy a megelőző időszakokban a megyei tanácsoknak, a polgármesteri hivataloknak összesen 3300 átiratot továbbítottak a bérezési rendszerekre, bérezési szintekre és különböző anyagi juttatásokra vonatkozóan, kérve részletes információkat, számadatokat. Választ csak ezer esetben kaptak, de azok közül is csak 600 bizonyult érdemlegesnek, mert szépszerivel akadtak olyanok is, amelyek adattára elégtelen volt, illetve nem a kért formátumban érkezett a válasz. Ilyenképpen pedig országos szinten egyetlen hatóság sem rendelkezik egy megbízható és világos képpel a helyi szintű bérezési módozatokra vonatkozóan. A már említett hatszáz polgármesteri hivataltól kapott adatok alapján próbálják elvégezni az elemzést és egy viszonylag helyes képet kialakítani. Ezek szerint a helyhatósági intézmények is hathatósabban kellett volna fellépjenek, illetve másképp viszonyuljanak a kormány által nem véletlenül igényelt adatszolgáltatáshoz. Egyébként Dragoș Pâslaru arra is utalt, hogy a kormány szándékai szerint bevezetésre fog kerülni a munkaügyi felügyelőségek szintjén egy olyan nyilvántartási rendszer, amely hasonló lesz a privát szektorban alkalmazotthoz, az alkalmazottak béreire vonatkozóan. A bérek kapcsán megemlítendő az is, hogy a már említett sürgősségi kormányrendelet kifogásolt szakaszának eltörlésére nincs lehetőség, ugyanis egy félreértésről van szó: az a szakasz arról rendelkezik, hogy azok a személyek, akik európai uniós alapokból finanszírozandó programokat „ügykezelnek”, kivételes módon magasabb bérszintben részesülnek, de csak abban az időszakban, amikor a szóban forgó alapokkal „foglalatoskodnak”. Tehát ezt a kivételező rendszert nem lehet hatályon kívül helyezni vagy annak hatósugarát minden egyes helyhatósági köztisztviselőre vagy közalkalmazottra kiterjeszteni. Egyébként a jelek szerint a tisztánlátás körül bajok vannak egyes helyi közigazgatási intézményben dolgozó személyek esetében is: az egyik sztrájkoló például azt hangoztatta, hogy megengedhetetlen, hogy az ő fizetése az országos garantált minimál bruttó bér közelében van, hogy utólag kiderüljön, hogy a havi bére 2000 lej körül van. Azért van egy kis különbség az 1250 lej és a 2000 lej között. Az is lehet viszont, hogy az a sztrájkoló pontosan nem is tudta, hogy mennyi a minimálbér jelenlegi kvantuma. Nem akarunk senkit elmarasztalni, sem megvádolni, de furcsállandó, hogy amikor a helyi közigazgatási intézményrendszerben alkalmazott vagy elért bérek kerülnek szóba, rendszerint pontatlan a fogalmazás, azaz nem derül ki, hogy a nyilatkozó a bruttó bérről vagy a nettó bérről beszél-e.
Az étkezési, valamint az üdülési utalványok kapcsán a munkaügyi miniszter szerint az egyik lehetőség szinte magától kínálkozik: ahol a helyi költségvetés elegendő forrással rendelkezik, akkor esetleg számításba jöhet e két utalványnak, illetve az egyiknek vagy a másiknak a juttatása. Ez viszont diszkriminációs helyzetet teremtene. Egyébként a miniszter szerint az ország területi-közigazgatási egységeinek fele nem képes a folyó bevételeiből fedezni a folyó kiadásait. Ha ez így igaz, akkor kevés helyen lesz lehetőség a helyi költségvetésből finanszírozni ezeket az utalványokat. A minisztérium álláspontja szerint az jelentené a pénzügyi performanszt, ha egy helyi közigazgatási egység összbevételeiben legalább 80 százalékot képviselnének a saját bevételek. Ez egyelőre viszont országszerte számos településen csak álom…
Hecser Zoltán