Már megszoktuk, szinte minden év választási év. És választás előtt illik előhúzni a tarsolyból valami néphülyítő témát. Általában a magyar veszély, az „eladják az országot” jól beválik. De hogy ne váljon túlságosan unalmassá – hiszen a legjobb katalizátor is elveszítheti erejét egy idő után –, az „illetékesek” az utóbbi években nagy előszeretettel egy másik témát is meglobogtatnak a nép előtt: az ingyenes telekkönyvezést. Kisebb-nagyobb intenzitással mintegy 10 éve folyik a néphülyítés. A téma jó, mivel széles tömegeket érint, pontosan azt a réteget, ahonnan a szavazatok jelentős része érkezik. 2015 nem volt választási év, mégis az év tavaszán indult útjára a Nemzeti Kataszteri Program (NKP). Valószínűnek tartom, hogy a 2014-es választásokra szerették volna piacra dobni a terméket, csak az Országos Kataszteri és Ingatlan-nyilvántartási Ügynökség (ANCPI) vezetése körül kialakult kisebb, a kormánypárton belüli nézeteltérés belekavart a dolgokba. A CESAR program teljes kudarca már ismert: a tervezett 50 település teljes felmérése és telekkönyvezése helyett 8 év alatt (2009–2016) mindössze 17 települést sikerült befejezni, de még ez a szám sem biztos. Gyergyóremete és Csíkszentkirály lakói tudják a legjobban, mit jelent az „ingyenes telekkönyvezés”, hiszen ők a CESAR áldozatai. Úgy látszik, a főhatóság fellelkesedett a kudarc nyomán, mert a Nemzeti Kataszteri Program során 2023-ig a teljes újfelmérést és telekkönyvezést – az „ingyenes telekkönyvezést” – 3181 településen (község, város, municípium) szeretnék elvégezni. És természetesen a feladat megszervezésével és irányításával azokat a személyeket bízták meg, akik a CESAR projektben leszerepeltek. A példa kedvéért néhány számadat. A tervek szerint 2015-ben 144 település telekkönyvezését kellett volna befejezni, de év végéig alig tudták befejezni a közbeszerzést. Még így is csupán 87 település talált gazdára. 2016-ban a 87 település felmérése kezdődött el, a legoptimálisabb becslések szerint 2020-ban a telekkönyvezés esetleg véget érhet. Egyetlen székelyföldi település sincs közöttük, tehát egészen biztos, hogy 2020-ig a Hargita–Kovászna–Maros háromszög lakói nem fognak „ingyenes telekkönyveket” látni. Jobb nem beszélni arról, hogy mi lesz a maradék 3094 településsel. És ekkor valakinek, bent Bukarestben, egy zseniális ötlete támadt: passzoljuk át a felelősséget másra. A forgatókönyv, amilyen egyszerű, annyira zseniális: 1) verjük nagydobra, hogy adunk egy rakás pénzt a polgármesteri hivataloknak az ingyenes telekkönyvezésre; 2) szabjunk olyan feltételeket, amelyeket lehetetlen betartani; 3) tegyük felelőssé a kudarcért a polgármestereket és a földmérőket. Az akció elindult. Június végén módosult az 1996/7-es kataszteri és ingatlan-nyilvántartási törvény. Július végén már megvolt „a nagy találkozás”: a miniszter úr, a bukaresti kataszteri főmacherek, a prefektusok, a megyei kataszteri igazgatók ismertették a polgármesterekkel a 30 000 euró elköltésének a procedúráját. Aztán július 28-án megjelent a procedúra a Hivatalos Közlönyben is. Augusztus 3-án a második, ezúttal megyei szintű egyeztetés is megtörtént. Truță [Sorin, a Hargita megyei Kataszteri és Ingatlan-nyilvántartási Hivatal vezetője] elmesélte, hogy kemény harcok nyomán pénzt szerzett a megyének. Minden jel arra utal, hogy jól megszervezett hülyítéssel állunk szemben. A lényeg a következő: minden település (község, város, municípium) kérhet (és állítólag kaphat) 30 000 eurót teljes újfelmérésre és telekkönyvezésre. Jól hangzik, de van néhány bökkenő. Az egyik a határidő. Év végéig el kell költeni a pénzt, ami gyakorlatilag lehetetlen. Augusztus elején járunk, jóformán mindenki szabadságát tölti. A polgármesteri hivatalok a napokban igényelhetik a pénzt. A kataszteri főhatóságnak jóvá kell hagynia az összeget, a megyei kataszteri hivatal szerződést kell kössön a polgármesteri hivatalokkal, esetenként több tucatot. A polgármesteri hivatalok a közbeszerzés