erős felhőzet
kevés felhő
szórványos felhőzet
Kántor-reformálás
A reformáció 500 éves „születésnapja” akkor tud igazán ünneppé válni, ha felismerjük a hiányosságainkat és szembenézünk velük. Egyik ilyen hiányosságunk az – legalábbis református vonalon, de ha unitárius és evangélikus berkekben is hasonló a helyzet, nyugodtan magukra vehetik –, hogy jól képzett kántorok „dolgából” elég gyengén állunk. A 2000-es évek elején már beszerezhető volt az új református énekeskönyv, bő 15 év után azonban még mindig ott tartunk, hogy a régi dallamokat énekeljük.
Ez részben azoknak a papoknak a sara, akik belenyugodnak, hogy továbbra is a régi énekeskönyv szerint dalolásszon az adott egyházközség. „Idősek a hívek, már nem tanulnák meg az új dallamokat” – hallom a gyakori érvet. Bárhogy értelmezem, ez azt jelenti, hogy az illető egyházközségbe már nincs, amiért plusz (?) energiát fektetni, most már így fog kihalni, a régi dallamokkal.
Nyilvánvalóan a legnagyobb gond azonban a kántorképzéssel van. Mert az, hogy Kukutyinfalván esetleg gyengébb képességű a kántor, valamilyen szinten érthető. De hogy a nagyközségekben is szinte törvényszerűen belehibázik az orgonajátékba, az árulkodó. Anyai ágon a rokonságom katolikus, és enyhe túlzással azt tapasztalom, hogy a katolikus kántorok olyan ritkán tévednek el a billentyűk között, amilyen ritkán a református kollégáik hiba nélkül játszanak.
Ugyanakkor természetesen valamilyen szinten mi, református hívek is tehetünk erről, mert nem hangoztatjuk eléggé, hogy egyházunk szelleméhez méltón folyamatosan meg akarunk újulni, jobbak akarunk lenni. A kántorizálás szintjén is.
Ha nem jártam volna egyházi középiskolába, talán a mai napig sem tudnám, mennyire szép egyházi énekeink vannak. A régi énekeskönyvünk unalomig elnyújtott hangjegyei, a lelassított, lebutított dallamok ma sem szűnnek, még mindig úgy énekelünk Isten dicsőségére, mintha temetésen lennénk. Néhány száz évvel ezelőtt még azt mondtam volna, hogy térítsük a mi hitünkre a katolikus kántorokat, mert ők egyszerűen jobbak. Szerencsére már nem azokat az időket éljük, így csak azt mondhatom, hogy a hozzáértők keressék meg végre az okokat, mert elég pironkodtató, hogy egy-egy fület sértő diszharmónia miatt rendszeresen belesülünk az éneklésbe.
Kovács Hont Imre
-min.jpg)
