2017. július 8–16. között zajlik idén a nemzetközi ranggal bíró Csíkszeredai Régizene Fesztivál. Az ezúttal kilencnaposra bővült eseményen az erdélyi régizenei mozgalom képviselői és hazai fiatal tehetségek mellett Magyarországról, Franciaországból, Hollandiából, Olaszországból, Németországból, Kanadából és Svájcból érkeznek fellépők, bőséges koncertkínálatot nyújtva, de lesznek szakmai előadások, gyermekprogramok, valamint utcazenélés és kerekasztal-beszélgetés is. A kínálatból Gergely Edit szemelgetett. [caption id="attachment_52844" align="aligncenter" width="4256"] Les musiciens de Saint Juliet Fotó: Jean-Baptiste Millot[/caption] Érdemes föllapozni a fesztiválprogramot (regizene.ro), hogy a gyergyószárhegyi, székely­ud­var­helyi vagy brassói helyszínekről időben tájékozódjunk. A fesztivál fő helyszíne Csíkszeredában idén is a Mikó-vár – eső esetén a Csíki Játékszín – és a város templomai, de újdonság, hogy a Mikó-vár bástyáját kinövő késő esti koncerteket idén a Csíki Moziba helyezték át a szervezők. Emellett a Márton Áron Főgimnázium dísztermében, valamint köztereken is lesznek rendezvények. A rendezvény minden eseményére ingyenes a belépés. A reformáció tükrében A fesztivál idei tematikája a reformációhoz mint az egyházzenét is megújító mozgalomhoz kapcsolódik. A korabeli protestáns muzsika német koráloknak, többnyire világi eredetű francia dallamoknak, magyar nyelvű népénekeknek és nem utolsósorban a históriás énekirodalomnak találkozóhelye. A Csíkszeredai Régizene Fesztivál július 8-i ünnepélyes megnyitóját követően a Carmina Renascentia együttes mutatja be Énekkel, öröm-zengéssel Néki szolgáljatok! című produkcióját. Programjuk gerincét az eredetileg francia és német, de a Bogáti Fazakas Miklós, Szenczi Molnár Albert és Huszár Gál fordításai által magyarrá vált énekek alkotják. A Bibliában található zsoltárok több mint háromezer évvel ezelőtt születtek, de ma is mintapéldái az ember és Isten közötti bensőséges, közvetlen kapcsolatnak. A zsoltárok szövegei eredetileg korabeli ismert népénekekre, népdalokra íródtak. A zsoltárok magyar fordítását Szenczi Molnár Albert készítette el 1606-ban. A Codex együttes idei koncertjén genfi zsoltárokat hallhatunk Claude Goudimel harmóniáival és Szenczi Molnár Albert szövegeivel. A fesztivál július 9-ét a 330 éve Gyergyószárhegyen elhunyt Kájoni János (1629 k.–1687) tudós ferences szerzetes emlékének szenteli. A Szárhegyen zajló programsorozat többek között a több mint húszéves Codex együttes és Györfi Erzsébet énekes közreműködésével zajlik. A madéfalvi születésű Györfi Erzsébet 1977 óta a Barozda népzene- és Kájoni régizene-együttesek tagja. 1979-ben a Barozda együttes tagjaként fellépett a Kájoni János születésének 350. évfordulója alkalmából a csíkszeredai Mikó-vár udvarán megrendezett In memoriam Joannes Kajoni című emlékműsorban. Ekkor vetődött fel először a régizene-fesztivál ötlete. Az 1980-ban megszervezett első Csíkszeredai Régizene Fesztivál megrendezésében óriási szerepe volt a Barozdának, amely további közreműködőkkel kibővítve Kájoni együttes néven lépett fel. 1980-tól 1986-ig, a fesztivál betiltásáig, Györfi Erzsébet gazdag repertoárt énekelt végig, beleértve népdalokat és azok műzenei változatait, Balassi Bálint énekelt verseit, a Carmina Buranából származó dalokat. Gyakori fellépője az újraindult Csíkszeredai Régizene Fesztiválnak is. A bukaresti