Még a nyáron találkoztam a váci autóbusz-pályaudvaron régi ismerősömmel. Alighogy üdvözöltük egymást, ismerősöm azonnal egy nyelvhasználati kérdésre terelte a szót. Természetesen örömmel vettem, hogy beszélgetésünk ebbe az irányba terelődött, hiszen a helyes nyelvhasználat nem egyszerűen szakmai-nyelvészeti kérdés, hanem közügy. Mindjárt meg is kaptam beszélgetőtársamtól a kérdést: mi a véleményem az ilyen mondatokról: Ez a fa teljesen kitakarja a kilátást. Kitakarta a felhő a napot. Szerinte mindkét mondatban az eltakar igét kellett volna használni, mert ha kitakarunk valamit, akkor az láthatóvá válik. Ezzel szemben az eltakar igére pedig akkor van szükség, ha azt akarjuk kifejezni, hogy egy bizonyos tárgy vagy személy azért nem látszik, mert valaki vagy valami eltakarja. A fenti mondatok is éppen arról tájékoztatnak, hogy a fától nincs kilátás, illetve a felhőtől nem látjuk a napot. A kitakar igének az említett értelemben való használatára korábban nem figyeltem fel. Néhány nappal az említett beszélgetés után azonban már a sajtóban is találkoztam vele. A Magyar Hírlap 2010. január 16-i számának híranyagában olvastam például a következőt: „Felvételünkön egy minaret félholdja mögött a Napot a Hold részben kitakarja napfogyatkozás közben…” Természetesen gondolatban kicseréltem a kitakar igét az eltakar szóra, hiszen az említett hír szerint – s ez a felvételen is jól látható – a hold a nap elé került, s emiatt a napnak csak egy része látható. Ezt követően egy orvos barátom Budapestről hívott fel, figyelmembe ajánlva a Magyar Nemzet 2010. február 16-i számának egyik glosszáját, amelyben arról van szó, hogy Keller László, az egyik közismert politikus a bíróságon „felszólította a jelen levő fotóriportereket, hogy ne készítsenek róla felvételeket, vagy ha mégis, akkor takarják ki az arcát…” Úgy éreztem, hogy itt is van valami zavar, hiszen ha azt akarjuk, hogy ne látszódjék az arcunk, akkor eltakarjuk. Miként azt a farsangi karnevál résztvevői, vagy éppen a símaszkot viselő bűnözők teszik. Fotós ismerőseimtől azonban megtudtam, hogy ezúttal másról van szó. A kitakar, kitakarás szónak van egy szakmai jelentése is, tehát fotográfiai szakszónak tekinthetjük. A hagyományos fényképezés korában a kitakarás azt jelentette, hogy a nagyítógéppel kivetített negatívot megvilágították, majd a fény mennyiségét kézzel vagy egyéb mechanikai eszközzel szabályozva, a kép egyes részeit el is tüntethették. A mai digitális fényképezőgépek esetében ezt a gép programjának módosításával oldják meg. A Magyar Nemzet glosszájában tehát helye van a kitakar igének. Ezek után az a feltételezésem, hogy ez a szakszó bekerült a köznyelvbe, és mintegy önkényesen kiszorította az eltakart. Ez azonban nemkívánatos, hiszen mint tudjuk, az igekötők módosítják vagy megváltoztatják az ige alapjelentését; következésképpen felcserélésük, illetve hibás használatuk félre- vagy meg nem értést okoz. Dóra Zoltán