A skizofrénia megjelenésének formái és kifejlődésének tempója is igen változó. Van, amikor eleve azzal jelentkezik a baj, hogy a lélek szinte minden területe súlyosan zavarttá válik és hallucinációk, megingathatatlan téveszmék, nagyon erős szorongás, a valóság furcsa értelmezése, az akarat működésképtelensége, érzelmi kiürülés, furcsa, a környezetének logikátlan(nak tűnő) gondolkodás és beszéd, bizarr eszmék és viselkedések jelennek meg, melyeket azonban nem kísér betegségtudat. Ez a hiány szintén jellemző a betegségre. Máskor ugyanezek a tünetek igen lassan, egyenként és szinte észrevehetetlenül jelentkeznek és hosszú időn keresztül bomlasztják az egyén értelmi és érzelmi világát, illetve a személyiségét. Kezdetben más formát ölthet. Ilyen esetben a környezet is, ha észreveszi, legtöbbször talál valamilyen magyarázatot az állapotra, és valóban, gyakran előbb más betegségre gyanakodik a szakember is, míg meg nem jelenik a skizofrénia összes ismérve. A beteg általában érzi, hogy valami történik vele, amit igen kellemetlennek él meg, néha egyenesen úgy fogalmaz, hogy olyan, mintha nem én lennék. Előbb-utóbb a sok különböző tünet összeáll és megjelenik a roham, akkor rendszerint erős nyugtalanság, álmatlanság, furcsa beszédmód(or), koncentrációs zavar és egocentrikus, gyakran inadekvát, sokszor bizarr, modoros viselkedés jellemzi. Ilyen esetekben a páciens – főként a kezelés után – elismerheti, hogy beteg, de ennek lényegét nem ismeri föl, ezért beszélünk ilyenkor is a betegségtudat hiányáról. Mint ahogy azt is tudni kell, hogy ezt a diagnózist nem húzzák rá olyan egykönnyen a betegre, mint különben egyéb elmegyó­gyászati kórismét sem. Nemcsak azért, mert a kritériumok nem teszik ezt lehetővé, hanem azért sem, mert emberileg, szakmailag sem egyszerű valakit elmebetegnek nyilvánítani. Márpedig a skizofrénia az egyik olyan betegség, amelynek központi tünete a pszichózis, mely a már említett tüneteket fedi: a beteg elveszíti kapcsolatát a valósággal, téves eszméi és érzékcsalódásai (hallucinációi) vannak. Ezek a jelenségek azok, amelyek a köznapi beszédben és gondolkodásban az elmebaj fogalmát fedik, azaz ezekkel azonosítják azt. Ám ezek nemcsak a skizofréniában, hanem más kórképekben is megjelennek. A diagnózis kimondásához ellenben ezek mellett a többi említett tünetből is néhánynak jelen kell lennie, az állapotnak pedig legalább 6, kezeléssel 1 hónapig fönn kell állnia. Nem egyszerű feladat az elmebéli állapotok pontos kórismézése, ezért különösen kívülállóknak jobb nem kísérletezni vele. Albert Ildikó