Az már közismert, hogy a nemrégiben véget ért Dániában lezajlott női kézilabda-világbajnokságon Románia válogatottja igen előkelő helyen, a harmadik helyen végzett. Ezt a maga nemében kiugró sikert olyképpen is méltányolni próbálta a kormány, hogy a törvényes előírásokban szereplő pénzjutalomnál kivételes módon nagyobban részesítette a sportolókat és az őket felkészítő szakembereket. Hogy ez mennyire volt indokolt vagy sem, arról megoszlanak a vélemények, és esetleg vitázni is lehetne. Ám másabb „visszhangja” is volt ennek a kivételes mérvű jutalmazásnak: a neves tornász, Marian Drăgulescu elégedetlenségének adott hangot, többek között azt állítva, hogy a kimagasló eredményeket elérő sportolókat egyenlő módon kellene megbecsülni és értékelni. Lehet, hogy a kormány, illetve az ifjúságügyi és sportminisztérium szintjén sem számított senki arra, hogy a kézilabdázó lányok szokatlanul magas jutalmazása elégedetlenséget, visszatetszést fog kiváltani. Márpedig ez bekövetkezett, s a múlt hét végén a glasgowi tornász-világbajnokságon ezüstérmet szerzett Marian Drăgulescu kifakadt: „Engem senki sem tüntetett ki figyelmével, senki sem köszöntött fel, senki sem hívott a kormányhoz, hogy egy virágot vagy egy diplomát kapjak.” Továbbá hangsúlyozta az is, hogy az lenne a korrekt, ha mindenkit egyformán értékelnének, mert jelenleg a helyzet úgy fest, hogy az ő „ezüstje” nem ér annyit, mint a kézilabdázó lányok „bronza”. Ő akkor a vonatkozó törvényes előírások értelmében a világbajnoki ezüstéremért 37 000 lejes jutalomban részesült, míg most a kézilabdázó lányok a törvényben előírtnál (14 800 lej) négyszeresen nagyobban, azaz mintegy 60 000 lejben a világbajnoki bronzéremért. Nemcsak Drăgulescu került ebbe az anyagi szempontból mindenképp hátrányos helyzetbe, hanem más hazai neves sportolók is, akik máris „felzárkóztak” Drăgulescu mögé. A tornász Clarisa Iordacheről van szó (aki egyéni összetettben bronzérmet szerzett a világbajnokságon), a Corina Căprioriu és Andrea Chițu dzsúdósokról, akik ezüstérmet szereztek a világbajnokságon), a kardvívó női csapat tagjairól van szó (akik bronzérmet szereztek a moszkvai világbajnokságon) és a tőrvívó Tiberiu Dolniceanuról (aki bronzérmet szerzett a világbajnokságon) van szó. De miképpen is kerülhetett sor a kézilabdázó lányok rendkívüli premizálására? Kezdenénk azzal, hogy a sporttevékenységre vonatkozó pénzügyi normákat annak idején a 2007/1447-es kormányhatározattal hagyták jóvá. Azt megjelenését követően eddigelé kilencszer módosították, ötször a Ponta-kormány idején, legutóbb július 15-én. Ezen módosítások is esetenként „rendkívüli helyzeteket” tartottak szem előtt. Most már tíz módosításról van szó, ugyanis a kormány december 23-i ülésén fogadták el a 2015/996-os kormányhatározatot, amely értelmében a már említett kormányhatározat előírásaitól eltérő módon engedélyezték a szaktárcának, hogy a női kézilabda-válogatottat 1 487 000 lejes összegű premizálásban részesítse. Ugyancsak eltérő módon a hatályos jogszabálytól az egyéni premizálásra (a sportolókéra és a szakmai csapatéra) a Romániai Kézilabda Szövetség javaslata alapján kerül sor. A premizálásra még aznap sor is került, s ennek az eseménynek is megvolt, legalábbis jogi szempontból a maga szépséghibája. A 2015/996-os kormányhatározat a Hivatalos Közlöny másnapi, december 24-i számában jelent meg, s ilyenképpen az december 23-án még nem lehetett hatályos. A szaktárca államtitkára, Carmen Tocală a történtek kapcsán kijelentette, hogy a hatályos jogszabályok nem teszik lehetővé az elégedetlenkedő sportolók visszamenőleges premizálását. Át kell tekinteni a történteket, és a jövőre nézve egy stratégiát kell kidolgozni. Stratégiákban eddig sem volt hiány, ám a sportfinanszírozás terén annál több fonákságban, törvénytelenségben, kiskapukeresésben. Elég, ha csak a ploiești-i, a marosvásárhelyi, a galaci, a Târgu Jiu-i élvonalbeli labdarúgócsapatok háza táján megmutatkozó súlyos szabálysértésekre utalunk, de megyénkben is talált kivetnivalót a számvevőszék sportfinanszírozási ügyletekben, arról nem is beszélve, hogy a különböző egyesületek, klubok költségvetéseit, akárcsak az idegenlégiósok pénzbeli juttatásait, valóságos katonai titokként kezelik. Hecser Zoltán