A Székely Határőr Emlékközpont első emeletén, az újkor történeti részén, a napóleoni háborúkat is bemutató teremben, üvegtárlóban őriznek egy eredeti dokumentumot: az 1790-es évekből származó parancsolatkönyvet, amely lényegét tekintve a gyergyóalfalvi határőrszázad névlistája, és mégis sokkal több annál.

Névlisták, fontos információkkal

– Az első székely határőr gyalogezred – amelyet Csík-, Gyergyó- és Kászonszékről nyerte a kiegészítését – négy gyalogosszázada a Gyergyói-medence férfi lakosságából nyerte kiegészítését. A kézzel írott könyv névlistákat tartalmaz, amelyek mutatják, hogy a gyergyóalfalvi századnak és az ugyanebbe a századba tartozó gyergyócsomafalviaknak milyen időszakokban és hol kell járőrözniük. A két falu zömmel határőrcsaládokból állt a késő rendiség korában, 1848-ig, amikor évente háromszor 14 napot kellett a határon szolgálnia minden 17. életévét betöltött férfinak. A szolgálat alól mentesültek azok az édesapák, akiknek több fiuk teljesített határőrszolgálatot

– idézi fel a parancsolatkönyv kapcsán a székely határőrség működését Nagy József történész, a szépvízi határőr-emlékközpont kurátora. Mint rámutatott, a névlisták alapján kiderül, hogy a gyergyóalfalvi és csomafalvi határőrök a Tölgyesi-szoros–Borszék területére jártak szolgálatot teljesíteni, ökrös szekérrel vagy gyalog. A század parancsnoksága Alfaluban volt.

A dokumentum egyik érdekessége ugyanakkor, hogy nemcsak a határőrséggel kapcsolatos szolgálati ügyek találhatók meg benne, hanem a gyergyóalfalvi dűlőnevek és a hozzájuk tartozó tulajdonosok is.

– A lakonikus, rövid szövegekből nehéz kideríteni, hogy egy-egy listának köze van-e a falu határainak a felügyeletéhez, ami a rendtartó székely faluban rendszeres feladat volt. Akkoriban a szántóföldek jórészt be voltak kertelve a vadállatok és a fosztogatók miatt – ez a korabeli térképeken is látszik. A könyvben regisztrálták a határokat, dűlőneveket, amelyek mögött névlisták vannak, amelyekről nem tudjuk, hogy a határ­felügyelethez tartoznak, vagy pedig tulajdonosok nevének összeírása

– ismertette észrevételeit Nagy József. 
A 165 oldalas könyvben fél évszázadon keresztül vezették a névlistákat, amelyek végén a legtöbb esetben a mindenkori gyergyóalfalvi jegyző aláírása látható.

Egyedi dokumentum a térségben 

– Nagy valószínűséggel minden gyergyói faluban volt hasonló regiszter, de egyetlenegy sem került elő, csak a gyergyóalfalvi. A könyv korábban a helytörténeti gyűjtőmunkát végző és kiadványokat is megjelentető gyergyóalfalvi Fülöp Sándor tulajdona volt: ő ajándékozta nekem, és amikor létrehoztuk a Székely Határőr Emlékközpontot, úgy gondoltam, ott lesz a méltó helye

– mondta el Nagy József. Kiemelte: eredetileg azokat a dokumentumokat hívták parancskönyvnek, amelyeket a határőrezred adminisztrációja vezetett, ilyen Szépvíz esetében is fennmaradt. A gyergyóalfalvi dokumentum azért is kuriózum, mert a helyiek vezették, és több, a helyi közösség tulajdonviszonyaira és életmódjára utaló forrás is van benne.

A kordokumentum egy további érdekessége, hogy mivel a nyelvújító mozgalom előtti évtizedek késő rendi, latin írásmódon alapuló stílusában van írva, a megújított magyar nyelv előtti nyelvhasználatot rögzíti.

Bár nem leíró szövegeket tartalmaz, a parancskönyv által bepillanthatunk a két település mindennapjaiba: érdemes lenne legépeltetni a kéziratot a korszakot kutató történész vagy levéltáros által, így átfogó képet kaphatnánk a tulajdonjogi viszonyoktól a demográfiai helyzeten át a határhasználatig.

A könyvet a határőr-emlékközpont megalapításakor könyvrestaurátor újította fel, így ma kiváló állapotban van, olvasható minden oldala.