borús égbolt
Járvány és marketing
Átléptünk áprilisba. Tavasz van úgymond, holott egyre nagyobb a köd. Bennünk. Holott virágvasárnapra készülődvén akár tanúi lehetnénk a jeruzsálemi bevonulásnak, de nem találjuk a barkát, a pálmaágat. Hajnalonként fagy van mostanában… Mintha elmaradna a körmenet. Sőt. Biztosan. Lélekben azért igencsak bizakodunk, hogy valahol ott leszünk. Nem hallgathatjuk el a dicséretet. Ha csak jelképesen, mint annyi minden manapság, de lehet kezünkben barka, s akár olajág is. Mehessünk a Jel elébe halk evoéval.
Megszoktuk az utóbbi hetekben a furcsa szimbolikát és a dolgok szellemi behelyettesítését. Ami a rögvalóság szintjén van, az tagadhatatlan. Kendőzetlenül súlyos. Idehaza és másutt is.
A román kormány, amely átmenetiként esett a hajhászott népszerűség kapcsán az önmaga által ásott csapdába, ha vontatottan is, de teszi a dolgát. Dolgoznia kell. Mintha széttöredezett volna kissé az ország. A kór ott erősebb, ahol nagyobb a mozgás, a határszéleken, a repülőterekkel is ellátott nagyvárosokban. Úgymond a húzó régiók veszélyeztettek igazán. Meg azokon a vidékeken, ahová jelentősebb tömegek áramlottak haza a napokban – a szegényebb megyékbe –, majdhogynem elkerülhetetlenül hurcolva magukkal a kórokozót. A regionális katasztrófavédelmi központok kézben tudják tartani a problémákat, és úgy látni, hogy különösebb fennakadások nélkül képesek elkísérni a lakóhelyükig vagy a karantén-helyekig a külföldről érkezőket. Bár az igazolt fertőzések száma – amikor ezeket a sorokat írtam – már két és fél ezer körüli, intézményes karanténban tizenkétezren, házi megfigyelés alatt pedig több mint százhúszezren lehetnek. A sűrűje azonban még hátravan. Nem sikerül visszafogni a fertőzés terjedését. Még csak nem is lassul. Nyilvánvaló, hogy sok a népszerűtlennek látszó intézkedés, amelyeket csak akkor vagyunk képesek elfogadni, ha visszafogjuk az elvárásainkat. És magunkat is. Hadd legyen népszerűtlen bennünk a konzumidióta is ilyenkor. És legyen csendesebb az ego. Még akkor sem bizakodhatunk el túlságosan, hogy megyénkben nem látszanak pozitív tesztek. Több mint bizonyos, hogy a koronás vírus a Hargita alatt is sok-sok lábon jár. A hivatalos nulla egy kegyelmi állapot, amely nem állhat fenn sokáig ilyen időkben.
Hogy Magyarországon is nagy a baj, s a miénkhez hasonló, az nyilvánvaló. Csakhogy ott olyan kétharmados többséggel rendelkező országgyűlés működik, amely könnyen adhat megbízást a kormánynak és az alárendelt szerveknek. Az eredmény látszik. Mintha jók lennének a bevezetett szigorítások. Az is mutatkozik, hogy az ellenzék, miután szétforgácsolta önmagát, most megszólal, hogy semmi sem jó, hogy így, hogy úgy, hogy másképp kellene. Ha az acsarkodók otthonaikban maradnának, állampolgárként, szellemi és biológiai lényként, sokkal nagyobb biztonságban élhetnének. Hogy előjönnek, hogy megszólalnak, azzal csak rosszabbik önmagukat, politikusi létüket igazolják. Ha egy-két vagy több rosszat mondanak, akkor igazolják, hogy mindennek dacára talán még tényezők. És képesek azért szurkolni, hogy a FIDESZ–KDNP-nek ne sikerüljön. S akkor majd ők. Ez nem felelőtlenség. Káröröm, amely a lakosság baján hízna vastagra, csakhogy igazolhassa önmagát. Látens hazaárulás. Aljas fajtából való politikai marketing.
Az üzleti szféra is ocsmány. Gyakorlatozik, keresi a profitját. Máris úgy viselkedik, mintha még nagyobb lenne a baj. Soha ennyi ajánlatot nem kaptam internetes áruházaktól, mint mostanság. Bagóért hoznák, házhoz, csak fizessek, mert itt a soha vissza nem térő alkalom. Rajtam nem fognak meggazdagodni. Innen rátát nem húznak. Csak a legszükségesebbeket veszem a boltban. Kezet meg szappannal mosok, holott hajítanák utánam a soha nem halott nevű, de nagyon hatékonynak titulált legeket, tisztító- és fertőtlenítőszereket a képernyőn felpattanó reklámablakokból. Most is!
Felejtsük el a vigécek nyálas hangját és vizuális mocskát! Lassan arra is képesek, hogy örök üdvösséget kínáljanak bagóért vagy sok-sok havi részletre. Ne figyeljünk rájuk! Olyanok, mintha nem tudnák, de jól tudják, hogy mit cselekednek a haszon reményében. Mintha nem állna fenn annak veszélye, hogy ők is karanténba vagy házi megfigyelésbe kerülhetnek. De addig is. Vagy aztán is nyomulnak? Online? Legyen kikapcsolható a fogyasztói világ minden ördöge. Luxus most tudattalan fogyasztónak lenni. Betegség. Fertő ma az is.
Simó Márton
.jpg)
