szórványos felhőzet
borús égbolt
tiszta égbolt
Jutalomfalat…
Az már köztudott, hogy június 14-én a kormány, illetve a kormányfő és a kormánytagok tevékenységét kiértékelő amolyan jelentésnek a szociáldemokrata párt csúcsvezetése általi meghallgatást követően jobbára meglepő és váratlan esemény következett be. Az ülésen részt vevők megvonták a bizalmat Sorin Grindeanu kormányfőtől és felszólították lemondása benyújtására. Ez viszont nem következett be, mert az ülés végezete előtt távozó Grindeanu utólag értesülve eme felszólításról, határozottan visszautasította a lemondási kérés benyújtását az államelnökhöz. Ilyenképpen pedig bekövetkezett az, amire néhány órával azelőtt még senki sem gondolt, senki sem számíthatott, nevezetesen a kormánypárti krízis, ami óhatatlanul azon nyomban kiváltotta a kormánykrízist is. A kormánypárt pedig nem tehetett egyebet, mint hogy éljen a kormány elleni bizalmatlansági indítvány lehetőségével. Egyébként a bizalmatlansági indítványt böngészve bárki megállapíthatja, hogy az nélkülözi a konkrét érveket, tényeket, azokat, amelyek ténylegesen megalapoznák Grindeanu eltávolításának valós okait, mert abból csak az olvasható ki, hogy a kormányfő a kiértékelést illetően nem adta tanúbizonyságát a „jóérzésnek”. Hát ez túlontúl kevés, legalábbis érvnek, de ürügynek talán elégséges, legalábbis Liviu Dragnea és társai szerint. A dolgok ilyenszerű alakulása okán Grindeanu mindmáig kormányfő maradt, s bár erkölcsi, emberi szempontból esetleg elfogadható a viszonyulása, de indokolt lett volna számot adnia arról is, hogy van-e értelme, célszerű-e ez az „ellenszegülés”, mint ahogy arra is választ keresnie: milyen esélyei lehetnek arra, hogy esetleg győztesként kerülhessen ki abból a krízisből, amelynek bekövetkeztéhez akarva, nem akarva ő is hozzájárult. A bizalmatlansági indítvány benyújtása kapcsán igen öntelten és magabiztosan nyilatkoztak a kormánypárt egyes vezetői. Mihai Fifor szenátor, a választmány elnöke például vasárnap este határozottan jelentette ki, hogy a bizalmatlansági indítvány problémamentesen megy át a parlamenten, nincs amiért aggódni. Tăriceanu és Dragnea ugyancsak hasonló hangnemben nyilatkozott, ez utóbbi azt nyomatékolva, hogy az RMDSZ-es honatyák szavazata nélkül is megvan a kormánykoalíció „kényelmes többsége”. Apropó RMDSZ. Kényelmes többség ide vagy oda, a kormánypárt csúcsvezetése már csütörtöktől errefelé heves „udvarlásba” kezdett, s joggal és okkal feltételezhető, hogy ilyen-olyan ígéretekkel próbálta megkörnyékezni az RMDSZ-t, de a nemzeti kisebbségek képviselőházi csoportját is, valamint az ellenzéki pártok egyes honatyáit. (Egyes értesülések szerint például a Băsescu-féle PMP Kovászna megyei képviselőjét a feleségének felkínált állás révén sikerült a múlt hét végén átcsábítani a PSD soraiba.) A jelek szerint a piacgazdaság sajátos törvényei érvényesülni látszanak a nagypolitika színterén is, és „valamit valamiért” alapon ígérnek valamit valakiknek (például egy parlamenti pártnak), valami ellenében (például egy bizalmatlansági indítvány megszavazása ellenében). De úgy is fogalmazhatnánk, hogy aki megfelelő módon képes hozzáidomulni egy elváráshoz, az majd „jutalomfalatban” részesülhet, olyanban, amellyel ideig-óráig akár jól is lakhat. Nem akarunk semmit sejtetni, sem feltételezni, de valószínűsíthető, hogy azok a tárgyalások/megbeszélések ilyen vagy olyan ígéretek, illetve igénylések (követelések) légkörében zajlottak le. És hinni akarunk Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének is, amikor tegnap a déli órákban azt állította, hogy ők nem egyezkedtek, hanem megbeszéléseket folytattak a PSD és az ALDE illetékes vezetőivel aktuálpolitikai kérdésekről. Igen ám, de az aktuálpolitikai kérdések keretében ezekben a napokban elkerülhetetlen a kormánykrízis „megbeszélése”. Amúgy hétfő délután az MTI híradása szerint az RMDSZ ügyvezető elnöke, Porcsalmi Bálint állítólag azt hangoztatta, hogy „az RMDSZ szerepe most nagyon fontos, elképzelhető, hogy a magyar érdekképviselet fogja eldönteni a bizalmatlansági indítvány kimenetelét”. Sőt hozzáfűzte azt is, hogy „az RMDSZ nem zárkózik el attól, hogy döntő módon befolyásolja a PSD-n belüli konfliktus kimenetelét…”. Ugyanaznap, azaz kedden a parlamentben „a véletlenek szerencsés egybeesése” folytán tárgyaltak a romániai magyarságot kedvezően érintő egyes jogszabálytervezetekről, s állítólag a szakbizottsági vita biztatónak ígérkezett. Időközben fordult a kocka, talán azért, mert a napirendről hirtelen lekerültek ezek a törvénytervezetek, azt követően pedig az RMDSZ szenátusi és képviselőházi frakcióinak együttes ülésén az az álláspont fogalmazódott meg, miszerint nem vesznek részt a bizalmatlansági indítvány mai megszavazásán. Ezt tegnap a déli órákban jelentette be Kelemen Hunor, alázúzva azt is, hogy a bizalmatlansági indítvány a szociáldemokratáknak belső problémája, az RMDSZ pedig a PSD egyik tábora mellett sem fog kiállni. Így helyes, ezt diktálja a józan ész. Mert való igazság, nem lehet ehetőbbé tenni azt az ételt, esetleges jutalomfalatokkal, amelyeket valakik „elfőztek”. Egyék meg és emésszék meg azok, akik megfőzték. Élükön a karmesterből főszakáccsá átvedlett Liviu Dragneával. Lehet, hogy könnyűszerrel meg tudják majd emészteni. Legyen ez az ő szerencséjük…
Hecser Zoltán
