Mivel az előző részben említettem az érzelmi intelligenciát, hadd tegyek egy kitérőt vele kapcsolatban, mert igen sok tévhit gyökerezett meg róla és a vele összefüggő jelenségekről. Emlegetése, magyarázatként használása – néha indokolatlanul is – divattá vált. Tény, hogy az érzelem elsődleges reakció: nemcsak fejlődéslélektanilag, hanem minden értelemben. Mindig, minden körülmények között előbb érzelmileg – ösztönösen – válaszolunk a minket ért hatásokra. Az értelmi kontroll, legalább valamilyen szinten, a szocializálódás folyamán alakul ki. Elmondtuk, hogy az érzelmi intelligencia az a képesség, mely lehetővé teszi a saját és mások érzelmeinek pontos érzékelését, az érzelmek jelentésének felismerését, a gondolkodás és általában a tevékenységek érzelmek segítségével való előremozdítását (önmotiválást), az érzelmek kezelését és a megfelelő kapcsolatok létrehozását. Természetesen ez a képességünk is részben velünk született, és ez is egyénenként változik, lehet belőle elve több vagy kevesebb bennünk, de igen jól fejleszthető is. Leghasznosabbnak azt tartom, ha felsorolok néhány olyan lelki tulajdonságot, ami magas EQ-t jelöl. Ezek egy része velünk született, és hiányuk nem igazán potolható, mások elsajátíthatók. Az emocionlis intelligenciájú egyén sok érzelmet ismer, és ebből következik, hogy igen gazdag szótára van ezek kifejezésére, azaz pontosan képes ezeket tudatosítani és megnevezni. Ebből következik, hogy magas szintű önismerettel rendelkezik, amely az első lépés az emberismeret felé, ahol szintén jól mozog. Tanulható. A kíváncsiság tulajdonképpen ösztön, de nem egyformán oszt belőle mindenkinek a természet. Mint ahogyan a rugalmassággal is hasonló a helyzet. Ezért csak részben fejleszthetők. A magabiztosság ilyen összefüggésben kritikatűrést jelent, önbecsülést, mely nem reagál agresszíven a bírálatra, ellentmondásra. Ami persze nem azt jelenti, hogy egy magas EQ mindent eltűr! Idetartozik a spontán, feltétel nélküli adás, de a nemet mondás képessége is. Amiben nincs semmi ellentmondás, hisz mindkettő az életünk irányításának a feltétele. Az érzelmileg intelligensek nem rágódnak: a múltat, a bántást, a kellemetlenséget is elengedik, és nem ragadnak le vagy sikeresen elkerülik a negatív gondolatokat. Ráadásul örülnek annak, amijük van és képesek kikapcsolódni. Egyszóval: jó a közérzetük és képesek azzá tenni a környezetükét is. (folytatjuk) Albert Ildikó A cikk a Hargita Népe március 27-i számában jelent meg.