Itthon maradni
Megdöbbentő a hír, miszerint az elmúlt években több román állampolgár született külföldön, mint itthon. Ennek csupán egyetlen oka van, mégpedig az, hogy ezek az emberek elmentek az országból, máshol kerestek megélhetési lehetőséget, boldogulást. Ugyan még nem lettek a befogadó ország állampolgárai, de sokukat már régen elvesztettük. Nincs már itthon egyetlen olyan család sem, amelyből egy-két testvér, unokatestvér, rokon ne tartózkodna külföldön huzamosabb ideje. Olyanokról is tudunk, akik már évekkel, évtizedekkel ezelőtt elmentek és számunkra érthetetlen okok miatt bizony még látogatóba sem jönnek haza. Hány szülő nem látta évek óta a gyerekét, s hány gyereket hagynak itthon hónapokra szülei, mert munkát vállalnak távoli országokban, rábízva a kicsiket a nagyszülőkre vagy ami még szívszorongatóbb, távolabbi rokonok, sőt a gyerek számára teljesen idegennek számító személyek segítségére. Egyfelől szomorú, másfelől érthető, hiszen ki ne vágyna saját lakásra, autóra, ki ne szeretne utazni, úgy élni, hogy ne legyen gond a mindennapi betevő előteremtése.
Sajnos semmi jel nem utal arra, hogy itthon jó irányba fordulnának a dolgaink. Mégis van néhány pozitív példa, ami azt mutatja, nem veszett el a teljesen a remény. Vannak néhányan, akik úgy gondolják, megpróbálják itthon kevesebbel beérni, ők más nézőponttal rendelkeznek a fontossági sorrend tekintetében, hiszen a család sérthetetlen összetartozása és a szülőföldhöz való ragaszkodásuk többet jelent minden kényelemnél. Vannak még néhányan, akik elmentek, de visszajöttek, itthon terveznek családot, itthon építik fel a külföldön nehezen megszerzett pénzből otthonaikat. Itthon fognak bele saját vállalkozásba, és példájukkal másokat is erre ösztönöznek. Sok szép hely van a világban, de még Ferenc pápa is beismerte, amikor nálunk járt: ilyen gyönyörű tájakat még nem látott, és Isten ajándékának tartja, hogy átutazhatott a lenyűgöző szépségű Erdélyen. Mi meg büszkék vagyunk, hogy ez a szülőföldünk, itt élhetünk, tervezhetünk. Hátha majd egyszer élhetőbb lesz ez a vidék. Hátha…
Nagyálmos Ildikó