Ami várható volt, az bekövetkezni látszik: az Európai Bizottság hivatalosan is bejelentette, hogy javasolja az Európai Tanácsnak a Romániával szembeni kötelezettségszegési eljárás kezdeményezését a túlzott költségvetési hiány miatt, ugyanakkor elfogadott egy, a tanácsnak címzett ajánlást is a kiigazítási követelmények megállapítását illetően. Ebben a javasolt ajánlásban az is szerepel, hogy Romániának egy tartós kiigazítási pályát kell követnie annak érdekében, hogy legkésőbb 2022-ig véget lehessen vetni a túlzott deficitnek. Ennek a bejelentésnek a kapcsán Florin Cîțu megbízott közpénzügyi miniszter, egyben kormányfőjelölt azt mondta, hogy az utóbbi három hónap folyamán a költségvetési hiány témakörében az EB-vel tárgyalásokat folytatott, és „mindaz, amiben megegyeztünk, el is fogadódott”. Azt is nyomatékolta, hogy Romániának egy fenntartható és hiteles deficitcsökkentési terve van, amellyel teljes egészében egyetértett az Európai Bizottság, ez pedig azt jelenti, hogy az bízik a jelenlegi kormányban. (Nagyon optimista lehet az Európai Bizottság, már ami a jelenlegi kormányba vetett bizalmát illeti, ugyanis az már jó ideje fél lábon álldigál, azaz igen-igen ingatag.) Amúgy az Európai Bizottság február közepén hozott nyilvánosságra egy jelentést, amely szerint Románia nem tartja tiszteletben az uniós egyezmény által meghatározott deficitet, egyszersmind indokoltnak tartva a túlzott deficitre vonatkozó eljárás megnyitását. Egyébként a pénzügyminisztérium becslései szerint a GDP-arányos fiskális hiány az idén -3,59%-os lesz, 2021-ben -3,31%-os. Teljesen másképp látja a dolgokat az Európai Bizottság, akárcsak a hazai Költségvetési Tanács: az előbbi szerint a deficit -4,4%-os, majd 2021-ben -6,2%-os, az utóbbi szerint -4,6–4,8%-os, illetve -6%-os lesz. Emlékeztetnénk arra is, hogy jó tíz évvel ezelőtt következett be hasonló helyzet: 2009-ben az Európai Bizottság első ízben helyezte felügyelet alá Romániát a 2008-as esztendei fiskális „kisiklás” miatt. Abban az esztendőben a rekordszámba menő 9%-os gazdasági növekedés ellenére a költségvetési hiány elérte az 5,4%-ot. A kiutat költségeknek a bevételekhez való hozzáigazítása kellene jelentse. Ennek az is lehet a hozadéka, hogy ettől errefelé sok éven át nem lesz lehetséges a közszférai bérek kétszámjegyű megemelése olyan körülmények között, amikor az inflációt sem igen lehet majd kordában tartani, ami viszont a reáljövedelmeket fogja „megvámolni”.

Hecser Zoltán