Az egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a hazai jogszabályozás legutóbbi negyedszázada bővelkedett a „sajátosságokban”, olyanokban, amelyeket az utókor is számon fog tartani. Sajnos azonban olyan „gyöngyszemekről” van szó, amelyekkel nemigen lehet dicsekedni. Egyébként az is a hazai jogszabályozás egyik sajátossága, hogy a törvények, a kormányrendeletek stb. nemigen bizonyultak szilárdaknak, időtállóaknak. A múlt esztendő is két olyan jogszabállyal zárult, amelyek bekerülhetnek a „romániai sajátosságok” gazdag leltárába: a Hivatalos Közlöny online kiadásában jelent meg 2018. december 27-én 22 óra tájában a közpénzügyi miniszternek ama 2018/3858-as rendelete, amely értelmében az állami kincstárhoz egyes kifizetési dokumentumokat 2018. december 27-én 13 óráig lehet benyújtani. 2018. december 28-án jelent meg az egészségügyi miniszternek ama 2018. december 18-án aláírt 2018/1558-as rendelete, amely révén módosította a 2017-es és 2018-as esztendei közegészségügyi országos programok megvalósításának módszertani normáira vonatkozó 2017/377-es rendeletét, s annak alkalmazhatóságát meghosszabbította 2019. március 31-ig. Hogy miért kellett várni az aláírás időpontjától 10 napot a Hivatalos Közlönyben való megjelentetésig, azt nem tudni. Mint ahogy azt sem, hogy miért kellett az eredeti rendeletnek a 2018-as esztendei országos programok költségvetésére vonatkozó mellékletét az esztendő utolsó munkanapján egy másikkal helyettesíteni, azaz post faktum. Méghozzá olyannal, amelyben a költségvetés teljes értéke 2 millió lejjel megemelkedik. (Igaz, hogy a táblázatban a 2017-es esztendő szerepel…!) A program alkalmazhatóságát egyébként meg lehet nyújtani akár egy évvel is, de ebben a mostani rendeletben egy szó sem esik a „megnyújtás” pénzügyi fedezetéről. Tehát van egy maghosszabbított program, de a költségvetési fedezet pillanatnyilag „hiánycikk” lehet… Hecser Zoltán