tiszta égbolt
kevés felhő
szórványos felhőzet
Kezdenénk…
Immáron másfél éve tombol a járvány. Szerintem kicsit mindenki úgy van már vele, hogy kezdenénk. Bár már nincs éjszakai kijárási tilalom, de még éjszakai élet sincs igazán. Vagy tételezzük fel, hogy mégis, akkor is olyan, hogy nem igazán hiszi el az ember, most éppen nem a tilosban járunk kint a sötétben. Ami azonban számomra ennél is fájdalmasabb, a szekeres, illetve mennyei megyei futball hiánya. E két fogalom hallatán összeszorul a szívem, hisz voltak idők, amikor a vasárnapok futballmérkőzésektől voltak hangosak. Azok a régi szép idők! Nem is volt olyan rég, de mintha ez az esztendő teljesen kiesett volna, vagy ne adja az ég, lassan a második is ki fog esni?!
Kezdenénk, hogy ismét foci focit érjen, kakaskodás és viaskodás, de csak a pályán. Kezdenénk a nézőkért, akik e bajnokságért élnek-halnak, és a játékosokért, akik nem a pénzért, hanem a dicsőségért szállnak harcba. Persze, mondhatják, hogy túl sokat képzelek, és az, amit az imént leírtam, inkább illenék egy TV-ben látott mérkőzésre, ahol a professzionális futballisták kergetik a labdát. De kérdem én, és talán joggal… A passzióból, szenvedélyből űzött sport nem lehet hasonlóan érdekes és izgalmas? Dehogynem, sőt bizonyos embereknek bárminél többet jelent. Képzeljük csak el, egy hazai győzelem esetén a fél falu megrészegül a siker árán, ez az érzés pótolhatatlan. Ez futball, ez szenvedély! Hiányzik, mint sötét szobában a gyertyafény. Mi már kezdenénk, rozsdásodásnak indult rúgóizmainkat melegítjük, alig várva, hogy mikor jöhet el végre a „beteljesülés” pillanata. A két csapat egymásnak feszül a pályán, ultráik pedig a feszültségtől egymás jelenlétét is alig képesek elviselni, hajtják a csapatukat a győzelembe. Minden ütközet többről szól puszta futballnál, arról ne is beszéljünk, amikor a két szomszédos település csapata játszik, az minden, csak nem játék. Olyankor megelevenedik múlt, jelen, és a visszavágóig egészen biztosan a jövő is. Kell ennél több?! Ez maga az élet, szülők és barátnők értünk izgulnak a pályán, az ott elejtett könnyek garantáltan valódiak. Amikor a családi ebédről ellógsz, mert egyszerűen érzed, ott kell lenned, egy falu számít rád! Nos, mi már kezdenénk!
Vlaicu Lajos
web.jpg)
