A kórházi fertőzésekről rendszerint kampányszerűen érte­sül a társadalom – nálunk a Colectiv-klubban bekövetkezett tragédia és a tavalyi fertőtlenítőszer-botrány kapcsán került a lapok címoldalára – pedig napirenden van előfordulásuk és nemcsak Bukarestben, hanem megyénk kórházaiban is, sőt a hivatalos adatok szerint évről évre nő az esetek száma. Csakhogy a hivatalos adat is csalóka lehet, attól függően, hogy az egyes intézmények menedzserei mennyire vállalják az eseteket. Ugyanakkor a halált okozó fertőzésről sem bizonyítható be minden kétséget kizáróan, hogy valóban a kórházban kapta-e a beteg. Úgyhogy igazságtételre aligha lehet várni… [caption id="attachment_42635" align="aligncenter" width="2600"] Kezelés alatt lévő beteg keze. Látogatók is okozhatják a fertőzéseket Fotó: Kovács Hont Imre[/caption] Volt, van és lesz mindenütt a világon kórházi fertőzés – fogalmazott dr. Tar Gyöngyi, a Hargita Megyei Egészségügyi Igazgatóság igazgatója, amikor a megyénkben előforduló kórházi fertőzésekről kérdeztük. – De lehet ellene tenni, és kell is. Nehéz munkával el kell érni azt, hogy a vezetők ne szégyelljék bevallani, ne szégyelljék felderíteni, és a betegeknek is mindent meg kell tenniük a megelőzésért. Irányadók, de nem valóságosak A Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóságtól öt évre visszamenőleg kértük el a nozokomiális fertőzések adatait, de az intézmény vezetője hangsúlyozta: ezek az adatok irányadók lehetnek valamelyest, de nem teljesek. A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházban 2012-ben 7, 2013-ban 4, 2014-ben 27, 2015-ben 49, 2016 első kilenc hónapjában 84 (összesen 171) belső fertőzést konstatáltak. A székelyudvarhelyi kórház ugyanezekben az években 12–6–20–22–28 (összesen 88) fertőzésről számolt be. A gyergyószentmiklósi kórház öt év alatt három, a gyergyótölgyesi kórház ugyanennyi idő alatt hat esetet jegyzett, a maroshévízi kórházból viszont egyetlen esetről sem érkezett bejelentés. – Meggyőződésem, hogy Románia-szerte ezek az információk esetlegesek – vélekedett Tar Gyöngyi igazgató. – Attól függően alakulnak, hogy mennyire figyel oda a kórház személyzete arra, hogy jelentse, tisztázza, felderítse őket, és attól függően is persze, hogy mennyire tartják be a szabályokat. A kettő együtt határozza meg a számadatokat, amelyek nem feltétlenül tükrözik a valóságot, ugyanis sokáig, szinte mostanáig az volt a jó kórházvezető, akinek nulla kórházi fertőzése volt, ami abszurd, ilyen nincs, nem reális. Megyeszerte a legtöbb orvosi ellátással összefüggésben megjelent fertőzést a sebészeti, az intenzív terápiás, az urológiai, a neurológiai, valamint a gyermekgyó­gyászati osztályokon észlelték. A fertőzések többsége az utóbbi öt esztendő hivatalos statisztikája szerint emésztőrendszeri (idetartozik a clostridium difficile is), szám szerint 89, de nagyon sok a légúti (64) vagy a műtéti seb fertőzése (55) is. Alegység a fertőzések felderítésére A csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházban 2016 decemberében öt belső fertőzést ál­lapítottak meg: egy esetben en­terobactert (egy leromlott immunrendszerű onkológiai betegnél), egy clostridium difficile-vel történt emésztőrendszeri, egy staphylococcus aureus-szal történt sebfertőzést, egy pseudomonas aeruginosa, valamint egy e-coli felső légúti fertőzést. – Decemberben a belső fertőzések aránya a kórházban 0,29 százalék volt, ami nagyon jó arány – hangsúlyozta Demeter Ferenc kórházmenedzser. – A legtöbb esetünk tavaly márciusban volt, akkor 17 fertőzést jegyeztünk, így 0,85 százalék volt a belső fertőzések rátája. Azóta folyamatosan csökken a fertőzöttek száma. A 2016 márciusában történt 17 fertőzésből 11 esetében clostridiumos fertőzésről volt szó. A megbetegedettek a fertőzés megállapításának pillanatában