Lyceum Consort evangélikus egyházzenei műsorát a protestantizmus református ágát képviselő Goudimel-zsoltár zárja. Ez hivatott jelezni, hogy bár a Luther halála előtt egy évvel megtartott Tridenti Zsinat (1545) elindítja az ellenreformáció erőteljes folyamatát, a reformátorok második nemzedékéből kiemelkedő Jean Calvin egyre radikálisabb utakra tereli ezt a nemcsak vallási, hanem erőteljes társadalmi-polgári megújulási mozgalmat. „Krisztus a mi zsoltárunk, énekünk, dalunk!” – így foglalta egybe Luther Márton a zene és a reformáció lényegét, elindítván a reformáció nagy éneklő mozgalmát, és megteremtve ezáltal a korál-irodalmat, amelyből az évszázadok során csodálatosan gazdag énekrepertoár bontakozott ki. Ennek tükrében, a baróti Kájoni Consort együttes is különös figyelmet szentel idén a vokális műveknek, koncertműsoruk gerincét 16–17. századi magyar gyűjteményekből és német zeneszerzők műveiből válogatták. A Kájoni Consort régizene-együttes 1988 decemberében alakult Baróton, de tagjai közül néhányan már 1980-tól az erdővidéki Camerata régizene-együttesben is zenéltek, így az első erdélyi reneszánsz együttesek között tarthatjuk őket számon. A budapesti Musica Historica együttes a reformáció korának magyarországi zenéjéből hoz válogatást. Mint azt előadásuk ajánlójában megfogalmazták: a magyar irodalom- és zenetörténet legszebb közös pillanatai közé sorolhatjuk, ahogy az 1530-as évektől bekapcsolódtunk a reformáció nemzetközi programjába, az anyanyelvű hitélet és vallásos (majd világi) költészet tudatos terjesztésébe. A bibliai szövegek, főként a zsoltárok elmondhatóvá-elénekelhetővé tettek valamit, ami az egyének és a közösség tudásában régóta ott élt, de magyar nyelvű megfogalmazásához új utakat kellett keresni. Érdekességek világában Az olasz reneszánszban a nagy táncmesterek közül kiemelkedik Domenico da Piacenza, Guglielmo Ebreo da Pesaro, a sermonetai Fabritio Caroso és a milánói Cesare Negri művészete – nekik köszönhetően a reneszánsz táncok túllépnek az egyszerű szórakozás és udvariasság szintjén, és valódi zenei és táncművészeti ágazat sajátosságait veszik fel: rafináltság, elegancia, precíz írott formákba való kódoltság. Az olaszországi La Rossignol együttes műsorában egy jellegzetes korabeli olasz ünnepséget mutat be, amelyen a nemesség zenél, énekel és táncol. Az előadás során 15. és 16. századi korhű kosztümöket viselő táncosokat láthatunk és a korra jellemző régi hangszerekkel ismerkedhetünk meg. Idén Monteverdi-évforduló is van: 450 éve született a barokk opera műfajának megteremtője, a késői madrigál szakavatott mestere. Monteverdi születésének 450. évfordulója előtt a bolognai Ensemble Les Nations műsora tiszteleg, amelyben a korszakalkotó zeneszerző olyan egyházi és világi duettjei kaptak helyet, amelyekben a szoprán énekhang mellett a második énekhangot a cink nevű hangszer helyettesíti. Az emberi hanghoz hasonló, „érzelemdús” hangzása miatt a cink Monteverdi korának közkedvelt hangszere volt, sajátos hangzása az egyházi és világi darabok előadására egyaránt alkalmassá tette. Elég hangos volt ahhoz, hogy egy velencei templom hajóit kitöltse, ugyanakkor úri paloták termeiben lágyan is meg lehetett szólaltatni. A 17. század első felében azonban csaknem teljesen eltűnt ez a hangszer. A régizene színpadán és kutatásában egyaránt jól ismert bolognai együttes fő tevékenysége az énekhang és a