borús égbolt
borús égbolt
Kikapcsolva
Annak ellenére, hogy az Y generáció tagja vagyok, mégsem lettem a technológia őrültje, nem nyúlok egyből a bankkártyám után, ha megjelenik egy új okostelefon, és a barátaimmal is szívesebben ülök le egy kávé mellett beszélgetni, mint a virtuális térben. Sőt médiamunkásként, aki gyakran telefonál, és naponta órákat tölt a számítógép és a laptop előtt, gyakran álmodozom egy-egy nyugodt net és kütyü nélküli hétvégéről valahol a világ végén.
Murphy persze sosem alszik, így a sok álmodozás után meg is kaptam a net nélküli hétvégémet, miután múlt hét csütörtökén úgy döntött a laptopom, hogy a nagy melegben kivesz néhány szabadnapot.
Nem estem kétségbe, a munkahelyi számítógépről és telefonról el tudom intézni a legfontosabbakat, hétvégi szórakozásnak pedig ott van a takarítanivaló, a barátok, a könyvek és végső esetben a tévé. Aztán persze mégsem sikerült bosszúságok nélkül megúszni, hiszen épp akkor kellett volna megkeresni a laptop-szerviz elérhetőségét, megnézni a múlt heti lagziban készült felvételeket, kijavítani egy elírást az egyik youtube videómnál, megtervezni az útvonalat a pénteki terepmunkához, megnézni egy receptet a neten, és témát keresni a villanáshoz, amikor nem volt a közelemben ezekre alkalmas eszköz, és folyamatosan úgy éreztem, hogy lemaradok valamiről.
De örömmel jelentem, túléltem, nem maradtam le semmi fontosról attól, hogy nem kuporodtam fel az ágyra félóránként a laptoppal az ölemben a Facebookot vizslatva, amit pedig nem tudtam megnézni és elolvasni a hétvégén, néhány perc alatt célirányosan behoztam. Megtapasztaltam és megtanultam, hogy nem dől össze a világ, ha egy-egy napra letesszük a laptopot, és kicsit más szemszögből nézzük a világot, és nem csak akkor, ha elromlik, hanem néha csak úgy, megnyomva a kikapcsológombot.
Háromszéki Eszter
