Az értelmi lemaradás igen gyakran nem önmagában jelentkezik, hanem tágabb kórkép része, és így társulhat valamilyen veleszületett betegséghez vagy egyéb rendellenességhez. Eléggé közismert, hogy a Down-kór nagyon kevés kivételtől eltekintve szinte mindig közép- vagy nagyon súlyos értelmi lemaradással jár. Eléggé gyakori, hogy az autizmus mellett is megjelenik, sokszor nehéz felismerni és elkülöníteni őket egymástól. De kísérhet súlyos mozgáskorlátozással járó kórképet is. A vele kapcsolatos sokakat érdeklő, foglalkoztató és nehezen megválaszolható kérdés az oka. Mint ahogyan a legtöbb veleszületett fejlődési rendellenesség megjelenése – mert ebbe a gyűjtőfogalomba tartozik –, gyakran érthetetlen és bizony szinte megmagyarázhatatlan. Pontos, egyértelmű választ néhány esettől eltekintve nem igazán adhatunk rá. Az egyetlen biztos magyarázat a családi szellemi lemaradás: ilyenkor valamelyik szülő (vagy mindkettő), illetve egy vagy több testvér is fogyatékosnak születik, illetve kromoszóma-rendellenesség (pl. Down-kór) esetén is ez van. Ilyenkor a folyamat a biológiai (genetikai) öröklődés szabályai szerint történik. Kevésbé érthető és magyarázható, amikor nem ilyen helyzetekről van szó. Tudjuk, hogy az idősebb szülők utódai veszélyeztetettebbek, de a pontos mechanizmus csak részben ismert. Ugyanígy, az anya bizonyos betegségei a terhesség ideje alatt, drog- és alkoholfogyasztás a terhesség alatt, de a részegen gyereket nemző apa is okozója lehet. A szülés folyamán bekövetkező ártalmak – oxigénelégtelenség, agyvérzés – rendszerint szintén értelmi fogyatékosságot okozhatnak, legtöbbször más zavarokkal (pl. bénulás) együtt. Kisgyerekkori agyhártyagyulladás, pontosabban minden korai súlyos agyi károsodás esetén is bekövetkezik. Szerzett formája is ismert. Az erősen elhanyagolt gyermekek általában szegényes intellektuális fejlettségűek. Ilyen esetekben hiányzik az érzelmi odafordulás, az intellektuális inger és a mindenféle ösztönzés: nem dédelgetik, nem reagálnak megfelelően a jelzéseire, nem beszélgetnek vele – ez a pszichoszociális depriváció, régebb hospitalizmusnak nevezett jelenség –, amivel gyakran társul a táplálás elégtelensége. Ha nem kerülnek idejében megfelelő, stimuláló környezetbe, a lemaradás végleges maradhat. (folytatjuk) Albert Ildikó