hangszerek együtthangzására irányul, különös hangsúlyt fektetve az artikulációra és kiejtésre. Az együttes tagjai korabeli frazírozást, artikulációt és légzéstechnikát alkalmazva tanulmányoztak 15. századi laudákat és frottolákat, 16. századi polifonikus műveket és 17. századi motettákat és oratóriumokat. A Németországból érkező Grundmann Kvartett hangszereinek egyike Jakob Friedrich Grundmann drezdai hangszerkészítő mester műhelyében készült 1780-ban, így lett az együttes névadója Grundmann mester. Ezt az oboát sajnálatos módon nem sokkal az együttes alakulása után ellopták. Az együttes vonós hangszerei és vonói mind eredeti 18. századi mesterművek, illetve ezek másolatai. Műsorukban Bach zenei visszhangját mutatják be olyan művek révén, amelyekben viszonylag könnyen érzékelhető a zeneszerző hatása. Az ír zenét nagyban meghatározza az ír nyelv, a táncok és a jellegzetes hangszerek, ugyanakkor magában hordozza a szigetország költészetét és zaklatott történelmének emlékeit is. Mindennek állít emléket az idei fesztivál kiemelt meghívottja, a Les Musiciens De Saint-Julien műsora, amelyet François Lazarevitch 18. és 19. századi eredeti szövegek és gyűjtemények alapján állított össze. Változatos kuplék, altatók, vándordalok és a természetet dicsérő himnuszok és táncdallamok mesélnek szerelemről, hűtlenségről, az évszakokról, megszállásról és száműzetésről. Közösségi élmények A Barokk Fesztiválzenekar hazai szinten újszerű kezdeményezés: megpróbálja összefogni a fesztivál idején a különböző kamaraegyüttesekben tevékenykedő hangszereseket. A zenészek, valamint Ulrike Titze koncertmester személye egyaránt biztosíték a magas színvonalú együttes és zenei esemény létrejöttére. A Fesztiválzenekar idei hangversenye a reformáció 500. éve mellett G. Ph. Telemann halálának 250. évfordulója előtt kíván tisztelegni. Megközelítőleg 100 év muzsikájából válogatva, négy generációt képviselő, hat protestáns német zeneszerző vallásos jellegű műveit fűzi csokorba, a 17. század második felétől a 18. század végéig. A Fesztiválkórust a Csíkszeredai Régizene Fesztivál hívta életre: nem állandó együttes, magját a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola tanárai és volt diákjai képezik, tagságát gyakorlott kórusénekesek egészítik ki. Műsorukban 16. század végi, a nyugat-európai protestáns liturgiában használt többszólamú művek csendülnek fel. A gregorián és a hozzá kapcsolódó többszólamú tételek egymásutánisága hivatott jelezni a reformáció egyik igen fontos üzenetét: az ének közösségi élménnyé tételét. A Fesztiválkórus koncertjét július 15-én, szombaton 16 órától hallhatják a csíkszeredai református templomban, valamint július 16-án, vasárnap 17 órától a székelyudvarhelyi belvárosi református templomban. A nagysikerű Reneszánsz Gyermeknap idén is reneszánsz játékokkal, fegyvermustrával várja az apróságokat a Mikó-várban július 15-én, a Pörgettyű Játszóház, a Talentum Játszóház és az Arany Griff Rend közreműködésével. Muzsikál a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola Barokk Zenekara. Itt hívjuk fel a kisgyerekes családok figyelmét, hogy a fesztivál ideje alatt idén is a Mikó-vár falain kívül üzemel a gyermeksátor. A fesztivál záróakkordjaként a jó hangulatú reneszánsz táncház idén sem marad el, itt tánctanítással kedveskednek a szervezők, talpalávalóul pedig reneszánsz örömzenéléssel a részt vevő együttesek.