Buddha tanításának a középpontjában a négy nemes igazság állt: (1) minden létezés szenvedés; (2) a szenvedés oka a mohóság, a sóvárgás, a hatalom, a gyönyörök és a hosszú élet utáni vágy; (3) a szenvedésnek véget lehet vetni, ha megszabadulunk mindattól, ami hozzá vezet: azaz el lehet jutni a nirvánába; (4) a szenvedés megszüntetéséhez vezető út a Nyolc Nemes Ösvény. A Nyolc Nemes Ösvény tulajdonképpen a középutat jelenti a szélsőséges kényelem és a szélsőséges nélkülözés között. Nyolc lépcsőfoka segítségével az emberek bölcsebb, könyörületesebb életet élhetnek: Ezek az utak a mi fogalmaink szerint valójában lelki funkciók, illetve olyan lelkiállapotok, magatartások, cselekedetek, amelyeket el kell és el lehet érni: helyes értés (vagy szemlélet Buddha tanításain keresztül); helyes szándék (vagy helyes hozzáállás: ez a pozitív gondolkodás); helyes beszéd (a hazugság kerülése); helyes cselekvés (mások segítése); helyes életmód (hasznos munka végzése); helyes igyekezet (vagy törekvés a minél több jócselekedetre); helyes tudat (vizsgálódás és gondolkodás a beszéd vagy cselekvés előtt); helyes koncentráció (vagy elmélyedés, azaz a higgadt, boldog elme kialakítása). Ha kissé alaposabban megnézzük, akkor nyilvánvaló, hogy az első hét ösvény egyrészt bármely erkölcstan alapja lehetne, másrészt, az érett személyiség alapvonásait foglalja magába, ami persze azt is jelenti, hogy az igazi érett felnőtt ember egyben erkölcsi lény is. Ez egybehangzik mind a lélektan, mind az etika alapgondolataival, természetesen csak akkor, ha eltekintünk a furcsa, elnagyolt, de annál divatosabb, elvont liberális emberképtől, ami ellenben már egy egészen más kérdés. A nyolcadik ösvény – a koncentráció – az, amely az egész elképzelés legsajátosabb része és igazándiból kettéosztja a buddhistákat, hisz ezt az állapotot tökéletesen megvalósítani csak sajátos körülmények között, például kolostorban vagy remeteként lehet, mert lényegében teljes elvonulást, valamiféle kilépést jelent a valóságból és az azzal járó mindennapokból. Ezért a tömeg inkább csak törekszik a nirvána elérésére. Ezt a kettősséget maga Buddha is látta és belátta. Ő maga alapította az első szerzetesrendet, hogy őrizzék és terjesszék tanításait, illetve életükkel és tanításaikkal utat mutassanak a hozzájuk fordulóknak. A buddhizmus tanításai szerint az igazság és a megvilágosodás meghaladja értelmünket. És ez az a pont, ahol – meglátásom szerint – a keleti filozófiák és vallási rendszerek az őt elfogadó egyén kezébe adják a vallás gyakorlásának, illetve a megismerésnek és önmaga fejlesztésének a további sorsát. Azaz a lényegi tudás – mint ez esetben a nirvána és a megvilágosodás – megfogalmazhatatlan és felfoghatatlan, vagyis át nem adható állapot vagy tudás, amennyiben elfogadjuk, hogy a tudás nem jelent föltétlenül értelemmel való felfogást. Buddha igazi kultusza az első indiai birodalom idején kezdődött, melyet i. e. 321-ben alapított Csandragupta Maurja, és egészen i. e. 183-ig létezett. A Maurja dinasztia legnagyobb uralkodója, egyben az ókori India legjelentősebb császára is az alapító unokája, az i. e. 269–232 között trónoló Asóka császár volt. Asóka jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az tény, hogy a 24 küllővel rendelkező kerék, mely a dharma tankerekének is egyik ábrázolási módja, és a császár csakrája volt, ma India nemzeti zászlóján is megjelenik, és a négyoroszlános oszlopfővel együtt az állam jelképe Nem mindennapi találkozás volt, ami Szárnáthon az Őzligetben, a buddhai tanítás kezdeteit jelentő, ma régészeti parkban, várt ránk. Be kell vallanom, hogy nekem a legnagyobb élmény Asóka öt darab, részben fennmaradt oszlopa volt. Többek között azért, mert meglepetésként ért, annak ellenére, hogy készültem az út előtt is, közben is, mégis ez valahogy elkerülte a figyelmem. Ahhoz, hogy a döbbenet és örömöm nagyságát érteni lehessen, tudni kell, hogy bár nem vagyok a történelem különösen jó ismerője – sőt, nagyobb a hiányosságom, mint a tudásom! – Asóka neve, hasonlatosan még néhány különös jelentőségű személyiséghez, valahogy megmaradt még az iskolából: talán mert könnyű volt megjegyezni, vagy már akkor érdekes volt, mint egyik legnagyobb és kivételes képességű, törvényalkotó indiai uralkodó. Tény, hogy Asóka (főleg erkölcsi) törvényekkel és meditációs élményeivel feliratozott monolit (egy darabból készült) oszlopai, mint az emberi értelem, a szervező- és alkotóképesség nagy jelképei maradtak meg bennem, valahol a piramisok, a római fórum és az Akropolisz társaságában. A két utóbbinak még kortársa is volt, talán ezzel is alátámasztva a szinkronicitás tetszetős, ha nem is föltétlenül igaz, ám nagyon vonzó elképzeléseit. Albert Ildikó [gallery link="file" ids="20330,20326,20331"]