borús égbolt
enyhe havazás
Kirakat
Október végéhez közeledve valahogy úrrá lesz a társadalmon az általános nosztalgia. Rendszerint ilyenkor ébredünk rá arra, hogy „milyen gyorsan eltelt ez az év”, és nem is értjük, hogy történhetett meg mindez. Persze, ez minden egyes alkalommal derült égből villámcsapásként ér minket, és miközben az elmúlt hónapok történésein merengünk, akaratlanul is számolni kezdjük a napokat karácsonyig. Mondjuk, ebben nagy segítséget nyújtanak az időnap előtt megjelenő adventikoszorú-reklámok s egyéb ünnepi kellékek hirdetései a Facebookon. Persze, értem én, a potenciális kuncsaftokat minél előbb meg kell szólítani, s aki a leginkább jelen van a közösségi térben, annak van a legtöbb esélye az érvényesülésre. Mégis, valahogy úgy érzem, hogy épp ez a helyzet váltja ki sokakból a teljes elidegenedés, kiégés érzését az ünnepekkel kapcsolatban. Nem segítenek a különböző üzletláncok, bevásárlóközpontok sem, ahol mostanában egyre több polcra kerülnek fel fényfüzérek, angyalhajak, szaloncukrok.
Félreértés ne essék, én nagyon szeretem a karácsonyi hangulatot. Sőt, általában én vagyok az, akit a leginkább magával ragadnak az ünnepi fények, mégsem tudom megérteni, hová ez a sietség. Különösen amiatt, hogy a legközelebbi ünnep bizony nem a csillogásról és nevetésről szól, hanem az emlékezésről, elhunyt szeretteinkről. Igen. Hamarosan november elseje, s mennyire abszurd, hogy a gyertyák, sírokra való virágok mögött karácsonyt idéző termékek közül lehet válogatni a boltokban. Összekuszálódott a világ, s nem csak az állandó járvány és az azt övező készenléti létállapot miatt. Egyre nehezebb eligazodni a folyton változó kínálat, az állandó értékek között. Ember legyen a talpán, aki ebben a katyvaszban megállja a helyét, s mi több, jól érzi magát közben. Talán ez kizárólag a tinédzserek kiváltsága, akik élettapasztalat hiányában könnyebben azonosulnak a világgal. Sajnos vagy nem sajnos, egy bizonyos kor felett kimondottan idegesítővé válik ez a „vedd meg gyorsan, vagy lemaradsz” hozzáállás.
Bárhogy szeretnénk, az életben semmi nem történik meg hamarabb annál, mint ahogy annak lennie kell. S néha akkor járunk a legjobban, ha kitekintünk a káoszból, s nyugodt lélekkel kilépünk a sorból.
Fazakas Bea
_web.JPG)