a kórház különböző részlegeire voltak beutalva: a sebészetre, a kardiológiára, a tbc-re, a fertőzőre, illetve Szentegyházára. Az igazgató a különösen nagyszámú márciusi előfordulást a tavaszi aszténiával, vitaminhiánnyal és a betegek legyengült immunrendszerével, illetve a betegek korával magyarázza, mondván, hogy a clostridiumosok 80 százaléka idős személy. – Igaz, hogy az utóbbi egy évben a statisztika szerint nőtt a kórházi belső fertőzések száma, de ez nem azt jelenti, hogy ténylegesen nőtt a belső fertőzések száma, hanem azt, hogy nőtt a kórházi fertőzések feltérképezésének, beismerésének és jelentésének mértéke – hangsúlyozta a menedzser. – Ez elsősorban a belső fertőzésekkel megbízott alegységek tevékenységének tudható be. Ez az epidemiológus által vezetett alegység a belső fertőzések megelőzését hivatott elérni és feltérképezni, azért, hogy minél jobb módszerekkel tudjuk megelőzni és csökkenteni az előfordulást. Én úgy gondolom, hogy az élvonalba tartozunk a belső fertőzések felismerése területén. Az igazgató szerint, bár a clostridiumos fertőzések voltak a leggyakoribbak, tudni kell, hogy ez nem okvetlenül belső fertőzés, mert ez a baktérium az egy egészséges emberek bélcsatornájában is fellelhető, és csak akkor okoz betegséget, amikor az immunrendszer nagymértékben legyengül. Azt is elmondta, hogy nagyon gyakran olyan betegeket kénytelenek kezelni Csíkszeredában, akiket egyetemi központokban műtöttek, és onnan hozzák a fertőzöttséget. Arra is rákérdeztem, hogy vajon miért nem szerepel a Hargita Megyei Egészségügyi Igazgatóság összesítésében a riportunkban megszólaló személy nagymamájának halála, amelyet nyilvánvalóan clostridiumos fertőzés okozott. – Bizonyítani, hogy ez belső fertőzés volt-e, elég nehézkes lenne – vélte Demeter Ferenc. – Mivel nem tudjuk bizonyítani, ezért nem mondhatjuk azt, hogy belső fertőzés következtében halálozott el. A csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház adatai szerint a tavalyi 63 igazolt clostridiumos eset közül 11 halt meg. – De távolról sem a clostridium okozta a halálukat, ez egy társbetegség, mert a halálok általában valami más. Kimondottan clostridium-fertőzésbe nem halt bele senki – hangsúlyozta a kórházmenedzser. – A betegségek egymásra tevődnek, a mechanizmus nem egyirányú. A medicina nem matematika. Kevesebb antibiotikumot! Valamennyi megkérdezett szakember elmondta, hogy a megelőzésben rendkívül fontosnak tartja az antibiotikumok fogyasztásának mérséklését. A csíkszeredai kórházban éppen ezért létrehoztak egy antibiotikum bizottságot, amelyben az epidemiológus mellett az osztályvezetők vesznek részt, és próbálják korlátozni az antibiotikumok fogyasztását. – A kontrollálatlan antibiotikum-használat is rontja a megelőzés esélyeit – hangsúlyozta dr. Tar Gyöngyi. – A könnyen felírt antibiotikumok miatt ez az orvosgeneráció sok kárt okozott a kórházi fertőzések tekintetében is, mert szelektálódnak az antibiotikum-rezisztenciával rendelkező kórokozók, és ezek okozzák elsősorban a kórházi fertőzéseket. És ettől veszélyesek a kórházi fertőzések, hogy olyan antibiotikum-rezisztens, multirezisztens kórokozók okozzák őket, amelyeket nehéz mind a betegből, mind a kórházból kitisztítani. Ezért nyúlnak el hosszúra a kezelések és sok a visszaesés. – Országos jelenségről van szó, arról nem is szólva, hogy az állategészségügyben is sok antibiotikumot használnak, ami szintén átmegy rajtunk – egészítette ki dr. Ambrus Irén, a csíkszeredai kórház fertőző osztályának főorvosa, aki azt is hangsúlyozta, hogy a multidrog-rezisztens baktériumok nemcsak a kórházakban fellelhetők, hanem léteznek közösségi rezisztens törzsek, kommunitáris fertőzések is. Mit tehet a kórház? Amikor egy páciensről kiderül, hogy valamely baktériummal fertőzött, azonnal megkezdik