Az intelligenciával kapcsolatos rengeteg vita az IQ értéken túlmenően sok minden egyébről is folyik. Egyik nagy alapkérdése az öröklött vagy szerzett volta, amiről már az elején írtam. A másik, amire szintén utaltam, az intelligencia különböző formáival kapcsolatos. Az általános intelligencia, amit egy idő óta sokan hajlamosak, teljesen értelmetlenül (!) és helytelenül, értelmi intelligenciának nevezni, egy nem beszédhez kötött képesség, mely közelebb áll a matematikai adottságokhoz, mint a beszédéhez. Ugyanakkor lényegében mindegyik képességünkben valamennyire megtalálható, illetve befolyásolja azokat – ettől általános intelligencia a neve. Egy általános problémamegoldó képesség, melyet érthetőbben az okosság, az értelmesség kifejezések jeleznek. Természetesen létezik verbális intelligencia is, mely a beszédképesség mértékét és milyenségét jelöli, meg gyakorlati (műszaki) és társas intelligencia. Ez utóbbi teszi lehetővé, hogy „belelássunk” a másikba, hogy pontosan érzékeljük a többiek jelzéseit, illetve, hogy együtt érzők legyünk és képesek legyünk adni másoknak. Természetesen mindegyik intelligenciaforma igen nagy szórást mutat, és nem feltételezik egymást! És talán érdemes lenne majd mindegyikkel külön foglalkozni egy-egy rész erejéig. Az utóbbi szűk harminc év nagy felfedezettje az érzelmi intelligencia, mely szoros rokonságban van a társassal – abból választották le a felfedezői, Mayer és Sallovey, akik a fogalmat is kitalálták. Az érzelmi intelligenciáról eléggé pontos képet festettek a vele foglalkozók (a felfedezőkhöz még Goleman nevét érdemes hozzátenni). Szerintük – eddigi meglátásuk szerint – öt részképességből tevődik össze. Vagyis azt mondhatjuk, hogy az érzelmi intelligencia képesség a saját és mások érzelmeinek pontos érzékelésére, az érzelmek jelentésének a felismerésére, a gondolkodás és általában a tevékenységek érzelmek segítségével való előremozdítására (önmotiválásra) az érzelmek kezelésére és a megfelelő kapcsolatok létrehozására (amit eddig a társas intelligenciának tulajdonítottak – úgyhogy van itt még tisztáznivaló is bőven!). Az érzelmi intelligencia, amit az IQ mintájára EQ-val mérnek, gyorsan divatossá is vált. Többek között talán azért, mert egyesek szerint a sikerességben nagyobb szerepet játszik az értelemnél és mert tanulható. Azaz igen biztató, hisz azt az illúziót kelti, hogy értelem nélkül is van út a siker felé (amit a korszellem is táplál), és ráadásul azzal kecsegtet, hogy bárki elsajátíthatja. Persze a valóság azért másképp fest. Albert Ildikó A cikk a Hargita Népe március 20-i számában jelent meg.