szórványos felhőzet
tiszta égbolt
kevés felhő
Keresztelés közjegyzővel
Keresztelőre készül a Hargita Megyei Művészeti Népiskola. Nevet keres önmagának negyvenévesen, és ez bizony sokkal bonyolultabb, mint amikor a szülők választanak nevet egy születendő csecsemőnek, vagy mint történt régen, hogy nemes egyszerűséggel az apa vagy az anya keresztnevét vitte tovább egy-egy utód. Igaz, az is gyakran megesett, hogy a születésnap adta az újszülött szent nevét, így sok Miklós született december 6-án.
Ezúttal egy iskolának adnának nevet, és a konzultációs céllal létrehozott Facebook-oldalon már gyűlnek is a javaslatok. Tegnap délután a sort harmincegy szavazattal Orbán Balázs vezette, őt Domokos Pál Péter, Sövér Elek és Koppándi Jenő követte 9–8–5 szavazattal. Ezután egy-egy szavazattal Kőrössy Orsolya, Nagy Ödön, Szász Endre és Varga Károly szerepelt a listán. Bevallom, két személyt, az iskola két jeles volt igazgatóját – Kőrössy Orsolyát, vagyis Bojszi nénit és Varga Károlyt – én magam jelöltem, úgy gondolva, hogy mindketten nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az iskola ma az lehet, ami, és mindketten – vezető beosztásukon kívül/előtt/után is – oktatók és igazi népművelők voltak, olyan emberek, akiknek meghatározó szerepük volt ezen a területen. De ha engem kérdeznének, még rajtuk kívül is lenne számtalan jelöltem, és bevallom, egyáltalán nem szavaznék Orbán Balázsra.
Nem mintha nem érdemelné meg – csakhogy neki már meg van alapozva a halhatatlansága. Emellett egy negyvenéves intézmény esetében semmiképp sem kell visszamenni névért a 19. századig. Orbán Balázson túl, Orbán Balázs óta is van élet.
El lehetne nevezni az iskolát jeles fafaragóról vagy bútorfestőről, modern- vagy balett-táncosról, fényképészről, keramikusról, gyöngyfűzőről vagy szövőasszonyról is – nekik ugyanis haláluk után általában nem jár keresztelő.
Épp ezért ezúton kicsit kibővítem a jelöltlistámat. Gál Ferencné Sántha Julianna például igazi népi művész volt, aki a „közönséges” székely osztovátát saját céljainak megfelelően átalakította, kiszélesítette, így „egyvégtében és szélben” állíthatta elő szőnyegeit, ugyanakkor „szorgalmas székely asszonyokból munkás és lelkes szövőgárdát nevelt” (Csíki Lapok, 1936. augusztus 2.). Gál Árpád szintén született népművelő és táncoktató volt, emellett zeneszerző is, aki biztos, hogy a Művészeti Népiskolában is tanított volna, ha korai halála meg nem akadályozza ebben. Imets Dénes zenetanár, népzenekutató, drámaíró sokoldalú munkássága szintén példaértékű lehetne az iskola mindenkori tanulói számára. De emléket állíthatnának a keresztelővel Kovács Piroskának, a székely kapuk szerelmesének is.
Valamennyiük tevékenysége kapcsolódik a népiskola szellemiségéhez, céljához és nemcsak az övék – hisz a névsort még jócskán lehetne bővíteni. Csakhogy nyúlhat akármilyen hosszúra a lista, a végén mégiscsak választani kell – hisz az iskola nem viselhet egyszerre több nevet, sőt rotációs névadásról sem hallottam még. Talán a legjobb ilyen esetben a nevektől eltekintve lefektetni alapelveket, szempontokat (például legyen olyan személy, aki tanított vagy tanult az iskolában, legyen az, aki alapította, vagy legyen olyan személy, aki itthon élte le az életét, vagy legyen olyasvalaki, akinek nincsenek utódai, s így biztosítjuk a továbbélését stb.), és megpróbálni ezen elvek figyelembevételével lehetőleg objektíven dönteni.
Lehet kiírni közönségszavazást, de ez biztos nem lesz objektív. Nagy szerepet játszhat benne a lobbi – a család, egy hálás tanítvány vagy épp az adott javaslatot tevő személy lobbija. Lehet Facebookon is szavazgatni, persze – de ez a facebookos szavazók, vagyis egy behatárolt réteg döntése lesz. És hogy mit csinálnék én, ha már ilyen „nagyokos” vagyok, ha rám bíznák a döntést? Restellem bevallani, de én bizony sorsot húznék. Közjegyző előtt.
Daczó Katalin
.jpg)