ezirányú kezelését és epidemiológiai ankétot végeznek, hogy mielőbb felderítsék a fertőzés forrását, a beteget pedig elkülönítik. A szükséges tennivalókat egy tavaly elfogadott egészségügyi minisztériumi rendelet szabja meg. – Persze nem tudunk mindenkit a fertőzőre küldeni, mert vannak olyan esetek, amikor az alapbetegség kezelése fontosabb – hangsúlyozta Demeter Ferenc. – Ez esetben az illető az osztályon marad, de egy olyan kórteremben, ahol elkülöníthető. Ugyanakkor próbáljuk a belső fertőzéseket okozó törzseket izolálni és kiirtani fertőtlenítésekkel. Próbáljuk megelőzni általában is a fertőzéseket úgy, hogy a beteglátogatást korlátozzuk, különösen az intenzív és az idegsebészeti osztályon, ahol súlyos következményekkel járhat egy ilyen fertőzés. De belső fertőzés előfordul mindenütt a világon, Csíkszeredában, Bukarestben és a legnagyobb New York-i klinikákon is. Ezeket kizárni teljes mértékben sehol nem lehet, de arra kell törekednünk, hogy a fertőzések előfordulási lehetőségét minimálisra csökkentsük. És ezért van ez a belső fertőzéseket megelőző osztály. Dr. Tar Gyöngyi szerint a kórházi személyzetben is jobban tudatosítani kell a megelőző intézkedéseket, mert ez is csökkentheti az esetek számát. – Például az előírások szerint az asszisztensnőnek nem lenne szabad festett vagy épített körme legyen – jegyezte meg a megyei egészségügyi igazgatóság vezetője –, de nem mindenhol tartják be. De ez csak részletkérdés, ahhoz képest, hogy egy olyan országban élünk, ahol az emberek 80 százaléka nem mos kezet. Miért feltételeznénk, hogy az egészségügyi személyzet sokkal jobb higiéniai műveltséggel rendelkezik? Mit tehet a páciens? A fertőzésmegelőzéshez a be­tegek és azok hozzátartozói is hozzájárulhatnak – és nemcsak az elengedhetetlen kézmosással. – Én Temesvárról költöztem ide, és jócskán megleptek az itteni kórházlátogatási szokások – mondta dr. Tar Gyöngyi. – Nálunk egyenesen kórházlátogatási szertartások uralják a megyét, azt mondhatnám, hogy végig ­ra­dinázza a fél falu a bekerült beteget. Ez is egy rizikótényező: a civil ruhának, a kinti cipőnek a fertőzött környezetben való túl gyakori előfordulása. Nem véletlenül viselnek védőruhát az egészségügyiek. Szerintem csak az egészen közeli hozzátartozó szabadna bemenjen a kórterembe, de nálunk egyenesen társadalmi érzékenység övezi ezt a témát. Ezért is ajánlott minimálisra csökkenteni az olyan betegek beutalását, akiknek nincs szüksége kórházi ellátásra. A megyei közegészségügy vezetője ismételten hangsúlyozta, hogy számos mechanizmus hozzájárul a kórházi fertőzésekhez: a látogatások, az antibiotikum-használat, az elégtelen higiéniai ismeretek mind a beteg, mind a személyzet esetében és a kórházak közötti átjárás, vagyis a nagykórházak fertőzéseinek átterjedése is. Nem lehet egyiket sem külön okolni. – Ez nem egy takargatnivaló szégyen – tette hozzá az igazgató. – Főleg a régi épületekből nem lehet kitisztítani bizonyos kórokozókat. Lehet csökkenteni a hatásukat, de nem lehet a régi falakból, a szigetelésekből, a padlóbevonatok réseiből teljesen kipusztítani. A legjobb módja az lenne, hogy lebontani, lebombázni a kórházépületeket és újakat építeni. De erre – vizsgáljuk meg reálisan – nem nagyon van mód! Mit tehetne a rendszer? – A rendszer kellene korlátozza az antibiotikum használatát, mint Nyugaton – jelentette ki dr. Ambrus Irén. – Mert most, mint a cukorkát, úgy árulják. Emellett fontos lenne, hogy legyen megfelelő megelőzés, értse meg a lakosság és a rendszer is. Kellene megfelelő háziorvosi felügyelet és rendszeres, kötelező orvosi vizsgálat, és ugyanilyen fontos lenne az egészségügyi nevelés, felvilágosítás, tanácsadás is, amit el kellene kezdeni már az iskolában, és folytatni minden lehetséges szinten. Minderre szükség lenne… Daczó Katalin