A sokat vitatott IQ kapcsán legelőször nézzük meg, hogy konkrétan mit is jelöl ez a szám? Még a pszichológiai idők kezdetén, amikor rájöttek, hogy van valami, az egész emberi lényt meghatározó értelmesség és próbálták megragadni ennek lényegét, ily módon eljutottak az intelligenciához, többek között az is nyilvánvalóvá vált, hogy ezt nem egyenlően osztotta el közöttünk az Úr vagy a természet. Akkoriban a kísérleti lélektan is virágzott, hiszen a XX. század legelején járunk, és ennek egyik kiváló francia képviselője, Alfred Binet (Théodore Simon-nal együtt) megalkotja az első intelligenciatesztet gyermekeknek, amelyet kisebb változtatásokkal (aktualizálással) mai napig használunk. Alapötlete amilyen egyszerű, éppolyan zseniális volt: abból indult ki ugyanis, hogy az egy korcsoportba tartozó gyerekek hozzávetőlegesen azonos szintű értelmességgel kell rendelkezzenek. Aztán kiderült, hogy ez így is van. Ettől az átlagos szinttől egyesek eltérnek: vagy jobbak, vagy gyengébbek. És ez valóban így történik gyerekek, felnőttek esetén egyaránt. Ezt az átlagos szintet – egyezményesen – 100-zal jelölhetjük. Mert ez egy olyan szép kerek szám. Nem százas – mondjuk az elferdült gondolkodású emberre, ugye? Ám az is nyilvánvaló, hogy ez az átlagos szint nem teljesen egységes, azaz vannak, akik valamivel jobban, és akik valamivel gyengébben teljesítenek, legalábbis bizonyos területeken, de azért ebben az átlagos sávban helyezkednek el, mert idetartozik az emberiség igen jelentős része. Úgy, ahogy a közepes alma is mind közepes a megadott határok között, még akkor is, ha kissé pirosabb vagy sárgább, vagy ellaposodó, esetleg férges. Ugyanígy az emberi értelem megnyilvánulásában is van szóródás. Ezért nemcsak a 100, hanem a 90-től 110-ig terjedő zóna mind átlagintelligenciát jelöl. Aztán van ezen az átlagon felüli, meg a szuperintelligencia, ez alatt pedig az átlag alatti, majd a határintelligencia, illetve a fogyatékos értelem különböző súlyossági szintjei. Persze ahhoz, hogy ide eljussunk a felnőtt lakosság körében is, rengeteg értelem, ötlet és végtelenül sok munka – kutatás, statisztika, értelmezés – kellett. A kifejlesztett eszközöket pedig mai napig rendszeresen felülvizsgálják, kiegészítik, finomítják és kiigazítják, ha szükséges. (Folytatjuk) Albert Ildikó A cikk a Hargita Népe március 6-i számában jelent meg.