Végrendelet (románul testament) – polgári jogi intézmény, a végintézkedésen alapuló öröklés egyik megnyilvánulási formája. Alapgondolata, hogy a tulajdonos vagyona felett ne csak az élők közötti ügyletekben, hanem halála esetére is meglátása szerint rendelkezzen. A Polgári Törvénykönyv 1034-es szakasza szerint azon egyoldalú, személyes és visszavonható jognyilatkozat, amely által az örökhagyó határoz vagyonáról vagy ennek egy részéről, a halálát követő időszakra. Például: 5 éven keresztül a közbirtokosságtól kapott fának a felét az alsó szomszédomra hagyom. E mellett a végrendelet többek között tartalmazhat rendelkezéseket, a hagyaték elosztásának megvalósításával kapcsolatban vagy bármely halál után bekövetkező eseménnyel összefüggésben. Például az örökhagyó végrendelet által meghatározhatja temetésének lefolyását. A végrendelet akkor érvényes, ha a hagyatéki akarat kinyilvánításának pillanatában az örökhagyó ítélőképességgel rendelkezik és akaratát nem befolyásolja semmilyen tényező. A végrendelet csak az örökhagyó halála után eredményez jogi következményeket. A román jogban a végrendelet csupán írott lehet és két formát ölthet: a közjegyzőnél tett végrendelet, amelyet az örökös aláír és letétbe helyez ennek irodájában és a holográf végrendelet, amely akkor érvényes, ha ezt az örökhagyó az elejétől a végéig saját kezével írja, dátummal és aláírással ellátva. Ilyen értelemben érvényes végrendelet a kézírással bármilyen felületre írott következő rendelkezés: Mindenemet Annára hagyom. Péter, 2015 karácsonya. A fogalomtárt szerkeszti Péterfi Dénes az Erdélyi Jogász Civil Szervezet munkatársa. www.erdelyijogasz.ro