szabályai szerint oda kell ítéljék a munkálatokat a földmérő egyéni vállalkozóknak vagy földmérő cégeknek. Tervek szerint mindennek augusztus 20-ig meg kell történnie (folyó évről beszélünk). Aztán jön maga a munka: tájékoztató kampány, a lakosság értesítése (levélben is!!!), településenként mintegy 800 hektár felmérése, kataszteri térképek készítése, a birtoklevelek azonosítása, egyéb iratok begyűjtése, ellenőrzés, egyeztetés a helyi földosztó bizottságokkal, editálás stb. Október 1-én – tehát mintegy 40 nap után – a kataszteri dokumentumokat ki kell függeszteni a polgármesteri hivatalokban. A 60 napos kötelező határidő után 15 nap alatt az erre a célra kinevezett bizottság megoldja az óvásokat, utána jön a végleges átvétel és a telekkönyvezés. December 16. és 27. között megtörténik mindenféle számlázás, kifizetés. Minderre vajmi kevés esély van. Érdekes módon a folyamatból kifelejtették a hatósági vizsgálatot: a kataszteri hivatal is kellene ellenőrizze a dokumentációt, ami nem történhet meg 1-2 nap alatt. A másik buktató a birtoklevelek hiánya és hibái. Ahol nincs még kiállítva a birtoklevél, ott nem lehet telekkönyvezni. Ahol hibásak a birtoklevelek – ahogy azt a mi Truțánk megállapította –, ott nem lehet telekkönyvezni. Tehát a 30 000 euróra nem sok Hargita megyei település pályázhat. A harmadik buktató az egységár. A 60 lej/telekkönyv (áfás ár) nem túlságosan vonzó. A negyedik pedig: ki fogja elvégezni ezeket a munkákat? Az biztos, hogy Hargita megye 67 közigazgatási egységének területét nincs, aki lefödje. És itt van egy apró ellentmondás is: törvény szerint nem minden földmérő jogosult arra, hogy ilyen típusú kataszteri munkát végezzen, a procedúra pedig lehetőséget teremt erre is... Állítólag a nemes cél érdekében időközben módosítják a törvényt is. Az ötödik egy sajátos hargitai probléma: kinek van kedve a Truță-féle hivatallal kollaborálni? Még ha rendelkezésre állna néhány hónap, lehetne róla szó. De így jóformán arra sincs idő, hogy bepereljük a hivatalt, ha újból a parcellák közötti századmilliméteres födéseket kezdi bolhászni. Teljesen egyértelmű, hogy az egész elképzelés Truță típusú, C divíziós jogász-filozófusok agyszüleménye. Minden esély megvan arra, hogy majd ezek az emberek decemberben elmondhassák, világgá kürtöljék: mi mindent megtettünk, pénzt intéztünk, milliókat akartunk adni a polgármesteri hivataloknak, ők pedig nem léptek. Többet egy polgármester se mondja, hogy nincs pénze mérésekre. És a földmérők is lusták. Ezen túl ne panaszkodjanak, hogy nincs elég munkájuk. Truță pedig még hozzáteszi: többet Rákossy ne pofázzon. Pro bono a prefektus úrral együtt a lelkünket is kiadtuk, hogy Hargita megye pénzhez jusson, de nem kellett. Többet ne állítsa senki, hogy a Hargita megyei gazdák tragédiájáért Truță felel. Számomra egyetlenegy dolog nem tiszta: a bukaresti főhatóságok el vannak szakadva a valóságtól, nem tudják, hogy a birtoklevelek fele még nincs is kiállítva, vagy egyszerűen inkompetens vezetőkkel van dolgunk? De az is elképzelhető, hogy tudatosan történik az egész: a déli megyék megkapják a pénzt, mert ott a birtoklevelek ki vannak állítva és senki nem keresi az ékezetek hiányát. Az erdélyi megyék pedig – ahol a visszaszolgáltatás lényegesen bonyolultabb volt – elesnek a pénztől. Talán jó lenne, ha már valaki szólna az illetékeseknek: először a földosztást kellene befejezni, parcellázási terveket kellene készíteni, a birtokleveleket kiállítani, utána majd jöhet az ingyenes telekkönyvezés is. De addig az egész csak néphülyítés – legalábbis Székelyföldön. Vigyázat, polgármesterek! Vigyázat, földmérők! Rátok húzzák a vizes lepedőt! Nagy érdeklődéssel várom az év végét. Szerencsémre csiki-csuki helyzetben vagyok. A kudarc majd igazolja mindazt, amit előreláttam. Akkor nyertem. Ha a Hargita megyei települések gazdagabbak lesznek tízezer eurókkal, úgy is jó. Akkor nyertek a megye lakói, ergo én is. Dr. Rákossy Botond József