borús égbolt
Két Asszony közi tojás
Kedves Olvasóm! Mielőtt pajzán gondolataid támadnának valamiféle szerelmi háromszögről, sietlek megnyugtatni, hogy a régi népi kultúrában s így a néprajztudományban is közismert fogalomról van szó. A két Asszony köze augusztus 15-től, vagyis Nagyboldogasszony napjától szeptember 8-ig, azaz Kisboldogasszony, vagy Kisasszony napjáig tartó mágikus időszak. Sokféle hiedelem, de tapasztalati tudás is kapcsolódik ehhez az intervallumhoz. Egyik ezek közül, hogy az ekkor tojt tojások jövő év tavaszáig elállnak. Kis segítséggel, persze: mésszel szórták be, vagy – saját emlékezetem szerint is, gyermekkoromban – vastagon bekenték zsírral vagy füstölt szalonnával, egyenként papírba csomagolták, vagy pedig egy bödönbe, hamuba rakták. Tudta ez utóbbi módszert és az erre való időt Hilaire Jozéfa Képes pesti szakácskönyve (1909) is: „Olyan tojást veszünk, melyek augusztus 15-től szeptember 8-ig tojva lettek, ezek gabonába, kölesbe, szitált hamuba fölfelé állítva rakandók, de úgy, hogy ne érintkezzenek egymással és tegyük hűvös helyre.” Na és azt tartották, hogy az ekkor kotló tyúk minden alája rakott tojását kikelti, a kiscsibéket is felneveli, és az ekkor keltetett csibékből lesznek a legjobb tojók. Néprajzi tanulmányok szerint voltak aztán más fontos asszonyi munkák is, amiket – ha másért nem is, hát a falu tekintete miatt – el kellett végezni, de hasznosságuk megkérdőjelezhetetlen: ki kellett szellőztetni a szuszékot és a hombárt, s a benne tárolt szemes gabonát, hogy ne legyen dohos, ne essen bele a zsizsik vagy az ételmoly; ilyenkor kellett napra tenni, illetve szellőztetni a téli ruhafélét, gyapjúholmit, szőrmét, hogy a ruhamolyok elkerüljék; ekkor kellett szedni a gyógyfüveket, szemezni a gyümölcsfákat, dugványozni a muskátlit. A kertészek jól tudják, hogy a muskátli csúcshajtásai augusztusban gyökereznek meg a legjobban. A dugványok őszig erőteljes gyökérzetet fejlesztenek, ezeket kell majd hűvös, fagymentes helyen átteleltetni, az ilyen muskátlitövek tavasszal gyorsan nőnek és dúsan virágoznak.
A magyar mitológiával foglalkozó tudósok hangsúlyozzák, hogy a Boldogasszony elnevezés csakis a magyarokra jellemző. Alakjában ősi istenasszonyt tisztelhetünk. A két Asszony közét régente két Boldogasszony közének nevezték. Feltételezések szerint Szent Gellért püspök (Velencében született 980-ban, vértanúhalált halt 1046-ban – egy taligáról ledobták a Kelen-hegyről, ma Gellért-hegy) a magyarok közötti hittérítő munkája során találkozott Boldogasszony, a jóságos istenasszony kultuszával, akiben meglátta Szűz Mária „előképét” és akinek személye méltónak látszott erre az átvitelre. Így az ő tanácsára alkalmazták sikerrel a hittérítő szerzetesek is Szűz Máriára, és ajándékozták Máriának a Boldogasszony nevét és tiszteletét is. Kálmány Lajos (1852–1919) katolikus plébános a Szeged környéki tanyavilágot járva találkozott híveinél a kereszténység előtti ősvallás maradványaival. Ebből az adatgyűjtésből született a magyar mitológiatörténet egyik legfontosabb kézikönyve a Boldogasszony, ősvallásunk Istenasszonya című. A fellelhető népi hagyományok különben eléggé zavarosak e tekintetben. Néhol a Kisasszonyt azonosítják Szűz Máriával, a Nagyboldogasszonyt pedig Szent Annával. Másutt a Kisasszony Nagyboldogasszonynak legifjabb és szűz lánya. Vannak olyan adatok is, hogy minden kedd Nagyboldogasszony napja. Kilenc keddet kell böjtölni, hogy az istenasszony teljesítse a hívő kívánságát, például segítse gyermekáldáshoz a meddő asszonyokat. Különben Székelyföldön ugyancsak minden kedd a Szépasszonyok napja, ezeké a rejtélyes, erdőlakó tündéreké, sok asszonyi munka tiltása kapcsolódik e naphoz, például tilos szapulót rakni, mosni: „ki kedden mos, Szépasszonyoknak készíti a fürdővizet”. Vajdaságban Nagyboldogasszony napján az asszonyoknak tilos fára mászni (vajon miért csak az asszonyoknak?), mert ilyenkor minden kígyó a fákra menekül, a föld ugyanis olyan szent e napon, hogy ott kígyónak nincs helye. A két Asszony köze fontos időszak a gyógynövények gyűjtésére is. Ezeket csokorba kötik, s a templomban megszenteltetik a pappal. Jó ennek a füstje majd ijedt gyermek megnyugtatására s egyéb mágikus cselekvésekre. Nagyboldogasszony neve sok ősrégi magyar település nevében is megtalálható. Hargita megyéből két ilyenről szólok: Csíkdánfalva, Jenőfalva, valamint Karcfalva közösen viselte a Nagyboldogasszonyfalva nevet, amelynek temploma a karcfalvi vártemplom volt. Erről Orbán Balázs is megemlékezik a Székelyföld leírásában (1868). A vártemplom búcsúját ma is Nagyboldogasszony napján, tehát augusztus 15-én tartják. Na és az udvarhelyszéki Felsőboldogfalva – 1899-ig Felsőboldogasszonyfalva – sem azért kapta a nevét, a vicces falucsúfoló (Miért boldogok az asszonyok Boldogfalván?) sugallata ellenére, mert szomszédos Bikafalvával.
Kozma Mária
.jpg)
